Beszámolók

November az utolsó őszi hónap, rövidek a nappalok, hamar sötétedik. Nem hasonlít a káprázatos színekben tündöklő októberhez, elmosódnak a színek, a barna dominál. A fák lehullatják lombjukat, csak a fenyők örökzöld tűlevelei őrzik meg sötétzöld színüket. Az erdei ösvényeken az elszáradt levelek zörögnek a lépteink alatt. Az eget sokszor szürke felhők borítják, a nap sem süt már olyan fényesen, tompábbak a színek, gyakran borítja köd a tájat.

Harmincadik alkalommal szervezte meg az Érmindszenti Zarándoklatot a Tasnádi Ady-Kölcsey Kulturális Egyesület nagy költőnk, Ady Endre születésnapjához legközelebb eső szombaton. Mivel az ünnepség 10 órakor kezdődött, nehéz lett volna odaérni, ha aznap reggel indulunk. Ezért hát három naposra terveztük szatmári utunkat, november 22-24. között. Látnivaló akad bőven, hiszen ez a vidék Erdélynek irodalmi emlékhelyekben leggazdagabb területe.

Október utolsó szombatján Désre látogattunk. Miért esett éppen Désre a választásunk? Mert ide kaptunk meghívást Szász Józseftől, egy dési lokálpatriótától, aki arról próbált meggyőzni, hogy érdemes Désre látogatni, mert van ott látnivaló bőven. Igaza van! Nem kellett sokat győzködnie, amúgy is szeretjük a történelmi kisvárosokat, amelyek mindig meglepetésekkel szolgálnak. Felkerekedtünk hát és röpke egy óra alatt megérkeztünk Désre, kezdődhetett a város felfedezése vezetőnk irányításával. Előtte azonban egy kicsit ismerkedjünk meg történelmével.

A kolozsvári EKE legutóbbi ismeretterjesztő előadásán Virág Tímea, volt Báthory líceumos diák mesélt izlandi útjáról, amely során bebizonyosodott, hogy a Gyűrűk ura vadregényes tájai minden kalandorlelkű utazó számára rengeteg meglepetést tartogat. A vulkánok és gejzírek országa habár nem tartozik az olcsó turisztikai célállomások közé, kis furfangossággal és előretervezéssel elég pénztárcabarát módon meg lehet úszni az utazást.

A kirakat ország, ahol minden négyzetcentiméter patyolat tiszta, ahol dübörög a gazdaság, virágzik az infrastruktúra és senki sem munkanélküli. Ugyanakkor a földi paradicsom, ahol egy férfira négy nő jut és tíz hölgyből legalább nyolc fotómodell-kaliberű. Ki gondolta volna, hogy Fehéroroszország ennyi meglepetést tartogat az odalátogatók számára?

A természet minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa. Talán a legtöbb élményt az őszi kirándulások nyújtják. Az őszi túrákon nem kell az erdők lombjai alatt menedéket keresni a nyári hőség elől, nyugodtan élvezhetjük a napsugarak melegét. A fák lombjai a zöld, a sárga, a barna, a vörös szín minden árnyalatában tündökölnek a napsütésben. Ősszel mindig elkápráztatnak a lombhullató erdők fantasztikus színei.

Kolozsvártól 60 km-re, a Sebes-Körös mellett egy dombtetőn állnak Kalotaszeg nyugati végvárának, az egykori Sebesvár (Sebesváralja) várának romos falai, melyet festői fekvéséért és az innen nyíló szép kilátásért a kirándulók szívesen keresnek fel, mivel mind vasúton, mind országúton könnyen elérhető.

Kolozsvár környékének legmagasabb pontja a Bükk-erdőben levő, 833 m magas Árpád-csúcs (vf. Peana). A város természetkedvelőinek amolyan klasszikus kiránduló- és pihenőhelye, ahonnan szép kilátás nyílik déli-délnyugati irányba a hegyek vonulataira, a Tordai-hasadékra, a Gyalui-havasokra, Székelykőre, több jelzett turistaúton is megközelíthető.

Május elején egy rövid lembergi látogatást tettünk a családdal, erről szeretnék röviden beszámolni, talán mások is kedvet kapnak hozzá. Csodálatos hely Lemberg, igazi világváros, az ember alig hiszi el, hogy Ukrajnában van. Leopolis, Lwów, Lemberg, Ilyvó, Lvov, Lviv – egy város, hat név, s mindez nem csupán nyelvi játék, hanem Lemberg történetének tükörképe. A nyugat-ukrajnai város falai között ott lapul a lengyel, az osztrák, a magyar, az orosz és az ukrán történelem.