Az új dátumnak köszönhetően a tavalyihoz képest sokkal többen, 189-en regisztráltak a Kós-teljesítménytúrára, néhányan viszont utolsó pillanatban visszaléptek, így szombat reggel 180-an jelentek meg a rajtnál, néhányan versenyen kívül. A Gy11/17 legrövidebb gyalogos túraváltozaton 58-an indultak útnak Sztánáról, a többségük (46-an) pedig a 11 km-es távot választotta. A 19/24-es közepes gyalogos túra szintén Sztánáról rajtolt 48 résztvevővel, akik közül hat személyt leszámítva mindenki a hosszabb, a Riszeg-tetőt is érintő 24 km-es távra vállalkozott.

Amennyiben valakinek azt mondanám, hogy az idei Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúra váratlan kihívások és isteni csodák egymást követő sorozatának eredményeként valósulhatott meg, s nagyon kicsin múlott, hogy utolsó percben le ne mondjuk, biztosan drámai túlzásnak gondolná. Pedig a jubileumi kiadás annyi váratlan helyzettel állított szembe, amennyivel 2019 óta tartó teljesítménytúra-szervező pályafutásom alatt még sosem találkoztam.

Zengőkövek, tőzegláp, források, sípálya és meglepetésdinnye

Augusztus 9-e verőfényes reggelén keltünk útra. Az útvonal: Buszkát – Zengőkövek – Jára forrásai – Öreghavas. Velünk tartott Linda kutyus is, lelkesen kísérte a csoportot, hol az élén szaladt, hol visszasétált a lemaradókhoz, igazi túratársként.
A természet minden lépésnél bőségesen kínálta a kincseit: érett áfonya és málnabokrok csalogatták a gyerekeket. Tőzegáfonya is volt bőven – csak most kezdett érni, éppen ezért csak módjával eszegettük. 

Fenyvesek üdítő illata, az Olt békés csobogása, friss párafelhők a hajnali lágy fényben, a sátortábort beborító éjszaka csendje, kihunyt vulkánok mesebeli vidéke – ilyen képek lebegnek lelki szemeim előtt, amikor az idei EKE Vándortábor helyszínére, Tusnádfürdőre gondolok. Hiszen a tavalyi aknasugatagi tábor után idén ismét Székelyföldre vándorolt az EKE legnagyobb országos rendezvénye, amely pár hónapos babától, 80 éven felüli tapasztalt túrázóig minden korosztályt megmozgatott.