Lesz sátorozás a Bükkben, vadcseresznyeszüret a Bagolysűrűben, takarítás a csucsai EKE-háznál és még sok minden más. Mert végre kirándulhatunk! Ugyanakkor rossz hírrel is kell szolgálnunk: a július 11-re tervezett Vasvári teljesítménytúráról le kell mondanunk a jelenleg érvényben lévő jogszabályok miatt.
Július 1. (szerda):
Az elmúlt három hónapban a koronavírus járvány miatt nem kirándulhattunk, eltelt egy szép tavasz anélkül, hogy végignézhettük volna a természet ébredését. Itt a június, már a nyár kezdete. A járvány terjedését megakadályozó szigorú rendeletek részleges feloldása lehetővé tette, hogy újra túrázni induljunk szabadidőnkben.
A korlátozások lazításának köszönhetően úgy döntöttünk, hogy speciális körülmények között megszervezzük a június 27-re meghirdetett Bánffy Miklós Emlék- és Teljesítménytúrákat. Ehhez viszont nagy szükségünk lesz a ti közreműködésetekre és felelősségtudatos viselkedésetekre is, ezért megkérünk, hogy figyelmesen olvassátok el a Túraszabályzatot jelentkezés előtt, a rendezvényen pedig tartsátok be a járványügyi előírásokat.
Normális esetben most arról kellene beszámolnunk, miként zajlott a hétvégi Jókai teljesítménytúra, hányan vettek részt, ki volt a legfiatalabb és legkorosabb résztvevő, hány tányér gulyás fogyott el, kik lettek az ultramaraton győztesei, milyen programokkal kedveskedtünk a kis túrázóknak és melyik túraváltozat bizonyult a legnépszerűbbnek. Korona úr viszont fölényesen megnyerte a csatát és lehetetlenné tette, hogy május 16-án megtapasztaljuk azt a felejthetetlen közösségi élményt, amire már egy éve türelmetlenül várunk.
Világjárvány, kijárási tilalom, mit lehet ilyenkor tenni? Hát sok mindent… Például azt, amire sohasem volt elég időnk eddig. Vagy képzeletben végigjárni a tervezett és a járvány miatt elmaradt kirándulás útvonalát. Most ezt tettem én is. Április végére terveztem egy kirándulást a mezőzáhi keskenylevelű bazsarózsákhoz, amit aztán még az áprilisi program megjelenése előtt egy nappal a járványra való tekintettel töröltettem, ezért alig tudott róla néhány személy.
Február az év legrövidebb hónapja, csak 28 napos, négyévenként pedig 29 napos. De arra, hogy létezett február 30-a is, bizonyára kevesen gondolnak. Pedig háromszor fordult elő a történelem folyamán a február 30-a. Iulius Caesar idején a hónapok felváltva 31 és 30 naposak voltak, kivéve az év utolsó hónapját, amely abban az időben a február volt (illetve Februarius, ahogy nevezték), amelynek 29 nap maradt. Minden negyedik évben azonban kapott egy szökőnapot és így akkor az a nap február 30-a volt.
Egyik téli kirándulásunkon a fehér táj látványa beindította a fantáziánkat, gyermekkorunk fehér, havas teleiről, szánkózásról nosztalgiáztunk, valaki meg éppen a csengettyűs lovasszánozást emlegette, aminek az lett a következménye, hogy eldöntöttük: lovasszánozni megyünk. Január végére terveztük kirándulásunkat a Székelyföldre, pontosabban Parajdra, mert ott és akkor a legvalószínűbb, hogy van hozzá elég hó is. Az enyhe tél miatt így is izgultunk eleget, de végül sikerült!
December elején az idő téliesre fordult. A hónap első szombatján, hetedikén már hidegebb, zordabb időben túráztunk a Majláth-kúthoz. Éjszaka havazott, még reggel is szállingózott a hó. Rendre érkeztünk a román opera melletti megállóba, kicsit megfázva, szokatlan volt a reggeli –6°C a hosszú és meleg ősz után.
CÍMLAP
