Idén már jó néhány nappal a regisztráció lezárta előtt nyilvánvalóvá vált, hogy meg fogjuk haladni az előre meghirdetett 650 helyet, így amikor április utolsó hétvégéjén a fennmaradt szabad helyek számlálója nullát jelzett, gyorsan kitoltuk a korlátot 680-ra. Aztán villámgyorsan elkeltek ezek a helyek is, így át kellett lépnünk a 700-as pszichológiai határt, de még ez sem volt elég, így végül 720-nál állítottuk le végleg a számlálót.

Már vagy három napja semmi se fáj! – állapítottam meg hitetlenkedő meglepetéssel a hónapok óta ismeretlen jelenséget. Ez a ritka állapot szerencsére a Jókai túrán is kitartott. Tizenhét kilométer után most már ugyan fáj, de ezúttal legalább pontosan tudom az okát.

K. E.

Pádisra, egykori túravezetőnk, Palczer János egyik kedvenc kirándulóhelyére indultunk harmincöten május 3-án. Ő évtizedeken keresztül járta Pádist, ismerte is, mint a tenyerét, sokszor elvitt oda bennünket, szép helyeket kerestünk fel együtt, sok élményben volt részünk. Ezekre emlékezünk vissza, amikor erre a csodálatos vidékre kirándulunk.

Május elsején nem hagyományos majálisra indultunk, hanem történelmünk nevezetes helyszíneivel ismerkedtünk. Népes csapat, 49 fő indult útnak ezen a reggelen Vajdahunyad várába és Algyógyra. Valószínűleg a nemrég bemutatott, nagysikerű Hunyadi-sorozatnak tulajdonítható a nagy érdeklődés, de a helyszínek történelmi fontossága is szerepet játszott benne.

KOVÁCS D. ZSUZSA

Az április eleji kimondottan hideg, esős-havazós, télies, nem gyerekbarát időjárása ellenére, 22 család képviseletében 74 fős csapat, 34 gyerek és 40 felnőtt találkozott április 12-én, szombaton reggel 10 órakor a Tordai-hasadék parkolójában. Örömünkre marosvásárhelyiek is jöttek a túrára, szám szerint tízen.