Rekordszámú részvétellel – 186 személy, ebből 89 gyerek – szervezte meg idei első gyerektúráját április 26-án az EKE–Kolozsvár 1891 a Vlegyásza lábánál fekvő mamutfenyőkhöz, majd Erdély egyik legépebben megmaradt középkori vára, Sebesvár romjaihoz.
Kolozsvárról egynapos, gépjárműves túrával könnyen elérhető a Torockótól délre, Remete község közelében található Pilis-csúcs (Vârful Pleşii). 1250 m-es magasságával és jellegzetes gúla alakjával uralja a Bedellői-havasok panorámáját. Fentről minden irányban csodálatos a kilátás, Torockó is jól kivehető a Székelykővel, Torockószentgyörgy a várral, a Kőköz, a Bután-kő stb. A Pilis-csúcs az enyedi Bethlen-kollégium hajdani diákjainak kedvenc kirándulóhelye volt, Enyedtől a tetőig gyalog tették meg az utat, tanáraik kíséretével.
Szinte félidőben értünk Mezőtelegdre az ortodox húsvét második napján kora reggel, annyira néptelen volt az országút. A református templomban ötszáz éves graffitik és kuriózumnak számító építészeti elemek sokasága kényeztette a 25 fős társaságot. Az Élesd közeli Sólyomkőpestes határában további történeteket regéltek Sólyomkővár romjai. És finom a medvehagymás pesztó...
Kolozsvár egyik geológiai érdekességét alkotják a Feleki-hegy déli oldalában megfigyelhető homokkőgömbök. Az óriási kugligolyókhoz hasonló képződményekkel – a „feleki gömbökkel”, ahogyan dr. Koch Antal geológus professzor nevezte őket – Györgyfalvától Szelicséig mindenütt találkozhatunk. A homokkőgömbök a hajdani tengerfenék homokjából jöttek létre, a homokszemek lerakódtak és oldott mészkő által cementálódtak egy központi mag köré, öklömnyi nagyságútól több mázsányi súlyú gömböket alkotva.
Az Erdélyt körülölelő Kárpátok koszorúja kontinensünk egyik legváltozatosabb hegyvidéke, így számos túralehetőség kínálkozik a hegyeket kedvelőknek. A hosszabb, nyári útvonalak mellett a kolozsvári EKE-tagok télen is járják a természetet. Ilyenkor a nagy hó, a dermesztő hideg, a csontig hatoló szél új kihívások elé állítja a túrázókat.
Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, műfordító, a nyelvújítás mozgalmának legjelentősebb alakja, évtizedeken át széphalmi birtokáról szervezte a magyar irodalmi életet. A köznemesi famíliából származó irodalmár anyanyelvünk ápolása mellett a haza művelődésének ügyét is szívén viselte.
1816 nyarán három hónapot töltött Erdélyben, sorra meglátogatva erdélyi barátait. Ő maga élete legboldogabb három hónapjának tartotta az Erdélyben töltött időt, így ír róla: „…szebb napokat, ha ide nem számolom, amit a szerelem ada, sohasem éltem …”
A Bihar- és a Vlegyásza-hegységek „árnyékában” meghúzódó Királyerdő-hegység varázslatos látványosságokat tartogat a természetkedvelők számára. Északi peremén alakította ki a Sebes-Körös vadregényes, kanyargós, festőien szép szurdokvölgyét. Itt található a Vársonkolyosi-, és Révi-szoros, ahol a víz áttörte a Bihar hegység, a Királyerdő-hegység és a Réz-hegység között található jura kori mészkőtömböt. A Királyerdő-hegység északi peremén fekszik Vársonkolyos (Şuncuiuş).
Az újévi farkasordító hidegben is megtartottuk január 2-ai hagyományos évnyitó, „józanító” túránkat a Rejtett-forrás tisztásán: a Monostor negyedi végállomásról 46-an indultunk Bagaméri Tibor vezetésével. Másnap két túra indult az Árpád-csúcsra.
Az Aranyos-völgye a kolozsvári EKE egyik kedvenc túracélpontja. A Bedellő, Vidalykő, a Bélavára, a Runki- és Pociovaliştei szorosok minden évben szerepelnek a túraprogramban, de télen ritkábban járjuk ezt a vidéket. Ezért született az ötlet, hogy egy téli túra alatt kössünk össze két rövidebb nyári útvonalat, és jussunk fel a kevésbé ismert Zsidovinára, majd az encián virágzásakor évente látogatott Vultureasára.
A szép őszi tájakat keresve november 9-én az Igeni-tóhoz kirándultunk. Reggel 8-kor indultunk Tövis felé. Áthaladtunk a XVIII. századi műemlék református templomáról híres Magyarigenen (Ighiu). Utunkat Igenpataka (Ighiel) felé folytattuk, mely nevét patakjáról kapta. A falut elhagyva 10–12 km hosszú, szép patakvölgyön jutottunk fel a 950 m tengerszint feletti magasságban levő tóhoz, az erdei út sajnos elég rossz állapotban van, keményen próbára tette a kocsikat: jó része köves és több mint 600 m az emelkedő.
