Az Erdélyt körülölelő Kárpátok koszorúja kontinensünk egyik legváltozatosabb hegyvidéke, így számos túralehetőség kínálkozik a hegyeket kedvelőknek. A hosszabb, nyári útvonalak mellett a kolozsvári EKE-tagok télen is járják a természetet. Ilyenkor a nagy hó, a dermesztő hideg, a csontig hatoló szél új kihívások elé állítja a túrázókat.
Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, műfordító, a nyelvújítás mozgalmának legjelentősebb alakja, évtizedeken át széphalmi birtokáról szervezte a magyar irodalmi életet. A köznemesi famíliából származó irodalmár anyanyelvünk ápolása mellett a haza művelődésének ügyét is szívén viselte.
1816 nyarán három hónapot töltött Erdélyben, sorra meglátogatva erdélyi barátait. Ő maga élete legboldogabb három hónapjának tartotta az Erdélyben töltött időt, így ír róla: „…szebb napokat, ha ide nem számolom, amit a szerelem ada, sohasem éltem …”
A Bihar- és a Vlegyásza-hegységek „árnyékában” meghúzódó Királyerdő-hegység varázslatos látványosságokat tartogat a természetkedvelők számára. Északi peremén alakította ki a Sebes-Körös vadregényes, kanyargós, festőien szép szurdokvölgyét. Itt található a Vársonkolyosi-, és Révi-szoros, ahol a víz áttörte a Bihar hegység, a Királyerdő-hegység és a Réz-hegység között található jura kori mészkőtömböt. A Királyerdő-hegység északi peremén fekszik Vársonkolyos (Şuncuiuş).
Az újévi farkasordító hidegben is megtartottuk január 2-ai hagyományos évnyitó, „józanító” túránkat a Rejtett-forrás tisztásán: a Monostor negyedi végállomásról 46-an indultunk Bagaméri Tibor vezetésével. Másnap két túra indult az Árpád-csúcsra.
Az Aranyos-völgye a kolozsvári EKE egyik kedvenc túracélpontja. A Bedellő, Vidalykő, a Bélavára, a Runki- és Pociovaliştei szorosok minden évben szerepelnek a túraprogramban, de télen ritkábban járjuk ezt a vidéket. Ezért született az ötlet, hogy egy téli túra alatt kössünk össze két rövidebb nyári útvonalat, és jussunk fel a kevésbé ismert Zsidovinára, majd az encián virágzásakor évente látogatott Vultureasára.
A szép őszi tájakat keresve november 9-én az Igeni-tóhoz kirándultunk. Reggel 8-kor indultunk Tövis felé. Áthaladtunk a XVIII. századi műemlék református templomáról híres Magyarigenen (Ighiu). Utunkat Igenpataka (Ighiel) felé folytattuk, mely nevét patakjáról kapta. A falut elhagyva 10–12 km hosszú, szép patakvölgyön jutottunk fel a 950 m tengerszint feletti magasságban levő tóhoz, az erdei út sajnos elég rossz állapotban van, keményen próbára tette a kocsikat: jó része köves és több mint 600 m az emelkedő.
Több mint 20 éve minden évben Szilágyi András megszervezi a hagyományos borforraló túrát a Bácsi torok egyik tisztásán. A decemberi esős hetek után reméltük, hogy a hét végére szép idő lesz (így mutatták az előrejelzések), de nem így alakult, legalábbis nem ezen a szombaton, december 13-án. Reggel 9 órakor indulás a Törökvágás tetejéről a Bácsi-torok felé, összesen 12-en gyűltünk össze Szilágyi András túravezetővel, a többiek Márton Erzsikével a 31-es autóbusszal jönnek Kisbácsig, ők 10 órakor indulnak.
A májusi népszerű Riszeg-tető túrája után ősszel is folytatódott a kolozsvári gyerektúrák sorozata. Szeptemberben az Almási várhoz, októberben a bükki Pásztor-forráshoz, novemberben az adrenalinparkba kirándultunk.
Ebben az évben szép hosszú volt az ősz. Szeptembertől minden hétvégén az időjárás kedvezett a természet kedvelőinek. Eső alig volt, többnyire felhőtlen kék ég, ragyogó napsütés csalogatott ki a természetbe, hétről hétre megcsodáltuk az erdők őszi tarkabarka levélköntösét. Bár már november vége felé járunk, még nem hullatták el lombjaikat a fák, még mindig színesek az erdők.
Az úsztatóktól visszatértünk Rekettóra, honnan másnap reggel lóra ültünk, hogy megtekintsük a gróf Andrássy fészkét a hesdáti havasokban. Két és félórai lovaglás után – mindenütt csinált hegyi ösvényen fölértünk a Dobrintetőre. Időnk szép, kedvünk jó, lovaink megbízhatók, étvágyunk erős, borunk pompás és festői kilátásunk a belényesi, bihari, abrudbányai havasokra, a Szilágyi Meszesre és a Mezőséget ellepő halmokra.
