Az úsztatóktól visszatértünk Rekettóra, honnan másnap reggel lóra ültünk, hogy megtekintsük a gróf Andrássy fészkét a hesdáti havasokban. Két és félórai lovaglás után – mindenütt csinált hegyi ösvényen fölértünk a Dobrintetőre. Időnk szép, kedvünk jó, lovaink megbízhatók, étvágyunk erős, borunk pompás és festői kilátásunk a belényesi, bihari, abrudbányai havasokra, a Szilágyi Meszesre és a Mezőséget ellepő halmokra.
A természet minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa, de talán a legszebb ősszel, mielőtt a levelek lehullnak, és csodálatos színekkel csalogatják a turistákat. Ez a látvány még csodálatosabb, ha az őszi erdő színeit ragyogó napsütésben szemlélhetjük.
Érdekes jelenségnek lehetünk tanúi szeptember elejétől a Bocskai (Avram Iancu) téren: a görögkeleti székesegyház mögötti parkosított északi részen másodszor virágzik a vadgesztenye. Fehér meg piros virágok a lekopasztott ágakon, frissen zöldülő levelek a szomszéd ágak száradásfélben levői mellett. Nem rendkívüli, de nem is mindennapi esemény. Általában ősz elejei lehűlések után produkál másodvirágzást a természet, az öregek ilyenkor azt mondják, hosszú ősz lesz.
Szeptember 7-én, hajnali 3 órakor az ébresztőóra csengése ugrasztott ki meleg ágyamból. Kábultan, dideregve kezdtem öltözködni, közben még egyszer ellenőriztem, hogy mindent bepakoltam-e a hátizsákba, majd a Tordai úti találkozó helyre indultam. 4 órakor már robogtunk is a Fogarasi-havasok felé.
Az 5. Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezte meg az Erdélyi Kárpát Egyesület–Kolozsvár 1891 és a Szentimrei Alapítvány az 50, 25 és 10 km-es XI. Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákat augusztus 16-án.
A kolozsvári EKE-sek az év minden szakaszában járják a természetet. Az igazi magashegyi túrákra mégis a nyári hónapokban kerül sor, mikor hosszabbak a nappalok és az idő se olyan zord. Júniusban nyílik a Kárpátok talán legszebb, leglátványosabb virága, az erdélyi havasszépe, a rododendron. A tavalyi sikeres Nagy-Pietrosz rododendron-túra után szintén a Radnai-havasokba indultunk, ezúttal a második legmagasabb csúcsát tűzve ki célul, a 2279 m magas Ünőkőt.
A kanyargós, csendesen folydogáló Kis-Szamos része városunknak, életünknek, sétálunk partján, nézzük az úszkáló vadrucákat, sirályokat, hallgatjuk csobogását, ivóvizünk is a Szamos vize. Mekkora utat lesz meg, milyen akadályokon küzdi át magát, amíg ideér hozzánk, arra nem is gondolunk.
Az EKE-Kolozsvár 1891, immár XIV. alkalommal szervezte meg július 5-én a Vasvári Pál kerékpáros emlék és teljesítménytúrát. A kerékpárosok Kolozsvártól indulva Gyalun, a Funtineli tetőn, Jósikafalván, Bánffyhunyadon, Kőrösfőn keresztül vissza Kolozsvárig 150 kilométert tekernek le, amiből a kimondott teljesítménytúra 90 km, a gyalui letérőtől Körösfőig.
Június 8-án a kolozsvári ekések a Szent János-kútnál emlékeztek meg az elmúlt idők forrásfoglalóiról, kiépítőiről. De hány éves is a forrás?
CÍMLAP