Az Aranyos-völgye a kolozsvári EKE egyik kedvenc túracélpontja. A Bedellő, Vidalykő, a Bélavára, a Runki- és Pociovaliştei szorosok minden évben szerepelnek a túraprogramban, de télen ritkábban járjuk ezt a vidéket. Ezért született az ötlet, hogy egy téli túra alatt kössünk össze két rövidebb nyári útvonalat, és jussunk fel a kevésbé ismert Zsidovinára, majd az encián virágzásakor évente látogatott Vultureasára.
A szép őszi tájakat keresve november 9-én az Igeni-tóhoz kirándultunk. Reggel 8-kor indultunk Tövis felé. Áthaladtunk a XVIII. századi műemlék református templomáról híres Magyarigenen (Ighiu). Utunkat Igenpataka (Ighiel) felé folytattuk, mely nevét patakjáról kapta. A falut elhagyva 10–12 km hosszú, szép patakvölgyön jutottunk fel a 950 m tengerszint feletti magasságban levő tóhoz, az erdei út sajnos elég rossz állapotban van, keményen próbára tette a kocsikat: jó része köves és több mint 600 m az emelkedő.
Több mint 20 éve minden évben Szilágyi András megszervezi a hagyományos borforraló túrát a Bácsi torok egyik tisztásán. A decemberi esős hetek után reméltük, hogy a hét végére szép idő lesz (így mutatták az előrejelzések), de nem így alakult, legalábbis nem ezen a szombaton, december 13-án. Reggel 9 órakor indulás a Törökvágás tetejéről a Bácsi-torok felé, összesen 12-en gyűltünk össze Szilágyi András túravezetővel, a többiek Márton Erzsikével a 31-es autóbusszal jönnek Kisbácsig, ők 10 órakor indulnak.
A májusi népszerű Riszeg-tető túrája után ősszel is folytatódott a kolozsvári gyerektúrák sorozata. Szeptemberben az Almási várhoz, októberben a bükki Pásztor-forráshoz, novemberben az adrenalinparkba kirándultunk.
Ebben az évben szép hosszú volt az ősz. Szeptembertől minden hétvégén az időjárás kedvezett a természet kedvelőinek. Eső alig volt, többnyire felhőtlen kék ég, ragyogó napsütés csalogatott ki a természetbe, hétről hétre megcsodáltuk az erdők őszi tarkabarka levélköntösét. Bár már november vége felé járunk, még nem hullatták el lombjaikat a fák, még mindig színesek az erdők.
Az úsztatóktól visszatértünk Rekettóra, honnan másnap reggel lóra ültünk, hogy megtekintsük a gróf Andrássy fészkét a hesdáti havasokban. Két és félórai lovaglás után – mindenütt csinált hegyi ösvényen fölértünk a Dobrintetőre. Időnk szép, kedvünk jó, lovaink megbízhatók, étvágyunk erős, borunk pompás és festői kilátásunk a belényesi, bihari, abrudbányai havasokra, a Szilágyi Meszesre és a Mezőséget ellepő halmokra.
A természet minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa, de talán a legszebb ősszel, mielőtt a levelek lehullnak, és csodálatos színekkel csalogatják a turistákat. Ez a látvány még csodálatosabb, ha az őszi erdő színeit ragyogó napsütésben szemlélhetjük.
Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi szeptember elejétől a Bocskai (Avram Iancu) téren: a görögkeleti székesegyház mögötti parkosított északi részen másodszor virágzik a vadgesztenye. Fehér meg piros virágok a lekopasztott ágakon, frissen zöldülő levelek a szomszéd ágak száradásfélben levői mellett. Nem rendkívüli, de nem is mindennapi esemény. Általában ősz elejei lehűlések után produkál másodvirágzást a természet, az öregek ilyenkor azt mondják, hosszú ősz lesz.
Szeptember 7-én, hajnali 3 órakor az ébresztőóra csengése ugrasztott ki meleg ágyamból. Kábultan, dideregve kezdtem öltözködni, közben még egyszer ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e a hátizsákba, majd a Tordai úti találkozó helyre indultam. 4 órakor már robogtunk is a Fogarasi-havasok felé.
A kolozsvári EKE-sek az év minden szakaszában járják a természetet. Az igazi magashegyi túrákra mégis a nyári hónapokban kerül sor, mikor hosszabbak a nappalok és az idő se olyan zord. Júniusban nyílik a Kárpátok talán legszebb, leglátványosabb virága, az erdélyi havasszépe, a rododendron. A tavalyi sikeres Nagy-Pietrosz rododendron-túra után szintén a Radnai-havasokba indultunk, ezúttal a második legmagasabb csúcsát tűzve ki célul, a 2279 m magas Ünőkőt.
