Az ősz a színes erdők időszaka. Amikor a nappalok rövidülni kezdenek, és a hőmérséklet csökken, a fák lassanként levetik zöld leveleiket, így rövid időre más színekben gyönyörködhetünk a ragyogó sárgától az élénkvörösön át a rozsdabarnáig. A természetszerető embereket ősszel mindig elkápráztatják a lombhullató erdők fantasztikus színei.
„Nehezebb, mint a Székelykőt megmászni?” – kérdeztem Bogitól. „A Nagyárkon? Szerintem könnyebb.” – jött a válasz, így aztán egyértelmű volt a szombati program. Csak éppen azt felejtettem el, hogy a Székelykőt még a járvány előtt „hódítottuk meg”, azóta pedig eltelt néhány év, történt egy s más, a home office pedig jelentősen átalakította a hétköznapokat s az addig is csak inkább remélt, semmint valós állóképességemet. De a kocka el volt vetve.
Szeptember közepén hallottuk, hogy egy hónapig hétvégenként látogatható a mezőzáhi Ugron kastély az Anteportum Egyesület idegenvezetésével. Október 8-án tehát elindultunk mi is, hogy végre bejussunk abba a kastélyba, amit kívülről már többször is láttunk, hiszen a mezőzáhi keskenylevelű bazsarózsák miatt már jártunk néhányszor a faluban.
Nagybányára és Koltóra kirándultunk szeptember 23-án. Tettük ezt azért, mert a nyáron a Máramaros Megyei Művészeti Múzeumban nagyszerű időszakos kiállítás nyílt: Nagybányai remekművek magángyűjteményekből. Erre a kiállításra olyan festményeket sikerült kölcsönkérni magángyűjteményekből, amelyek még soha nem szerepeltek kiállításon. Emellett a múzeum állandó kiállítását is megnéztük, ami szintén a nagybányai festőiskola művészeinek alkotásaiból áll. Élmény volt hallgatni nagy tudású tárlatvezetőnket, amint a képekről, a festőiskoláról mesélt.
Szépen indult a szeptember, tovább tartott a nyárias meleg, a kék ég, a napsütés, az igazi kellemes, kirándulásra csalogató idő, kivéve azt a néhány záporos, zivataros délutánt, amelyeken a vészjelzés megszólalt a telefonokon és a lezúduló esőmennyiség megnehezítette a városban a közlekedést. A réteken, a fű között már megjelentek az őszi kikericsek halványlila virágai, jelezve, hogy vegyük észre, itt van már az ősz.
Itt a szeptember, hűvösebbek az éjszakák és a reggelek, este nyolc óra után már sötétedik, hamarosan itt a napéjegyenlőség szeptember 23-án. Elrepült a nyár, meleg nyár volt, sokszor éjszakánként sem hűlt le a levegő 21-22 °C alá. A forró napokat többször heves esők, viharok, jégesők szakították meg, de a meleg hamar visszatért. A melegtől és esőktől a nővényzet szép, üdezöld maradt még szeptemberben is, nappal most is meleg, szinte nyárias az idő. Reméljük, eltart még egy ideig a „vénasszonyok nyara”.
A változó és szeszélyes tavaszi időjárás májusban is folytatódott. Szerencsére voltak napok, amikor a beígért záporok és zivatarok nem érkeztek meg, vagy elkerültek, és így szép kirándulásokat tehettünk a májusi napsütésben, élveztük a megújult természet üde zöld színét és a rétek színes virágainak tavaszi pompáját.
A januári tavaszias időjárást hirtelen havazás, majd hideg szakította meg, de ez a télies idő sokkal rövidebb ideig tartott, mint gondoltuk volna. Március elején ismét tavaszias lett az idő, bár a hó foltokban még sokfelé megmaradt.
Az idei tél késve érkezett. Hó nélkül teltek el a téli ünnepek, igazi téli hidegünk sem volt, ködös, esős napok váltakoztak kellemes napsütéssel, de havat nem láttunk Kolozsváron, sem a környező dombokon és erdőkben január végéig. A szokatlanul enyhe időben már időnap előtt kinyíltak a hóvirágok, nemcsak a tömbházak melletti zöldövezetekben, ahol melegebb a levegő, de a környező erdőkben is. A napsütés előcsalta a barnássárga mogyoróbarkákat is. Januárban a Dumbrava-gerinc fái alatt, a lehullott levelek között az előbújt hóvirágokat fényképeztük.
