Két országos rendezvény kínál kiváló találkozási lehetőséget az Erdélyi Kárpát-Egyesület tagjai számára: az éves vándortábor, amelyet mindig más helyszínen szerveznek, a másik az EKE-napok, amelyet 2008-ban alapított az EKE országos szervezete. Bár az 1891-ben alakult turistaszervezet valós működése elkezdésének évfordulójára kitűzött EKE-napokat általában a helyi szervezetek külön is megünnepelik, május 12-e környékén minden évben átfogó ünnepet is rendez az EKE országos szervezete, legutóbb Sztánán, az EKE megalakulásának 120. évfordulójával egybekötve.
Az EKE-napok ötlete a szervezet 2008. november 15–16-i gyergyószárhegyi rendkívüli közgyűlésén született. Ekkor az alapszabály módosításokon kívül Dezső László országos elnök javaslatára a közgyűlés – köztük a kolozsvári EKE nyolc tagú küldöttsége – május 12-ét egyhangúlag EKE-nappá nyilvánította, ugyanis 1891-ben ezen a napon kezdte el alapszabály szerinti, valós működését a szervezet.
Az első EKE-napot a 2009-es EKE vándortábor színhelyén, Várasfenesen ünnepeltük. Addig minden tavasszal országos választmányi gyűlést tartottunk a rendező osztály által kiválasztott táborhelyen, ekkor viszont emlékezni gyűltek össze az EKE-sek. A közös találkozón a gyergyói, a kolozsvári, a marosvásárhelyi, a nagybányai és természetesen a házigazda, a nagyváradi EKE-osztályok képviselői voltak jelen. Ugyanakkor indult be hagyományteremtő módon az Erdélyi Kárpát-Egyesület iskolások számára meghirdetett EKE-napi pályázata is, amelyet 2011-ben immár harmadszor hirdettünk meg. A mindenkori évi pályázaton kirándulással kapcsolatos, fényképekkel vagy színes rajzokkal illusztrált élménybeszámolókkal lehet részt venni.
Ugyanebben az évben helyi megemlékezések is voltak, azon EKE-tagok részére, akik az országos rendezvényen nem tudtak részt venni. Háromszéken például, május 15–17. között az első EKE-napot Zabolán, a Csipkés-tábor helyszínnel halászversennyel és három túrával is megünnepelték, de a kolozsvári EKE is bő programot kínált az érdeklődőknek. Az EKE-napok jegyében 2009. május 14–17. között bükki kirándulásra a János Zsigmond-kollégium I–IV. osztályos tanulóival, három napos Bedellő – Székelykő – Kolozsvár (85 km) gyalogtúrára, 20 km-es kalotaszegi barangolásra, máramarosi fatemplomokat meglátogató autóbuszos túrára, valamint vasárnap Csáklya-szorosi (Római fürdő) mikrobuszos túrára került sor.
A második EKE-nap alkalmával, 2010-ben nem volt közös, csak helyi emlékezések Gyergyón (Pricske-túra), Csíkszeredán (lázárfalvi Nyírfürdő), Tordán (Csegez), Háromszéken (Kommandó), Nagyváradon (Várasfenes). Kolozsváron, az EKE napja alkalmából május 11-én az EKEArt 3 vándor fényképkiállítás megnyitóján lehettünk jelen a Magyar Opera emeleti előcsarnokában, de május 12-én szerdán is megemlékeztünk a „gyalogolni jó” túrával. Ez évben az EKE-napi pályázatra 214 pályázó küldött be anyagot.
A 2011-es, harmadik EKE-napok háromnapos ünnep keretében, Sztánán zajlottak. A gördülékeny és mondhatni csodálatos szervezés az EKE országos vezetőségét dicséri. Az ünnepi hangulat – mert ezúttal az EKE megalakulásának 120. évfordulóját ünnepeltük – már pénteken érezhető volt a Kék iringó panzió udvarán. Kora délutántól kezdődően érkeztek a turisták az idei országos rendezvény színterére: ki egyénileg, kik csoportosan, ki vonattal, de hamarosan az utca is megtelt kiskocsikkal, a panzió kertje is sátrakkal. A mintegy 250 résztvevő között találtuk a 16 EKE-osztály és tagszervezet képviselőit, sajnos kevés kolozsvárit. Sokan, éppen a kincses város közelsége miatt csak szombaton reggel jöttek ki, és az esti vonattal már haza is tértek.
Egy turista ünnepből nem hiányozhatnak a túrák sem. Másnap, szombaton reggel, röviddel kilenc után, már hosszú sor kígyózott fel a Szőlőhegyre, hogy aztán a gerincen az Almási várhoz érjen egy 15 km-es túra keretében. Könnyű túra, csupán hat órás, mindenki időben visszaért Sztánára, a Kék iringó udvarára, ahol színpompás kalotaszegi ünneplőbe öltözött mákói és zsoboki fiatalok táncbemutatójával, 16 órakor kezdődött a délutáni program. A papi áldást és a hozzá tartozó ünnepi beszédet Papp Hunor sztánai református lelkésznek, valamint Kémenes Lóránt tűri római katolikus plébánosnak köszönhetjük. Köszöntőjével Dezső László nyitotta meg az ünnepi közgyűlést, majd üdvözlő beszédet mondott Bajtai Erzsébet (Magyarország bukaresti nagykövete, Füzes Oszkár felesége), a XIX. gyergyói EKE vándortábor fővédnöke. Szőcs Ernő, a Magyarországi Kárpát Egyesület képviselője Jeszenszky Géza elnök üdvözlő levelét olvasta fel. Az ünnepen jelen volt Ţurucă Dănuţ Emil, Váralmás polgármestere, valamint az EKE mecénásai is.
