Az év utolsó hónapjában a szokásosnál több a hagyományos év végi túra. Év közbeni túraválasztásainkat nagyban meghatározza kinek-kinek a személyes ízlése, kora, erőnléte, egészségi állapota. Ennek megfelelően 2022-ben is választhattunk könnyű, közepes és nehéz túrák közül, a honismereti kirándulások mellett pedig kerékpártúrákat is szerveztünk.
Idén teljesen megváltoztatta terveinket a koronavírus, számos megszokott program elmaradt, köztük az augusztus elejére, a Gyimesek völgyébe tervezett XXIX. EKE Vándortábor is. A kolozsvári EKE egyik túravezetőjének, Kiss Jánosnak pompás ötlete támadt, miszerint az elmaradt tábor helyett augusztus 6–9. között tartsunk EKE-napokat Csucsán. Itt található ugyanis egyesületünk kulcsosháza, ahol 15-20 személy megszállhat, a hozzá tartozó területen pedig sátorozni is lehet.
Ez az év sok gondot okozott a koronavírus-járvány miatt. Itt a nyár, de nem tervezgetünk utazást, nyaralást, mint máskor, kiszámíthatatlan a járványhelyzet alakulása, még mindig sok az egészségvédelmi megszorítás, nem szívesen hagyjuk el otthonunkat sem.
Az elmúlt három hónapban a koronavírus járvány miatt nem kirándulhattunk, eltelt egy szép tavasz anélkül, hogy végignézhettük volna a természet ébredését. Itt a június, már a nyár kezdete. A járvány terjedését megakadályozó szigorú rendeletek részleges feloldása lehetővé tette, hogy újra túrázni induljunk szabadidőnkben.
Normális esetben most arról kellene beszámolnunk, miként zajlott a hétvégi Jókai teljesítménytúra, hányan vettek részt, ki volt a legfiatalabb és legkorosabb résztvevő, hány tányér gulyás fogyott el, kik lettek az ultramaraton győztesei, milyen programokkal kedveskedtünk a kis túrázóknak és melyik túraváltozat bizonyult a legnépszerűbbnek. Korona úr viszont fölényesen megnyerte a csatát és lehetetlenné tette, hogy május 16-án megtapasztaljuk azt a felejthetetlen közösségi élményt, amire már egy éve türelmetlenül várunk.
Világjárvány, kijárási tilalom, mit lehet ilyenkor tenni? Hát sok mindent… Például azt, amire sohasem volt elég időnk eddig. Vagy képzeletben végigjárni a tervezett és a járvány miatt elmaradt kirándulás útvonalát. Most ezt tettem én is. Április végére terveztem egy kirándulást a mezőzáhi keskenylevelű bazsarózsákhoz, amit aztán még az áprilisi program megjelenése előtt egy nappal a járványra való tekintettel töröltettem, ezért alig tudott róla néhány személy.
Február az év legrövidebb hónapja, csak 28 napos, négyévenként pedig 29 napos. De arra, hogy létezett február 30-a is, bizonyára kevesen gondolnak. Pedig háromszor fordult elő a történelem folyamán a február 30-a. Iulius Caesar idején a hónapok felváltva 31 és 30 naposak voltak, kivéve az év utolsó hónapját, amely abban az időben a február volt (illetve Februarius, ahogy nevezték), amelynek 29 nap maradt. Minden negyedik évben azonban kapott egy szökőnapot és így akkor az a nap február 30-a volt.
Egyik téli kirándulásunkon a fehér táj látványa beindította a fantáziánkat, gyermekkorunk fehér, havas teleiről, szánkózásról nosztalgiáztunk, valaki meg éppen a csengettyűs lovasszánozást emlegette, aminek az lett a következménye, hogy eldöntöttük: lovasszánozni megyünk. Január végére terveztük kirándulásunkat a Székelyföldre, pontosabban Parajdra, mert ott és akkor a legvalószínűbb, hogy van hozzá elég hó is. Az enyhe tél miatt így is izgultunk eleget, de végül sikerült!
December elején az idő téliesre fordult. A hónap első szombatján, hetedikén már hidegebb, zordabb időben túráztunk a Majláth-kúthoz. Éjszaka havazott, még reggel is szállingózott a hó. Rendre érkeztünk a román opera melletti megállóba, kicsit megfázva, szokatlan volt a reggeli –6°C a hosszú és meleg ősz után.
