Tavaszi túra a Misid-völgyébe

Március 25. az első tavaszias nap volt ebben az esztendőben. Ezúttal a Misid-völgyébe indultunk el, egy 20 km-es túrára. A hosszú tél és téli túrák után, melyeken hol kisebb, hol nagyobb hóban tapostunk ösvényt magunknak, már nagyon hiányzott egy tavaszi kirándulás és a meleg napsugár. Reggel 7 órakor indultunk kiskocsikkal Kolozsvárról, a túrát László Györgyi és Vlád Pál vezette.
A Misid-völgy vadregényes szoros, a Kisbarátka (Bratcuţa) és a benne folyó patak, a Jád-völgyéhez hasonlóan a Sebes-Körös mellékága. Vársonkolyosról (Şuncuiuş) indulunk a Sebes-Körös folyását követve a Szelek-barlangja irányába. Ez egy sziklavárszerű kastély alatti tisztáson van, 304 m tengerszint feletti magasságban, 1957-ben Bagaméri Béla fedezte fel. A Szelek-barlangja csak a barlangkutatók számára, illetve azok vezetésével látogatható.
A Misid-patak a Nagy Magyar-barlang (Peştera Ungurului) közelében ömlik a Sebes-Körösbe, itt sodronykötélből készült lengőhídon kell átkelnünk, mely máris próbára teszi a túrázók bátorságát. De a kaland itt még nem ér véget, következnek a gyalogos patakátkelések. Erre gumicsizmákkak készültünk fel, de a sebes sodrású vízen még így sem könnyű az átkelés. Lépkedtünk is nagy óvatosan, hogy elkerüljünk egy kellemetlen hideg fürdőt a patakban.
A patak baloldali mellékágának, a Bükkös (Făgeţel) beömlésénél befejeződik a tulajdonképpeni szoros. Az egykori erdőkitermelő kisvasút felszámolása után a Misid-völgye visszanyerte eredeti vadságát, látogatása a vízen való gyakori átkelések miatt szép élményt jelent. Az időjárás kedvező, szép tavaszias, ezen a napon igazítottuk óránkat a nyári időszámításra. Talán a természet is bizonyítani akarta, hogy kilépett a télből, és tavaszi virágokkal díszítette a völgyet. Hóvirágok, primulák, kék jácintok, erdei sáfrány, tőzikék virítottak lépten-nyomon, nem győztük csodálni őket, meg a tiszta, kék eget és a csobogó patakot, amely kis zuhatagokat képezve igyekezett lefelé a völgyön. De azért a tél még nem múlt el nyomtalanul, itt-ott még láthatók hófol­tok is.
Elérünk egy sziklaképződmény tövébe, ahol mohás kövek közt több ágra szakadt patakocska csordogál. Köves ösvényen kapaszkodunk tovább, és hamarosan feljutunk a Biró Lajos-barlang (Peştera Moanei) kettős kapujához, 500 m t.sz.f. magasságban, amelynek vízfolyásos járatában az első 100 m különösebb felszerelés nélkül, gumicsizmával is járható. A barlang felett 30 m-rel, ennek a felső, száraz járata található, melyhez egy meredek erdei kaptatón jutunk fel, kézzel-lábbal kapaszkodva az ágakba a csúszós oldalon. A szűk barlangszájat széles járat követi, itt sokkal szebb cseppkőképződményeket láthatunk. A felső barlang (Peştera Lesliana) 128 m hosszú. A barlangok megtekintése után felkapaszkodunk a felettük levő platóra, a 729 m-es Hapatag hegy oldalában. Innen alig ¾ óra járásnyira van a Ponoraş-barlang, amely egyike a legszebb cseppkőbarlangoknak. Mivel utunk végpontja Sonkolyos, ezúttal irányt változtatunk. Egy füves és bokros, de kevésbé csúszós oldalon visszaereszkedtünk a patak völgyébe egy híd mellé, majd egy szekérúton a szemben levő meredek emelkedőn felkapaszkodunk, érintve a Tízfalusi-határ (Zece Hotare) szélső házait. Elhaladunk a bányák mellett, majd kanyargós ösvényen a völgybe ereszkedünk, ott 30 perc alatt elérünk egy sziklafal aljába, a Győzelem (Peştera Izbândiş) barlanghoz. Ez vízkitörésként nyilvánul meg a Măgura-Izbândiş völgy jobb oldalában. A barlang maga nem látható, mert bejárata a víz alatt van, a barlangból feltörő karsztforrás vize valóságos tavat alkot fölötte. Innen már csak 2 km a Sebes-Körös hídja, onnan még 15 perc a sonkolyosi állomás, ahol kocsikba szállunk,  és indulunk is haza Kolozsvárra. Kicsit fáradtan ugyan, de egy szép kirándulás élményeivel gazdagabban.

Pál Gyöngyi