Évzáró túrák Mikulással, forralt borral, hegymászással

December a hagyományos évzáró túrák hónapja. Hó ugyan nem volt még az idén, az időjárás egész tavaszias, a Mikulás sem ülhetett szánra, gyalogosan érkezett a Cérna-forrás tisztására. A bácsi-torokbeli borforraló túrán sem fáztunk, és másnap Torockó vidékét is napfényes időben barangolhattuk be, hogy élmény- és látványdús túránk végén bort kóstoljunk Nagyenyeden.

A Cérna-forrás a kolozsvári Bükki-erdőben, a Papok-rétje alatt ered, majd a Gorbó-patakot táplálja. A forrás neve állítólag a csekély vízhozamra utal, csupán cérnaszálnyi erecske csordogál a forrás csövéből. A réten hó helyett kék májvirágot találtunk a fű között decemberben 5-én.
Kedves gyermekkori emlékeink közé tartozik a Mikulás-nap. Ilyenkor este, mikor elcsendesedtek az utcák, az ablakba kitettük a tisztára pucolt cipőket, melyek reggelre tele voltak ajándékokkal. Az ekés Mikulás ettől eltérően már évek óta az erdőben osztja az ajándékokat. Ez úgy történik, hogy minden résztvevő kis csomaggal érkezik, amiket a Mikulás „megbízottja”, aki most Bagaméri Tibor volt, segédeivel gondosan összegyűjtött, számot akasztott rájuk, majd minden résztvevőnek kiosztottak egy-egy számot. Sajnos a cipőink nagyon sárosak lettek, hiába takarítottuk ki őket gondosan otthon, az utak a tisztásig sárosak, csúszósak voltak, így hát a Mikulás nem a cipőkbe tette, hanem a kezünkbe adta a csomagot. A kirándulás kellemesen telt, örvendtünk az ajándéknak és a kellemes napsütésnek. Indulás előtt Tatár Feri humoros kiselőadással szórakoztatta a társaságot. A Mikulás-túrán negyvenen vettünk részt.
Egy héttel később, december 12-én került sor a hagyományos borforraló túrára a Bácsi-torok egyik tisztásán. A túrát idén Tóth István szervezte, 39-en gyűltünk össze, volt aki a Törökvágás tetejéről jött, keresztül a Hója erdőn, mások a 31-es autóbusz végállomásától, a Bácsi-torokon át. Mindenki hozott forralni való bort, cukrot, fűszereket, üstben megforraltuk. Mikor elkészült, sorba álltunk a poharainkkal, csuprainkkal. Közben a parázson nyárson szalonnát pirítottunk. A tavaszias, enyhe idő feledtette velünk a sáros utat, amelyen idáig jöttünk.
December 13-án, vasárnap a szintén hagyományossá vált nagyenyedi borkóstolóra mentünk Vlád Pállal, húszan. Persze a borkóstoló csak a túra befejezése, előtte szép útvonalat jártunk be. Első megálló Torockó, ahol a reggeli nap fényében megcsodáltuk a Székelykőt, az Ordaskőt, a falu vajorját és a hófehér, egyforma házakat. Jól ismert képek, sokszor láttuk, mégis mindig lenyűgöz a látvány. Aki egyszer itt járt, az örökre a szívébe zárja ezt a csodálatos tájat. Fél órát töltöttünk itt, a Gondűzőben elfogyasztottuk a reggeli kávénkat, majd tovább indultunk Torockógyertyánosra (Vălişoara). Az enyedi útról letértünk balra, egy mellékúton parkoltunk. Innen gyalogosan indulunk az előttünk álló sziklatömb irányában. A Dáta szikla (884 m) a Székelykő és a Kőközi-szoros közötti magányos sziklatömb. Elindultunk egy ösvényen, amely elég meredeken indult neki a hegynek. A táj itt hasonlít a Székelykő alatt levő füves, teraszos (pallagos) területhez, talán itt is gazdálkodtak valamikor a sziklás, termőtalajban szegény vidéken. Több kis, mesterséges tavat láttunk, valószínűleg pisztrángot tenyésztenek. Ahogy felfelé haladtunk, mind többet láttunk a tájból, nemsokára elértük a sziklák alját. Innen még meredekebb emelkedő következett, füves, sziklás talaj, jobbra és balra meredek sziklafalak. Balra kanyarodtunk, hogy megkerüljük a nagyobbik sziklatömböt, majd erdős-bokros oldalon haladtunk tovább felfelé.