A napirendi pontok között szerepelt Mátyás Vilmosnak és társainak rehabilitációja. Az említettek az aradi Czárán Gyula EKE-osztály tagjai, magyar nyelvű turista jelzőtáblák felállítása miatt a XX. század 30-as éveiben hatósági nyomásra tagságuk felmondására kényszerültek. Az EKE múltját a jelennel összekötő eseményt Nyisztor Miklós gyergyói EKE-tag javasolta, aki kellően dokumentálta is a történteket. A rehabilitáció után, az ünnepi közgyűlés Mátyás Vilmost, Arros Ernőt, Dávidházy Kálmánt, Pribán Sándort, Rosenberger Lászlót az aradi Czárán Gyula EKE-osztály alapításáért, illetve az abban kifejtett tevékenységükért, a Bihar hegységben folytatott feltáró tevékenységükért, a Czárán kultusz ápolásáért az EKE örökös tiszteletbeli tagjai sorába emelte. Mátyás Vilmos oklevelét az ünnepségen jelen levő fia, Mátyás Csaba vette át, aki ez alkalommal édesapja bevont és betiltott kiadványait is ismertette.
Bemutatták az EKE kitüntetéseit is: az EMKE díszoklevelét és a Magyar Művészetért díjkiosztó gálán kapott Gupcsi Lajos Ex libris díját is. Ugyanakkor Egri Ferenc, a Czárán Gyula Alapítvány elnöke Czárán Gyula-díjjal értékelte az Erdélyi Gyopár munkásságát, óriáspezsgővel köszöntötte a résztvevőket.
Kiosztották az EKE jubileumi díszokleveleit is, azon szervezetek, intézmények, vállalatok részére, melyek az elmúlt években hathatósan támogatták az egyesületet. Oklevelet kapott az RMDSZ Ügyvezető Elnöksége, a Communitas Alapítvány, a Dockyard Islands Kft., a Bethlen Gábor Alap, a Nemzeti Kulturális Alap, Kolozsvár és Gyergyószárhegy Önkormányzata, az Euréka Egyesület, az Evoline Kft., az Eurotrans Alapítvány, az Idea Plus Kft., a Formula Prima Kft., valamint a Kék Iringó Panzió.
Oklevelet vettek át a jelen levő képviselők az EKE osztályok és tagszervezetek számára, beleértve a legújabb osztályt, a Csíkszéki Erdélyi Kárpát-Egyesületet (CsEKE) is, melynek felvételéről az országos szervezetbe éppen jelen közgyűlés döntött.
Elismerés és díszoklevél járt azon személyeknek is, akik munkájukkal hozzájárultak az EKE célkitűzéseinek megvalósításához, ezáltal növelve az Erdélyi Kárpát-Egyesület hírnevét: Balázs Katalin újságíró, Nyisztor Miklós gyergyói EKE-tag, Könczey Elemér grafikus, Gálfi Péter webdesigner, Böythe-Beyer Barna informatikus, Bartos-Elekes Zsombor kartográfus, Erőss Zsolt hegymászó.
Az EKE 120 esztendejét bemutató, közel 600 oldalas, 50 szerző munkáját dicsérő kötetet is bemutatták. Ízléses, zöld-arany díszítésű, EKE-jelvényes, keménykötésű kiadvány, számos dokumentum értékű képpel, színes melléklettel. Sokat váratott magára, az ezt megelőző EKE évkönyv, az 1996-os „zöld könyv” után. Az EKE-t lexikonként is ismertető kötet dísze lehet bármely turista könyvespolcának, akár bibliofil ritkaságként is, a jelen levő szerzők dedikációjával és a kéznél levő EKE-jelvényes száraz-pecsét alkalmazásával.
Pohárköszöntő következett, amikor is Hencidától Boncidáig folyt a jubileumi EKE-címkés pezsgő, a szintén ez alkalomra gravírozott címeres poharakat az esemény emlékére elvihették a résztvevők. Lassan esteledett, elfogyasztottuk a kalotaszegi csülkös lucskos káposztánkat is, de ezzel még nem volt vége a rendezvénynek. A baráti beszélgetésekkel zárt este végül a késő éjszakába nyúlt, de még ezt megelőzően Szabó Zsolt kommentálásával Kós Károly életéről és munkásságáról mutattak be egy filmet a szervezők. Kós Károly, mint Kalotaszeg legeredetibb és egyben legbonyolultabb mindenese, közéleti ember, építő, író, szerkesztő-grafikusként, nem külső szemlélőként, hanem egy kicsit reneszánsz ezermesterként tette közkinccsé az egész tájegység műveltségét. Kalotaszegen nemigen találhatnánk olyan helyet, mely ne kötődjön valami formában hozzá, annál inkább Sztána és a Varjúvár. Akik pedig kevésbé ismerték eddig ezt a Székelyföld után legnagyobb egységes erdélyi magyarlakta vidéket, immár a szabatos Kós-idézetek szemszögével gazdagabban indulhattak útnak a vasárnapi rendezvényzáró kirándulásra a Csigadombra (Dâmbul Crucii – ahogyan Kós Károly nevezi) és a bódító illatú riszegvirágokkal borított Riszeg tetőre.
Tóthpál Tamás
