Jöjjön velünk a Sárkányok kertjébe!

Kolozsvár, Almásszentmihály, Zsibó útvonalon (57 km) a helyenként hepehupás és kacskaringós, de végig aszfaltozott úton Almásgalgó elején (Kolozsvár irányából) balra, egy keskeny, hengerelt út elágazódásánál jelzőtábla figyelmeztet, hogy alig pár száz méterre van a Sárkányok kertje. Valamikor ennek megközelítése a faluból egy parasztház udvarán keresztül volt lehetséges, és útban a Sárkányok kertje felé még látni lehetett deszkakeretek közé zárva kisméretű, sós-kénes mofettás-iszapfürdős helyeket, ahol az idősebbek reumás tagjaikat gyógyítgatták.
Rövidtávon, de hirtelen emelkedő hengerelt út végén nagyon jól kiépített vendégfogadót találnak a Sárkánykert felkeresői. Parkoló, színpad, fedett nézőtérrel, és még miegymás, ha nem is illeszkednek be a környezetbe, de a Sárkánykert korszerűsítéséhez ezek is hozzá tartoznak. Igen, korszerűsítés, mert a több mint 32 ha, védetté nyilvánított területhez hozzá tartoznak a kiépített sétányok, a panoráma kilátó és a korlátokkal ellátott gerinc-út is. Most még ingyenes a belépés, de talán nemsokára csak pénzért lehet megcsodálni a természet eme alkotásait.
A legenda szerint sok száz évvel ezelőtt élt itt egy csodaszép pásztorleány. Amennyire szép volt, éppen annyira szegény is. Egész nap a rá bízott juhocskákat legeltette a környéken. Mivel nagyon fiatal és csodaszép volt, a környék nyalka vadászlegénye nagyon beleszeretett. Történt, hogy amíg a fiatalok egymással enyelegtek, bizony a juhnyáj szanaszét szóródott, és ráadásul tilosba is ment. Mindezekért a juhnyáj felmérgelődött gazdája megátkozta a szegény szép pásztorlányt: – Válj kővé, ahol vagy!– kiáltotta haragosan. És úgy is lett, de nem csak a csodaszép, kék szemű pásztorlány vált sziklává, hanem a gonosz lelkű gazda is. Alkonyatkor és hajnalonként az alacsonyan járó napsugarak által keltett árnyékok juhocskákká változtatják a hajlott hátú kőtömbök vetületeit. Ennek a szívszorító népi legendának román változatát a turistaház falán kifüggesztették. Az óriás konglomerátumoknak nevük is van, mint pl. az erdő őrei, a szerelmes pár, vadászlegény, sárkányok, bárányok stb.
A sárkánykerti kőamfiteátrum bizarr alakzatai több méter magasak. Összetételük agyag, homokkő, apró kavics. Formai élettartamuk az időjárás szerint nagymértékben változhat annak függvényében, hogy tetejükön milyen védőréteg alakult ki. Ha agyagos csontréteg, ami a vizet könnyen levezeti, akkor hosszabb élettartamúak, ez főleg a gomba alakúakra jellemző, de amely alakzatokat a nagy esőzések alakalmával a víz könnyen moshat, azok rövidebb idő alatt változtathatnak formát. A kert fotósszemmel a leglátványosabb kora ősszel, amikor a fák levelei sárgás-pirosak, és kezdenek hullani, valamint kora tavasszal, amikor a fák lombozatai nincsenek teljesen zöldbe borulva, de annyira már zöldek, hogy díszítő elemként jelen vannak a fotós vagy festő látókörében.
A kőamfiteátrum körbejárására ajánlott legmegfelelőbb útirány: a kiépített lépcsőrendszeren felmenni a panoráma kilátóhoz, majd innen az erdő szélén, ahol a meredek suvadás kezdődik, a védőkorláttal ellátott, jelzett úton végigmenni, és a természet adta lehetőségeket nem mellőzve gyönyörködni a kert panorámájában. A gerincút végén, ahol egy suvadásos árok is van, mintegy 2 métert kell hirtelen ereszkedni. Száraz időben nem okoz problémát, ezt átvészelve egy 40–50 méteres bozótos részen vezet az út tovább, ami sajnos nincs kiépítve (legalábbis nem volt a legutóbb), de eltévedni nem lehet. Rövid idő után egy tisztásra érve szemmagasságból lehet megcsodálni a bizarr alakzatokat, valamint a nem nagy jelentőséggel bíró barlangüregeket. A még rendelkezésre álló szabadidő függvényében kényelmesen lehet átsétálni a kerten, és megpihenni a fedett teraszon.
Errefelé járva nem lehet mellőzni a zsibói Wesselényi kastélyt, és a kastélykertből kiépült botanikus kertet. A kastély 30 évig épült 1778-tól 1810-ig barokk stílusban, majd klasszicista elemekkel változott eredeti stílusa. A kastély négyzetes alapú, egykori négy sarokbástyája manzárdtetős pavilonokká alakult. A Wesselényi kripta a nagy kiterjedésű dombkert tetején 1970-től romokban áll, bozóttal telenőtt, immár alig felismerhető helyen van. A nagy kiterjedésű, ma már szépen rendezett botanikus kertet 1968-ban alapították. Nem csak a szabadtéri látványosságok, de gömb alakú virágházak is magukra hívják az arra járó figyelmét.

Vas Géza