Egy megriadt őz menekült előlünk egy bokorból, feljebb néhány fürj száll fel ijedten, előbukkant egy kutya is, valószínűleg rájuk vadászott, de látva minket odébbállt. Egy tövises vadrózsabokor ágán kis gyík csüngött tövissel átszúrva. Furcsa, hogyan kerülhetett oda? A nálunk is honos tövisszúró gébics tartalék eledele lehetett, ősszel elvándorolt és ott felejtette. Ez a verébnél kicsivel nagyobb madár fakó vörhenyesbarna, hasa és oldalai krémszínűek, félhold alakú barnás foltokkal. Szívesen ül tüskés bokrok csúcsán, főleg nagyobb rovarokat és apró hüllőket is fog, zsákmánya feleslegét gyakran tövisre tűzi.
Kiértünk a fák közül remélve, hogy a tetőn vagyunk, de korai volt az öröm, hátra volt még egy meredek kaptató. Kicsit kifújtuk magunkat, nekivágtunk a még hátralévő emelkedőnek és nemsokára fent voltunk a tetőn, 400 m szintkülönbséget másztunk ki. A csodálatos panoráma kárpótolt a fáradságért. Alattunk Torockógyertyános házai, távolabb, nyugat felé a Bedellő vonulata, tetején hóval, kicsit előbbre jól kivehető a Bután kő kettős csúcsa, délnyugat irányban a piramis alakú Pilis (1250 m) hegyes csúcsa emelkedik ki. Északnyugat felé Bedellő falu (Izvoarele) házai és a Plaiului-szoros, látható Torockószentgyörgy és a vár. Torockó felé a kilátást fák takarták el. Dél felé a Kőközi-szorost (Cheile Aiudului) láttuk ködfátyolon keresztül és az Enyed felé vezető utat. Felettünk gyönyörű kék ég és csodálatos napsütés, ritka ilyen szép idő decemberben, melegen sütött a nap. Déli irányba mindent vastag, fehér felhőtakaró borított, csak egy-egy hegyhát emelkedett ki a fehér tengerből. Valahol távol, a látóhatár szélén jól látható volt a Fogarasi-havasok hóval borított sziklás gerince. Sikerült fotókon is megörökíteni ezt a csodálatos látványt. A piros ponttal jelzett turistaösvényen tértünk vissza Gyertyánosra, a Dáta szikla keleti oldalán ereszkedtünk le. Rövid megállót tartottunk még a Kőközi-szorosban, onnan Nagyenyedre mentünk bort vásárolni a közeledő ünnepekre.
*
Köszönjük mindazoknak az EKE-társaknak az önzetlen munkáját, akik hozzájárultak a kirándulások megszervezéséhez, melyeken sok szép tájat bejártunk és kellemes élményeket gyűjtöttünk teljesítménytúrákon, fotókiállításokon, vetítéseken. Köszönet a kiadványok szerkesztéséért, a csucsai kulcsosháznál végzett közmunkáért, az egyesület tevékenységének valamilyen formában történő hozzájárulásért. Nemsokára kezdődik egy új esztendő. Szánjunk szabadidőnkből minél többet a természetjárásra. Turistáskodni annyi, mint járni a szabad természetet, felkeresni, bebarangolni a hegyeket, gyakorlását nem korlátozza az évszakok változása, sem az életkor haladása. Dr. Zsitvay Tibor szavait idézve: „Tüdőt és lelket tisztít. Visszavezet a Természethez, az örök megújhodás forrásához. Felemel a sár, a por, a gyárak füstje, a hétköznapi gondok fölé. Nagy távolságokon repül végig a turista tekintete és lelke, mint a dalos madár; száll a magasságokba, hódolatra a csodálatosan szép és harmonikus Természet Örök Alkotója elé.”

Pál Gyöngyi