Október 6-án húszan indultunk a Feischmith János és Székely Öcsi szervezte autós kirándulásra, az Aranyosfői (Szkerisórai) jegesbarlanghoz. Útirányunk Torda, onnan az Aranyos völgye.
Az időjárás-előrejelzés hosszas böngészése után, szeptember 5-én végre elindultunk idei Retyezát-túránkra Nagy Lajossal. Ez volt a harmadik alkalom, hogy együtt próbáljuk felfedezni a Retyezát szépségeit.
Pár napja tele van a sajtó a Bagaméri Béla bácsi emlékére múlt hétvégén szervezett In Memoriam túrával: a barlangászat nagy öregje, a mi kicsi Béla bácsink megpihent a csend világában. Mindenki másképp gyászol. Mi, a barlangászok, eltávozott társainktól a magunk módján veszünk búcsút. Mindenkinek elvisszük a lángját utoljára a barlangba, az In Memoriam falhoz. Tesszük ezt tíz éve, ezért a hagyománnyá vált Juli-Buli néha, így az idén is, In Memoriam túrává alakul.
Augusztus 20-án, Szent István királyunk ünnepén a kolozsvári EKE hagyományos rendezvénye a Magyar Szolidaritás tüzének meggyújtása. Hagyományos, mert már tizenegyedszer gyújtottuk meg. Először 2003-ban, az 1933-as gödöllői cserkésztalálkozó hetvenedik évfordulóján. Akkor egy rövid felhívást közölt a Szabadság, a Külföldi Magyar Cserkészszövetség kezdeményezését, hogy a világ minden táján, ahol magyarok élnek, gyújtsák meg a Magyar Szolidaritás tüzét. Mi akkor hallgattunk a hívó szóra, meggyújtottuk a tüzet.
Meghaladta az 1300-at az Erdélyi Kárpát-Egyesület idei vándortábora részvevőinek száma, de a Csíki-havasokat, az Ezeréves határ környékét és a közvetlen tájat megismerő és ismertető kirándulásokon összesen 3426-an vettek részt. A legidősebb táborozó 86 éves volt, a legifjabb 2013-ban született. Jövőre az EKE vándortáborát a Kolozs megyei Kövenden szervezi a tordai osztály.
Az alábbi írásban az idén júniusban elhunyt Bagaméri Béla meséli el, hogyan fedezte fel a Szelek-barlangját. Bagaméri Bélában a régi EKE értékrenddé kristályosodott erdélyi turista szellemiségének egyik követőjét és jelentős továbbítóját is tisztelhetjük. Rotaridesz István, az EKE (ENKE) egykori főtitkárának „tanítványa” később szorosan együttműködött Xántus Jánossal és Balogh Ernővel.
Több száz vár, várkastély és templomvár, erődtemplom létezik Erdélyben. Ezek nagyrésze csodálatos környezetben lévő, alig ismert rom, csekély vármaradvány – sokat ezek közül csak a régészek ismernek. Az idő vasfoga kegyetlenül pusztítja őket, köveik egy részét elhordták, történetük mind jobban az idők homályába vész. Egy ilyen romos, régi várat kerestünk fel május 18-án, a Váralmás melletti Almási-várat, vagy ahogy még nevezik, Dezső-várat.
Kulcsosház megvásárlását fontolgatja az EKE-tagok egy csoportja a természetjáró turizmusban viszonylag ismeretlen Csucsán, ahova májusban kétszer is kirándultak: a sétálós-sütögetős majális után az EKE-napját is itt ünnepelték.
Vannak kirándulóhelyek, melyeket többször is bejártunk, mégis mindig visszahúz a szívünk. Ilyen hely a Berettyó forrása. Tavaszi túráink között többször is szerepelt, minden alkalommal újból és újból megcsodáljuk.
Ha Kolozsvár környékén egy magasabb helyre felmegyünk, rögtön szembetűnik Szászfenes déli határában az erdőborította kétpúpú hegy, de jól látható a Kolozsvár–Nagyvárad országútról is. Magasabbik csúcsán (547 m) a Leányvár. A legenda szerint tündérek építették. Királyi vár volt, majd az erdélyi római katolikus püspök birtokába került. Az erdős csúcson álló ellipszis alakú várrom méretét 60x35 méter átmérők határozzák meg. A megmaradt kőfal romjai 6 méter szélesek, 6,75 méter magasak.
CÍMLAP