Túránk kiindulópontja Havasrogoz (Rogojel), célpontja pedig Havasrekettye (Răchițele), tehát nem körtúráról van szó, ezért ha több autóval kelünk útra, legalább az egyik járművet érdemes reggel a Havasrekettyei-vízeséshez közeli Stanciu-tisztáson hagyni, hogy a túra végén lehessen megoldani az utazási logisztikát. A megadott QR-kód beolvasásával a kolozsvári EKE weboldaláról letölthetjük a túra digitális nyomvonalát, így Havasrogozra érve könnyedén megtaláljuk a kiindulópontot: egy régi, rendszerváltás előtti épület, amelyben jelenleg üzlet működik. A tőle balra levő, szélesebb placcon leparkolhatjuk autóinkat és nekivághatunk az előttünk álló 18 km-es útvonalnak.
A menedékházig vezető 3,1 km hosszú úton 490 m folyamatos emelkedés vár ránk, mindeközben a kék sáv jelzést fogjuk követni. Eleinte a dimbes-dombos falu elszórt házai között haladunk, ahol az utca csendjét csak a turistákat megugató kutyák verik fel, majd magányos fenyők társaságában kaptatunk a havasi legelő emelkedőjén. A fárasztó mászás közben néha ne felejtsünk el megállni és visszanézve gyönyörködni az egyre távolodó falu idilli látványában.
Ha a digitális nyomvonal néha letér a kék sáv jelzésről, nem kell megijednünk, hiszen az útvonalak párhuzamosan haladnak, és nemsokára ismét feltűnik előttünk a jelzés.
Még egy kis mászás, és hamarosan megérkezünk az 1400 m-en levő Vlegyásza-menedékházhoz, utunk első állomásához, amelynek gazdái, Ioan és Cristina Potra (vagy ahogyan mi ismerjük őket, Ionaș és Iustina) év közben nemcsak szállással várják a túrázókat, hanem friss tehéntejjel, rumos teával, vagy épp meleg csorbával is meg tudják vendégelni a természetjárókat. A forrásnál megtölthetjük kiüresedett kulacsainkat, a padokon megpihenve pedig gyönyörködhetünk a táj szépségében, majd kis szünet után folytathatjuk utunkat.
A menedékháztól továbbindulva a piros pont és kék háromszög jelzés párosát követve emelkedünk a soha meg nem valósult sífelvonó oszlopai mellett elhaladva. Tőlünk jobbra láthatjuk az egy-két éve elkészült makadám utat, ami éles kanyarokkal kígyózik felfelé, megkönnyítve az autós közlekedést a meteorológiai állomásnál dolgozók számára. Nagyjából 1,3 km-es távon 260 méternyi folyamatos emelkedő után a kék háromszög jelzés letér a Dregán-völgyi víztározó irányába, mi pedig folytatjuk utunkat a gerincen a piros pont jelzést követve a csúcs irányába.
Most már 1600 m fölött vagyunk, az erdőhatáron túl beléptünk a borókások birodalmába. Az előttünk lévő 2,1 km-es távon már csak 166 m-t emelkedünk, és kevesebb, mint egyórai kellemes séta után meg is érkezünk a meteorológiai állomáshoz, utunk második megállójához. Itt hosszabb szünetet is tarthatunk, elfogyaszthatjuk tízórainkat, és tiszta időben gyönyörködhetünk a pazar kilátásban. Nyugatra a Dregán-völgyi víztározó déli csücskének egy része, délnyugatra a Bocsásza-csúcs (Buteasa), délre a távolban a Nagy-Bihar-csúcs (Curcubăta Mare), ugyancsak délre a közelben a Mikó-havas (Micău) és a Néma-havas (Nimăiasa) csúcsa, keletre pedig a Vlegyásza előhegye, a Kőhegy tűnik fel előttünk a Hármas-kősziklával (Horaiței) és a Tomordokkal (Bogdanului), valamint folytatásaként a Bocsi-hegy. Sajnos a Fehér-kövek pazar sziklafalait innen még nem láthatjuk, csak miután leereszkedünk a csúcsról.
Ösvényünk a meteorológiai állomás mögött halad tovább a piros pont jelzésen, majd a platón sétálva kevesebb mint 800 m után elérkezünk a hivatalosan megjelölt Vlegyásza-csúcshoz (1836 m), ahol elkészíthetjük a megszokott csúcsfotót. (A csúcsjelzés eredetileg az állomás területén volt, ám feltételezhetően az egyre növekvő turistaforgalom miatt átköltöztették a hasonló magasságú másik kúpra, hogy a túrázók ne sétáljanak be állandóan az állomás területére.)
