Az EKE pályázatot hirdet Erőss Zsolttal a Himalájában címmel. A fogalmazásban nincs helye mesés elemeknek, beszélő állatoknak, csak olyasmit írhatnak, ami akár meg is történhetne, ha Erőss Zsolt lenne a túratárs. Az I–VIII. osztályosoké mellett, a IX–XII. osztályos tollforgatók alkotásait is várják. A hangsúly a fogalmazáson van, ezt egészíti ki a rajz, melyet kötelező módon a pályázónak egyedül kell elkészítenie. A beküldött írások terjedelme egy, kézzel írott oldal vagy 3600 jeles gépelt szöveg lehet (helyközökkel együtt).
Március 16-án, az EKE – Kolozsvár 1891 a Kolozsvári Római Katolikus Nőszövetség dísztermében emlékezett meg ifj. Xantus János doktorról, természettudósról, tudománynépszerűsítő íróról és tanárról, az EKE meghatározó személyiségű tisztségviselőjéről. László Györgyi, a rendezvény szervezője bevezetőjében üdvözölte a meghívottakat, majd rövid emlékezést olvasott fel egy volt tanítvány élményeiből. Ezt követően Bartók Béla műveket, zongorára írt szvitjének – mely op. 14 jelzés alatt jelent meg – első tételét, és Este a székelyeknél, zongorázott el.
A kéthavonta megjelenő Erdélyi Gyopár új lapszámában friss hírekkel szolgálnak az osztályok és tagszervezetek, ünnepel a háromszéki EKE, hisz megalakulása óta 120, újraalakulása óta 20 esztendő telt el. Szintén a múlt eseményeit emlegeti Deák László Múlt és jelen rovatában. A kéthavonta megjelenő, turistaságot, honismeretet, környezetvédelmet ötvöző folyóirat idei második lapszámában az áprilisi és májusi túraajánlatokból kedvükre válogathatnak. Múltat jelennel kötnek össze a keresztényfalvi évszázados tölgyek, melyeket dr.
Városunk egykori Napoca fotóklubja az 1970-es években országosan elismert, sőt úgynevezett „Kolozsvári iskola” volt. Nem is csoda, hiszen abban az időben kitűnő fotósok alkották ezt a klubot, és egymásután szereztek meg nagyon sokfajta okleveles elismerést. Az ifjú fotósgárdának volt kitől, és mit tanulnia. Ennek az akkori ifjabb gárdának volt tagja Fazakas Ferenc is, a mostani EKE fotóklub tagja, akinek hosszadalmas fotós pályafutása ily módon nagyon messzire nyúlik vissza.
„A zúzmarás erdők mesebeli ragyogásában alszik az élet, a Csönd mesél annak, aki érti ki nem mondott szavát. Növény és állat Csipkerózsa-álmát alussza, s várja a tavasz ébresztő igézetét.” (Xantus János: A természet kalendáriuma)
A XIV. Jókai Mór teljesítménytúrán sok válalkozó szellemû fiatal állt mellém segíteni a szervezésben, úgy Kolozsvárról, mint Tordáról. Azóta majdnem egy év telt el, és boldogan tapasztalom ma is, hogy erõs, igazi túrázós csapatunk van, amit nem szabad hagynom szétszéledni. Így kezdtünk együtt túrázni.
Erdélyi népviseletek és népszokások címmel nyílt meg az EKE – Kolozsvár 1891 fotóklubjának kiállítása az Egyetemi Könyvtár előcsarnokában január 9-én, Szathmári Pap Károly születésének 200. évfordulója, valamint A Román Fotográfia Hónapja alkalmával. A kiállítást házigazdaként a könyvtár részéről Kovács Eszter nyitotta meg, a kiállított anyagot pedig Pozsony Ferenc professzor, a Kriza János Néprajzi Társaság alapító elnöke, az MTA külső tagja értékelte.
„De szép is a nagy természet,/ hol haldoklik, hol meg éled!/ Hóból víz lesz, vízből hó lesz.../ Más szavunk sem lehet erre:/ így is jó lesz, úgy is jó lesz.” Tamkó Sirató Károly versével és gazdag tartalommal jelentkezik idén először az Erdélyi Gyopár. Borítóján a tél tarkasága biztat olvasásra, az EKE elnöke pedig vezércikkben beszél az ég és föld közötti ember feladatáról.
