Immár kilencedik alkalommal lángolt fel a Magyar Szolidaritás Tábortüze Kolozsváron az Erdélyi Kárpát-Egyesület kolozsvári osztálya (EKE – Kolozsvár 1891) szervezésében. Ez évben is, akárcsak tavaly, a Kolozsvári Magyar Napok keretében szerepelt rendezvényünk, ezért az EKE-tagok mellett sok volt a vendég, akiket ezután is szívesen látunk kirándulásainkon.
Július 9–10-én tartottuk a szokásos Máthé Gyula emléktúrát Jósikafalván. Meglátogattuk a nyárszói és a sárvásári református templomokat, a helyi református lelkész vezetésével. Bár egyik templom sem középkori eredetű műemlék, de nagyon szépek, híven őrzik az egykori templomokból megmaradt ereklyéket, gyönyörű varrottasokkal egészítették ki őket. Újból bebizonyosodott, hogy nemcsak a híres-neves templomokat érdemes meglátogatni, hiszen mindenhol vannak rejtőzködő értékek. Innen Jósikafalvára mentünk túrázni, áfonyát szedni.
Mióta a globális tektonika a modern földtani szemlélet alfája és omegájaként 1973 körül kikristályosodott, tudjuk, hogy az óceánok nem örök életűek. Szemben a kontinensekkel, amelyek a Föld kérgének állandó, megőrződő, bár folyamatosan alakuló elemei. Miért e kétféle viselkedés? A globális tektonika alapvető hozadéka, hogy magyarázni tudja a kontinensek vándorlásának Alfred Wegener német meteorológus által felismert tényét.
Útvonal: gyalog: Alsójára, Ronki szoros rezervációja.
Visszatérés a táborba autóbusszal (35 km)
Távolság: gyalog 16 km
Szintkülönbség: felfelé 600 m, lefelé 600 m
Menetidő: 6 óra
Minősítés: közepesen nehéz túra, nehéz terep
EGRES PATAK VÖLGYE – Július 27.
Távolság: 12 km
Menetidő: 5 óra
Minősítés: nagyon könnyű túra
A tábor melletti, Borrév felé vezető aszfaltos úton indulunk. 2,5 km után, a hídnál, ahol az Egres patak a Jára vizébe ömlik, balra térünk. Az Egres patak mentén haladunk széles földes úton. Újabb 2,5 km után, szép fenyőkkel és tölgyfákkal övezett völgyön megyünk előre. Mellettünk csobog az Egres patak.
A Bélavár túra nehéz túrának számít, nem is a távolság, hanem inkább a nagy szintkülönbség miatt. Felfelé is, lefelé is meredek szakaszokkal találkozunk, ezért inkább tapasztalt és kellőképpen felszerelt túrázóknak ajánljuk.
Parajdon, a Sóvidék központjában kezdődött június 17–19-i székelyföldi körutunk. A Korond-patak szurdokvölgyében, a Sószoros bércei közt sétálva csodáltuk a felszínre törő, csodálatos sóképződményeket. Tovább haladva rövidesen megérkeztünk Tamási Áron szülőfalujába, Farkaslakára, amely egyben örökös nyughelye is. Itt a neves székely író kopjafás sírját látogattuk és koszorúztuk meg a templom melletti két cserefa alatt, ahova saját végrendelete alapján temették.
Ma a Nagy-oldal felső részébe, a Róka-domb homokbányájához látogatunk. Megközelíthető a Hajnal negyed felől, az Eugen Ionesco utca folytatásában, a Tordai úton és a bükki letérőn át, vagy a Papok völgyén felfelé. A Bükkön át Szelicsére vezető aszfaltút alatt, markánsan kirajzolódó hegylábon találunk rá. Autóút is vezet oda keletről. A homokbányát ma csak alkalomszerűen fejtik.
A táborhelytől a Jára-völgyén, majd az Aranyos-völgyén haladunk autóbusszal 14 kilométert. A gyalogtúra kiindulópontja a borrévi menedékház. Innen a piros háromszöggel jelzett turistaút vezet a Tordai-hasadék felé. Eleinte a Berkes patak völgyében haladunk felfelé. Az ösvénytől jobbra látható a Berkes-patak néhány gyönyörű vízesése (nem túl magasak, de látványosak). Egy órányi haladás után elhagyott bentonit bányához érünk, majd félórát makadám úton gyalogolunk. Ezután jobbra fordulunk északkeleti irányba a Tordai-hasadék jobb gerince felé.
Az alsójárai EKE táborból autóbusszal dél felé utazunk a Jára-patak szűk völgyén lefelé 10 km-re fekvő Borrév faluig. A főútra (DN 65) kiérve balra kanyarodunk, és az Aranyos bal partján kelet felé elhagyjuk Borrévet, a Torockó felé vezető műút betonhídját jobbra, majd rövidesen érintjük az Örvénykő nagy sziklatömbjét, ami az Aranyosszék és Torockó határa volt szinte 1000 évig. 2 km után a Leánykő szikláját látjuk, amit alig 150 éve vágtak át, hogy az országutat megépíthessék.
