Vannak kirándulóhelyek, melyeket többször is bejártunk, mégis mindig visszahúz a szívünk. Ilyen hely a Berettyó forrása. Tavaszi túráink között többször is szerepelt, minden alkalommal újból és újból megcsodáljuk.
Ha Kolozsvár környékén egy magasabb helyre felmegyünk, rögtön szembetűnik Szászfenes déli határában az erdőborította kétpúpú hegy, de jól látható a Kolozsvár–Nagyvárad országútról is. Magasabbik csúcsán (547 m) a Leányvár. A legenda szerint tündérek építették. Királyi vár volt, majd az erdélyi római katolikus püspök birtokába került. Az erdős csúcson álló ellipszis alakú várrom méretét 60x35 méter átmérők határozzák meg. A megmaradt kőfal romjai 6 méter szélesek, 6,75 méter magasak.
A február az utolsó téli hónap, mégis az elmúlt években sokszor még március közepéig is eltartott a havas, zord idő. Addig is kirándulunk, a napok és a túrák rövidebbek, az utak csúszósak, az idő hűvös, ködös, nedves – 10-15 km-es túra ilyenkor szép teljesítmény.
Eljött a 2013-as év és a január. Napsütéssel búcsúzott tőlünk az óév, december végére több kirándulást is meghirdettünk, és szép számban voltak résztvevők: szombaton, 29-én az Őzek-völgyében és a Bácsi-torokban, vasárnap, 30-án a Sárosbükk – Majláth-kút – Cérna-forrás útvonalon. A Bivalyoson tiszta, napos időben szép a kilátás nyugat felé a Gyalui-hegyekre, keleten a Radnai-havasok hóborította bércei is láthatók voltak. Ritka alkalom, mert a sokszor párás, ködös levegő, vagy a felhős égbolt miatt nem mindig részesülünk ilyen szép látványban.
Ezeken a hagyományos kirándulásokon szép számmal szoktak részt venni az EKE-tagok. Az időjárás szeszélyei nem jelentettek akadályt ebben a téli hónapban sem. Volt, mikor eső esett, hó hullott, köd borult a tájra, de szép napsütéses időt is kifogtunk az elmúlt években. Ezekre a kirándulásokra eljöttek a kisebb, rövidebb sétákat kedvelő tagok, de a hosszú, nehéz túrákra vállalkozók sem maradtak el.
Hányatott történelmünk során kétségtelenül sor kerülhetett bizonyos kincsek elrejtésére, mely időnként lázba hozta a kolozsváriak kincskereső kedvét. Évszázadokon át kutatták a szászfenesi Leányvár alagsorát, vagy Gyöngyös Gyerőffy kincsét a Sátorhegyen. Az EKE nagyjai közül többek közt dr. Tavaszy Sándor vagy dr. Xántus János is foglalkozott a témával.
A kissebesi vízesésekhez tett kirándulás a 2008-as EKE Vándortábor egyik kedvence volt. Azóta nem jártunk arra. Négy év után, két hete keltünk útra, ám csalódnunk kellett: úti célunkat szétdúlták, csak reménykedhetünk, hogy a helyszínen zajló munkálatok után valaki a természet helyreállítására is odafigyel majd.
Szeptember 22-én jártunk a Bélavárán... Katasztrófa, mi van ott... A keleti oldalban több száz kidőlt, megégett fa..., hamu és korom..., és még akkor is füstölgő fenyőtüske avar... Újból kigyulladhat... A pociovaliştei-i eltérőig fekete a föld, csupán rá vannak hullva a falevelek. Az ösvényeket csak az találja meg, aki jól ismerte a tűz előtt.
Egy kéziratos útleírás alapján ismertetek egy másfél évszázaddal ezelőtt történt kirándulást: milyen indítékból mentek, hogyan szervezték meg, hogyan utaztak, mi érdekelte az utazókat. A kézirat szerzője Mikó Ádám (1843–1862, gr. Mikó Imre és gr. Rhédey Mária fia, Zabolán született, Marosújvárt gyermekeskedett, majd a nagyenyedi kollégiumban tanult, 19 évesen elhunyt), a nagyenyedi kollégium végzőse, mindössze 17 éves az utazás idején. Az ismertetést kiemelt idézetekkel vegyítem.
Az erdélyi tájak közül az Erdélyi Érchegység (Munţii Metaliferi) sokarcúságával és változatos felépítésével hívogat. Az Aranyos, a Maros és a Fehér-Körös folyómedrei tagolják ezt a Fehér és Hunyad megye területén fekvő hegyvonulatot. A hegységben található a Verespatak, Aranyosbánya, Nagyág és Zalatna falvak által határolt „aranynégyszög”. A területen rendkívül nagy mennyiségben fellelhető nemesfémek a neogén korban lezajlott vulkanikus tevékenység eredményei.
CÍMLAP