Túrák és rendezvények

Az ősz a színes erdők időszaka. Amikor a nappalok rövidülni kezdenek, és a hőmérséklet csökken, a fák lassanként levetik zöld leveleiket, így rövid időre más színekben gyönyörködhetünk a ragyogó sárgától az élénkvörösön át a rozsdabarnáig. A természetszerető embereket ősszel mindig elkápráztatják a lombhullató erdők fantasztikus színei.

„Nehezebb, mint a Székelykőt megmászni?” – kérdeztem Bogitól. „A Nagyárkon? Szerintem könnyebb.” – jött a válasz, így aztán egyértelmű volt a szombati program. Csak éppen azt felejtettem el, hogy a Székelykőt még a járvány előtt „hódítottuk meg”, azóta pedig eltelt néhány év, történt egy s más, a home office pedig jelentősen átalakította a hétköznapokat s az addig is csak inkább remélt, semmint valós állóképességemet. De a kocka el volt vetve.

Október 13-án a kolozsvári ekések csapata részt vett Kós Ká­roly mellszobrának (Gergely Zoltán kolozsvári szobrászművész alkotása) felavatásán Sztánán. Több mint 30-an indultunk, nagy részük Feischmidt Jánossal a reggeli vonattal érkezett az eseményre, mások kiskocsikkal. Az alig 120 lakosú, eldugott kis falucskában szervezett ünnepségen mintegy hatszázan vettek részt. Az ekések mindig szeretettel ápolták Kós Károly emlékét, és példaképnek tekintették.

Szeptember közepén hallottuk, hogy egy hónapig hétvégenként látogatható a mezőzáhi Ugron kastély az Anteportum Egyesület idegenvezetésével. Október 8-án tehát elindultunk mi is, hogy végre bejussunk abba a kastélyba, amit kívülről már többször is láttunk, hiszen a mezőzáhi keskenylevelű bazsarózsák miatt már jártunk néhányszor a faluban.

Nagybányára és Koltóra kirándultunk szeptember 23-án. Tettük ezt azért, mert a nyáron a Máramaros Megyei Művészeti Múzeumban nagyszerű időszakos kiállítás nyílt: Nagybányai remekművek magángyűjteményekből. Erre a kiállításra olyan festményeket sikerült kölcsönkérni magángyűjteményekből, amelyek még soha nem szerepeltek kiállításon. Emellett a múzeum állandó kiállítását is megnéztük, ami szintén a nagybányai festőiskola művészeinek alkotásaiból áll. Élmény volt hallgatni nagy tudású tárlatvezetőnket, amint a képekről, a festőiskoláról mesélt.

Szépen indult a szeptember, tovább tartott a nyárias meleg, a kék ég, a napsütés, az igazi kellemes, kirándulásra csalogató idő, kivéve azt a néhány záporos, zivataros délutánt, amelyeken a vészjelzés megszólalt a telefonokon és a lezúduló esőmennyiség megnehezítette a városban a közlekedést. A réteken, a fű között már megjelentek az őszi kikericsek halványlila virágai, jelezve, hogy vegyük észre, itt van már az ősz.