Túra volt, méghozzá nem is akármilyen, szikrázó napsütésben. Kisbányai kiindulóponttal (immár 3 éve nem túráztunk itt) az Öreghavas 1800 méter fölötti lapos platóját vettük célba, úgy déli 11 óra tájban. Az alternatíva a Bélavár lett volna, de kevés a hó az Aklos forrásvölgyében, nem túl impozáns a táj, lemondtunk róla. A nyári időszakban kellemetlen, poros erdészút, télen, havasan, kellemes sétaterep.
Kolozsvártól északra, a Szamos és Nádas vízválasztójaként húzódó Hója-gerinc, illetve a Hója rég felkeltette turista elődeink figyelmét. Míg az EMKE 1891-es kalauza szerint a Hója: „... kedvencz sétálóhely – bár távolabb fekszik”, nem is beszélve az itt rendezett majálisokról, a XIX. század végével kezdődően sorra felfedezik a Kányafőt – ahova később az EKE menedékházat is létesít –, az átjárót a Bácsi-torokba, a Hajtás-völgyet.
Kalotaszeg közismert néprajzi kincsesbánya. Méltán híresek a ma is legnagyobbrészt magyarlakta tájegység szinte minden településén fellelhető, igen gazdagon díszített középkori templomok, a színpompás népviselet, a csipkés faragású házhomlokzatok, a gyönyörű varrottasok. November végi kirándulásunk során erre a gyönyörű vidékre látogattunk, ahol már többször is voltunk, de mindig szívesen visszatérünk.
November 14-én folytattuk tábori előzetes túránkat. Tudván, hogy a piros háromszög jelzés a Vultureasa csúcsáról a Muncelu gerincen a Bélavárig megy, az előző túrán a csúcsnál elhagytuk a jelzést, mikor a széldöntéses oldalon leereszkedtünk, hogy Alsóaklosra érjünk. Most éppen ezt a részt szeretnénk felderíteni, úgy, hogy Aranyosronkról (Runc) induljunk a Pociovalişte szoroson felfelé a Bélavár irányába.
Piros pünkösd vasárnapján délben végre mégis csak neki indultunk. Szombat délután, sőt vasárnapra virradó éjjel is még kiadós eső esett. De vasárnap délelőtt mintha szakadozni kezdenének a felhők s úgy-ahogy, a barométer is mintha jóra húzódna.
A Gyalui-havasok déli részén, Alsóaklos (Ocoliş) és a Podságai-szoros (Cheile Poşegii) között, a Bélavártól (Scăriţa-Belioară) délre, az Aranyos- völgyétől északra két hatalmas sziklafal emelkedik az égnek, a Vultureasa és a Vulturese. Aki arra téved, megtorpan az óriási sziklafalak láttán, hatalmas sas kitárt szárnyaihoz hasonlítanak. Talán innen a nevük is, vagy talán valamikor éppen a sasok otthona lehetett a kopár sziklabérc.
Az Erdélyi Kárpát-Egyesület – Kolozsvár 1891 tagjainak egy csoportjával hagyományos megemlékező látogatást tettünk ez év november másodikán a Házsongárdi és Monostori temetőben előbbiben alulírott, utóbbiban Bagaméri Tibor vezetésével. Turista elődeink sírját koszorúval, gyertyával és rövid ismertetővel tiszteltük meg, megemlékezvén munkásságukról, emberségükről.
Szamosújvár, Szék, Cege, Gyeke, Pusztakamarás meglátogatása, a műemlék templomok mellett élő néphagyományaink megismerése, a 20. és 21. századi erdélyi magyar irodalmunk legjelentősebb művelői, Wass Albert és Sütő András szülőhelyének felkeresése is belefért a Kolozs megye kastélyai és várai nevű négyrészes túrasorozat Szabó István (Tubi) vezette augusztus 28-ai, utolsó kirándulásába.
A tavaly elkezdődött máramarosi túrák sorozatban számos régi fatemplom, Máramarossziget és a szaploncai vidám temető naiv festészettel díszített fejfái után, idén májusban utunk a Románia legvadregényesebb folyóvölgyén vezetett: úticélunk a Vasér (Vaser, Wasser).
Harmadszor szerveztünk EKE honismereti fotóstúrát, ezúttal az alsórákosi fotóstúra-hétvégét a székelyudvarhelyi osztály rendezte október 22-24. között. A tizenöt résztvevő négy – kolozsvári, marosvásárhelyi, nagyváradi, székelyudvarhelyi – EKE-osztályt képviselt. A meleg napsütéses időben a szerény fotós csoport reggeltől estig nemcsak a falu házait, vártemplomát, temetőjét, elhagyott kőbányáinak érdekes bazaltoszlopait, alakzatait, tavait, a működő kőbánya telepének érdekességeit járta be, hanem az Olt-szorost is, teljes hosszában.
CÍMLAP