Innentől kezdve következik a túra kellemes(ebb) része, a folyamatos ereszkedés, így a tempónkon is gyorsíthatunk, ha bírja a térdünk. A jelzőoszlopokat követve először csak mérsékelten ereszkedünk a csupasz platón, majd kb. 1 km után fenyvesben folytatódik utunk, 600 m után pedig egy meredekebb ereszkedő következik az erdőben. 665 m táv és 155 m ereszkedés után elérkezünk ahhoz a ponthoz, ahol az útvonalunkba lentről belefut a sárga háromszög jelzés. Ha nagyon sietünk, választhatjuk ezt az utat, viszont ha nem szeretnénk elszalasztani a Fehér-kövek érintését, a piros pont jelzésen haladunk tovább egy erdei fakitermelő úton, nagyjából szintvonalon. 1,1 km után elérkezünk a Fehér-kövek sziklatömbjének széléhez, túránk harmadik állomásához, ahonnan ismét pazar kilátás nyílik az alattunk elterülő fenyvesekre. Innen több választási lehetőség is rendelkezésünkre áll. Amennyiben egy autóval érkeztünk reggel, és mindenképp vissza kell jutnunk Havasrogozba, a kék sáv, kék pont és piros pont hármasával jelzett, 5,7 km hosszú erdei úton visszagyalogolhatunk a menedékházhoz, majd onnan le a faluba. Ha tapasztalt túratársakkal vagyunk jelen, bevállalhatjuk a szikla peremén haladó, sárga pont jelzésű, kissé veszélyesebb útvonalat, ami a sziklatömb másik oldalán meredekebben vezet le a völgybe. Ha viszont reggel sikerült megoldani az autós logisztikát, és a határainkat sem szeretnénk feszegetni, a harmadik lehetőséget választhatjuk, a kék ponttal jelzett makadámutat.
Miután kigyönyörködtük magunkat, indulhatunk is tovább a kék pont jelzésen. Kb. 200 m után balra, a fenyőfák között leválik egy másik sárga pont jelzésű út, ami tulajdonképpen a sziklaperemen haladó körút része, és a Fehér-kövek alatt vezet le a Száraz-völgyön (Valea Seacă) keresztül: ha itt meggondoljuk magunkat, ezt is választhatjuk, hiszen nagyon látványos útvonal, ám esős időben az első szakasza nehézkesebb, mert nagyobb, csúszós sziklákon kell egyensúlyozni. Ha maradunk a klasszikus változatnál, haladunk tovább egyenesen a makadámúton nagyjából szintvonalon. 1 km után utunkba fentről belefut az a sárga háromszög jelzés, amelyről fentebb már említést tettünk, innen pedig ezen haladunk lefelé egy széles havasi legelőn, élvezve a Fehér-kövek meredek sziklafalainak látványát. Nagyjából 750 m után megpillantunk egy itatót, ahol a friss forrásvízből ismét megtölthetjük kiüresedett kulacsainkat.
Innen még 750 m hosszú ereszkedés következik, egy utolsó pillantást vethetünk a virítóan fehér sziklafalakra, majd belépünk a fenyők birodalmába. 420 m után erdei ösvényünk beleereszkedik abba a fakitermelő útba, ahol a sárga pont jelzésű körút kezdődik. Ha ezt a jelzést választottuk volna a Fehér-köveknél, ugyanide érkeztünk volna. Innen már egy kissé monotonabb rész következik, erdei úton haladunk kevés kilátással 2,9 km-t a Havasrekettyei-vízesésig. Egyetlen fő látványosságunk a Sasbérc-kilátó (Lespezi) lesz, amelyet lentről csodálhatunk meg, ha elég szemfülesek vagyunk, ugyanakkor a táblát is látni fogjuk, amely azt a turistaösvényt jelzi, amely a kilátóra vezet fel.
Hamarosan megérkezünk a Havasrekettyei (Rekiceli / Menyasszony fátyla)-vízeséshez, túránk utolsó látványos állomásához, ahol a nemrég készült biztonságos hídról szemből is lefényképezhetjük a kecsesen aláhulló víztömeg csodáját. Nem is meglepő, hogy a látvány Bánffy Miklóst is megihlette, aki gyakorta járta a havasokat és szerelmese volt a tájnak: „Minden mindig ugyanaz, mindig más és mégis azonos, a szem elkap egy-egy ilyen habrongyot, mely hullás közben átváltozik méretes cafattá, miközben más-más patyolat testvére odafönn megszületik ezernyi társával, kilövell szabadon, hogy ez is úgy hulljon le, enyhén, ahogy a madár száll és újra és újra és mindig és mindig folytonosan, soha meg nem szűnően…” (Talán kevesen tudják, de a Vlegyásza-hegység délkeleti oldalának jelentős része, 1903-ban kb. 5254 hektár a Bánffy-erdőbirtokhoz tartozott.)
A vízeséstől már csak egy rövid, 1,2 km-es séta vár ránk, és megérkezünk túránk célpontjához, a Stanciu-tisztáshoz, ahol bódésok várják az éhes, fáradt turistákat.
A túra adatai
Útvonal hossza: 18 km
Teljes menetidő: 8-9 óra
Teljes szintemelkedés: 1068 m
Teljes szintereszkedés: 1056 m
Maximális tszfm.: 1836 m
Amennyiben nem sikerül letöltened a lenti gpx-nyomvonalat, kattints ide.
