Fotóstársaimmal mókusvadászaton voltunk Dornavátrán. Természetesen nem puskával, hanem fényképezőgéppel! Az egykori rusztikus parkot, a ki tudja, hány éves, de talán az 50 méter magasságot is elérő ősfenyőkkel borított területet a jelenlegi demokrácia jócskán módosította: a kiépített sétányok, színpad, szoborpark, no meg az ideépített ortodox templom a korábbi természetes környezetet nagymértékben megváltoztatta.
Tavaszias, napos idővel indult a január 2012-ben, az enyhe időjárás kicsalogatta az erdőbe a természetkedvelőket. Így történt, hogy a Bagaméri Tibor vezette hagyományos újévi túrán január 2-án a Cérna forrásnál 72-en (!) vettek részt. A többi januári kirándulásunk is igen népszerűnek bizonyult.
Talán nincsen olyan természetjáró Kolozsvárott, aki ne találkozott volna a gömbkövekkel.Sokan azonban azt hiszik, hogy ezek kizárólagosan Erdőfelek és Kolozsvár sajátjai. Az igaz, hogy innen kerültek elő a leglátványosabb példányok, az is igaz, hogy a tudományos irodalomban az itteniek szerepeltek először, sőt a nevüket is innen kapták, de el kell oszlatnom azt a tévhitet, mely szerint csak ezen a tájon léteznének.
December 4-én 10 órakor vágott neki, borús, ködös időben a Monostori erdőnek Bagaméri Tibor vezetésével az EKE-sek 45 fős csapata: ezúttal az évről-évre megrendezett, sokak számára kedves Mikulás-túrának. A Diósnál tetőre érve most is napsütés fogadja a turistát. Az erdő gyönyörű rozsdabarna volt és nyugodtan sétáltunk a kellemes időben, még a kabátot is levetettük.
Borús, esős időre ébredtünk december 17-én, szombaton. A szemerkélő eső ellenére szép számban vettünk részt a kolozsvári EKE hagyományos évzáró túráján, tudva azt, hogy „nincs rossz idő, csak lusta turista“.
Utóbb a Kolozsvár környéki sótelepek körül járkáltunk, most azokkal egykorúnak tudott másik, szintén tengervízből kicsapódott ásványtelep megismerésére hívom meg a kedves olvasót.
Az októberi hideg reggel ellenére mintegy 60-an indultunk útnak Kolozsvárról, még sötétben egy autóbusszal és egy mikrobusszal. Utunk első állomása Torda. Az ótordai református templomkertben lévő emléktáblájánál egyesületünk volt alelnökéről (a múlt század 30-as éveiben az Erdély főszerkesztője), dr. Tulogdy Jánosról emlékeztünk meg születésének 120. évfordulóján. A híres geológus, geográfus, egyetemi tanár 1891. október 12-én született Tordán.
A múlt hónapi írásomban azt ígértem, hogy most a Györgyfalva–Pata–Dezmér háromszögben megjelenő sósforrások, só-kivirágzások területére indulunk kirándulásra.
Útban a Kolozsvár melletti „Só-vidék” felé
Augusztus 22. és 28. között a Vajdaságban kirándultunk. Utunk során a magyar történelem olyan jeles helyeit kerestük fel, mint az 555 évvel ezelőtti nándorfehérvári győztes ütközet emlékművét, Bács várát, az egykori magyar várrendszer központját, Árpádkori műemlékünket, az aracsi pusztatemplomot, az 1699-es Karlócai-béke színhelyét, Kosztolányi Dezső szülővárosát, a gyönyörű szecessziós épületeiről méltán híres Szabadkát, az Alduna menti végvárak gyöngyszemét, Szendrő várát.
Kovács D. Zsuzsa
CÍMLAP