Túrák és rendezvények

Túrázók igazi paradicsoma a Retyezát. Mintha geológiai könyvet lapoznánk, kis területen találkozhatunk a magashegység minden arculatával: piramisszerű csúcsok, csipkézett gerincek, kőfolyások, morénák, kristálytiszta vizek vájta szurdokok, cirkusz- és teknővölgyek, zsombolyok és csillogó tengerszemek csodáltatják magukat minden lépésnél. A Déli-Kárpátok legnyugatibb csoportjához tartozó Retyezátnak több mint 60 csúcsa haladja meg a 2000 métert, 58 állandó és 40 időszakos gleccsertava van, közel 1100 növényfaj él itt, közülük 62 őshonos.

Kedvenc tavaszi kirándulóhelyeink közé tartozik a Szilágy megyei Tuszatelke (Tusa) közelében levő Berettyó-forrás. A Berettyó a Réz-hegység (Munţii Plopiş vagy Şes) Ponor nevű csúcsa alatt ered több forrásból. A legnagyobb a Toplica patakot tápláló Nagy-karsztforrás. A forrás környéke természetvédelmi rezerváció. Ezen a szakaszon a Berettyó (Barcău) meredek hegyoldalak közt tör előre, majd sík területeken folytatja útját és Magyarország területén ömlik a Sebes-Körösbe. Neve ősi magyar szó, jelentése: berekkel szegélyezett folyó.

Jövőre lesz kétszáz éve annak, hogy Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, műfordító, a nyelvújítás mozgalmának legjelentősebb alakja erdélyi körútra indult. Úti élményeit az Erdélyi levelek című művében tette közkinccsé. Mint arról már hírt adtunk az Erdélyben, az évforduló alkalmából a kolozsvári EKE szeretné végigjárni Kazinczy útját, felkeresni a településeket, ahol ő is járt. Idei kirándulásainkon igyekszünk Kazinczy-emlékhelyeket felkeresni, kapcsolatokat teremteni, gördülékenyebbé tenni a jövő évre tervezett emlékutat.

Május 9-én a kolozsvári EKE tagjai a Jókai Mór Teljesítménytúra szervezése mellett Csíksomlyóra tartó zarándokcsoportot vezettek Kolozs megyén keresztül. A Mariazelltől Csíksomlyóig Közép-Európán áthaladó Mária-út az idén már nem kerülte el Kolozsvárt. 

Rekordszámú részvétellel – 186 személy, ebből 89 gyerek – szervezte meg idei első gyerektúráját április 26-án az EKE–Kolozsvár 1891 a Vlegyásza lábánál fekvő mamutfenyőkhöz, majd Erdély egyik legépebben megmaradt középkori vára, Sebesvár romjaihoz.

Kolozsvárról egynapos, gépjárműves túrával könnyen elérhető a Torockótól délre, Remete község közelében található Pilis-csúcs (Vârful Pleşii). 1250 m-es magasságával és jellegzetes gúla alakjával uralja a Bedellői-havasok panorámáját. Fentről minden irányban csodálatos a kilátás, Torockó is jól kivehető a Székelykővel, Torockószentgyörgy a várral, a Kőköz, a Bután-kő stb. A Pilis-csúcs az enyedi Bethlen-kollégium hajdani diákjainak kedvenc kirándulóhelye volt, Enyedtől a tetőig gyalog tették meg az utat, tanáraik kíséretével.

Szinte félidőben értünk Mezőtelegdre az ortodox húsvét második napján kora reggel, annyira néptelen volt az országút. A református templomban ötszáz éves graffitik és kuriózumnak számító építészeti elemek sokasága kényeztette a 25 fős társaságot. Az Élesd közeli Sólyomkőpestes határában további történeteket regéltek Sólyomkővár romjai. És finom a medvehagymás pesztó...

Kolozsvár egyik geológiai érdekességét alkotják a Feleki-hegy déli oldalában megfigyelhető homokkőgömbök. Az óriási kugligolyókhoz hasonló képződményekkel – a „feleki gömbökkel”, ahogyan dr. Koch Antal geológus professzor nevezte őket – Györgyfalvától Szelicséig mindenütt találkozhatunk. A homokkőgömbök a hajdani tengerfenék homokjából jöttek létre, a homokszemek lerakódtak és oldott mészkő által cementálódtak egy központi mag köré, öklömnyi nagyságútól több mázsányi súlyú gömböket alkotva.

Az Erdélyt körülölelő Kárpátok koszorúja kontinensünk egyik legváltozatosabb hegyvidéke, így számos túralehetőség kínálkozik a hegyeket kedvelőknek. A hosszabb, nyári útvonalak mellett a kolozsvári EKE-tagok télen is járják a természetet. Ilyenkor a nagy hó, a dermesztő hideg, a csontig hatoló szél új kihívások elé állítja a túrázókat.

Kazinczy Ferenc (1759–1831) író, műfordító, a nyelvújítás mozgalmának legjelentősebb alakja, évtizedeken át széphalmi birtokáról szervezte a magyar irodalmi életet. A köznemesi famíliából származó irodalmár anyanyelvünk ápolása mellett a haza művelődésének ügyét is szívén viselte.
1816 nyarán három hónapot töltött Erdélyben, sorra meglátogatva erdélyi barátait. Ő maga élete legboldogabb három hónapjának tartotta az Erdélyben töltött időt, így ír róla:  „…szebb napokat, ha ide nem számolom, amit a szerelem ada, sohasem éltem …”