Túrák és rendezvények

Világjárvány, kijárási tilalom, mit lehet ilyenkor tenni? Hát sok mindent… Például azt, amire sohasem volt elég időnk eddig. Vagy képzeletben végigjárni a tervezett és a járvány miatt elmaradt kirándulás útvonalát. Most ezt tettem én is. Április végére terveztem egy kirándulást a mezőzáhi keskenylevelű bazsarózsákhoz, amit aztán még az áprilisi program megjelenése előtt egy nappal a járványra való tekintettel töröltettem, ezért alig tudott róla néhány személy.

Február az év legrövidebb hónapja, csak 28 napos, négyévenként pedig 29 napos. De arra, hogy létezett február 30-a is, bizonyára kevesen gondolnak. Pedig háromszor fordult elő a történelem folyamán a február 30-a. Iulius Caesar idején a hónapok felváltva 31 és 30 naposak voltak, kivéve az év utolsó hónapját, amely abban az időben a február volt (illetve Februarius, ahogy nevezték), amelynek 29 nap maradt. Minden negyedik évben azonban kapott egy szökőnapot és így akkor az a nap február 30-a volt.

Egyik téli kirándulásunkon a fehér táj látványa beindította a fantáziánkat, gyermekkorunk fehér, havas teleiről, szánkózásról nosztalgiáztunk, valaki meg éppen a csengettyűs lovasszánozást emlegette, aminek az lett a következménye, hogy eldöntöttük: lovasszánozni megyünk. Január végére terveztük kirándulásunkat a Székelyföldre, pontosabban Parajdra, mert ott és akkor a legvalószínűbb, hogy van hozzá elég hó is. Az enyhe tél miatt így is izgultunk eleget, de végül sikerült!

December elején az idő téliesre fordult. A hónap első szombatján, hetedikén már hidegebb, zordabb időben túráztunk a Majláth-kúthoz. Éjszaka havazott, még reggel is szállingózott a hó. Rendre érkeztünk a román opera melletti megállóba, kicsit megfázva, szokatlan volt a reggeli –6°C a hosszú és meleg ősz után.

November az utolsó őszi hónap, rövidek a nappalok, hamar sötétedik. Nem hasonlít a káprázatos színekben tündöklő októberhez, elmosódnak a színek, a barna dominál. A fák lehullatják lombjukat, csak a fenyők örökzöld tűlevelei őrzik meg sötétzöld színüket. Az erdei ösvényeken az elszáradt levelek zörögnek a lépteink alatt. Az eget sokszor szürke felhők borítják, a nap sem süt már olyan fényesen, tompábbak a színek, gyakran borítja köd a tájat.

Harmincadik alkalommal szervezte meg az Érmindszenti Zarándoklatot a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület nagy költőnk, Ady Endre születésnapjához legközelebb eső szombaton. Mivel az ünnepség 10 órakor kezdődött, nehéz lett volna odaérni, ha aznap reggel indulunk. Ezért hát három naposra terveztük szatmári utunkat, november 22-24. között. Látnivaló akad bőven, hiszen ez a vidék Erdélynek irodalmi emlékhelyekben leggazdagabb területe.

Október utolsó szombatján Désre látogattunk. Miért esett éppen Désre a választásunk? Mert ide kaptunk meghívást Szász Józseftől, egy dési lokálpatriótától, aki arról próbált meggyőzni, hogy érdemes Désre látogatni, mert van ott látnivaló bőven. Igaza van! Nem kellett sokat győzködnie, amúgy is szeretjük a történelmi kisvárosokat, amelyek mindig meglepetésekkel szolgálnak. Felkerekedtünk hát és röpke egy óra alatt megérkeztünk Désre, kezdődhetett a város felfedezése vezetőnk irányításával. Előtte azonban egy kicsit ismerkedjünk meg történelmével.

A kolozsvári EKE legutóbbi ismeretterjesztő előadásán Virág Tímea, volt Báthory líceumos diák mesélt izlandi útjáról, amely során bebizonyosodott, hogy a Gyűrűk ura vadregényes tájai minden kalandorlelkű utazó számára rengeteg meglepetést tartogat. A vulkánok és gejzírek országa habár nem tartozik az olcsó turisztikai célállomások közé, kis furfangossággal és előretervezéssel elég pénztárcabarát módon meg lehet úszni az utazást.

A kirakat ország, ahol minden négyzetcentiméter patyolat tiszta, ahol dübörög a gazdaság, virágzik az infrastruktúra és senki sem munkanélküli. Ugyanakkor a földi paradicsom, ahol egy férfira négy nő jut és tíz hölgyből legalább nyolc fotómodell-kaliberű. Ki gondolta volna, hogy Fehéroroszország ennyi meglepetést tartogat az odalátogatók számára?

A természet minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa. Talán a legtöbb élményt az őszi kirándulások nyújtják. Az őszi túrákon nem kell az erdők lombjai alatt menedéket keresni a nyári hőség elől, nyugodtan élvezhetjük a napsugarak melegét. A fák lombjai a zöld, a sárga, a barna, a vörös szín minden árnyalatában tündökölnek a napsütésben. Ősszel mindig elkápráztatnak a lombhullató erdők fantasztikus színei.