A táborból busszal indulunk, 5 km után balra térünk Járavize (Valea Ierii) irányába. A völgyből jobboldalt egy kőszirten Léta várát láthatjuk. A tábortól 24 kilométert utazunk, míg elérjük Járavize első házait, ahol tábla jelzi a Plopi felé vezető utat.
Az alábbi túra nem szerepel a tábor hivatalos programjában, de ajánljuk azoknak, akik magánúton szeretnék megismerni a Járából elérhető nevezetes helyeket.
Bizony Sándor a társaival még csak tarisznyában sem hoztak meleget. Zimankós időben indult hát neki a válogatott társaság Ördögkút patakjának és főleg romantikus mellékágainak, vízeséseinek turisztikai szempontból való felfedezésére. Itthon már esőben ültünk autóba, a Meszesen pedig hó fogadott. Ördögkúton (Treznea) hideg, esős időben öltöztünk, vettük magunkra a gumicsizmát meg az esőkabátot. Vlád Pali vezetésével, és a helybéliek csodálkozása közepette indultunk meg túrabotjainkkal az úttalan-utak vizes túrájára.
Február utolsó hétvégéjén „magashegyi túrára” indultunk a Fogarasi-havasokba, a 2034 m magasságban, a Bâlea-tó mellett épült jégszállót és jégtemplomot látogattuk meg. Autóbusszal, onnan kabinos felvonóval, sűrű ködben, majd ragyogó napsütésben zajlott a kirándulás, mindenki örömére. Március első hétvégéjén Budapestre látogattunk, a Magyar Nemzeti Múzeum három kiállítását néztük meg: A kassai aranykincs, a Bethlenek és a Széchenyi világai címűeket. Március 19-ei hazai kirándulásunkat úgy is nevezhetnénk: Tavaszvárás Aranyosszéken.
A Berettyó forrása Szilágy megye szegletében, Bihar, Kolozs és Szilágy megye találkozási pontjának közelében van. A Körösök vízgyűjtő területéhez tartozó Berettyó a Réz-hegység északkeleti részén ered. Itt a legrégibb kristályos palára, a perm-kori homokkő fölé mészkő ülepedett, melynek vízáteresztő, illetve víz által oldódó kőzeteinek köszönhetően jellegzetes karsztképződmények – dolinák, víznyelők, vízkitörések, barlangnyílások – alakultak ki.
Öt kolozsvári EKE-tag látogatott el február 10–13. között Debrecenbe, a Hajdú-Bihar Megyei Debrecen Városi Természetjáró Szövetség meghívására, az általuk szervezett XLVIII. Természetbarát Hét rendezvényeire. A vasárnaptól következő vasárnapig tartó rendezvény február 6-án regionális sétálós vetélkedővel indult, majd hétfőtől péntekig délutánonként különböző előadásokat hallgattak a résztvevők, szombaton turista bált tartottak, vasárnap gyalogtúrával zárult a rendezvény. Mi csütörtöktől kapcsolódtunk be, amikor is dr.
Már csak emlék, amikor hajdanában a kígyózó Aranyos völgyén felfelé a füstölgő vicinálismozdony személy-, és tehervagonokat vontatott maga után a keskeny nyomtávú vasúton. Helyenként immár ennek a vasútnak még csak helye sem látszik az elgazosodás miatt, bár manapság turisztikailag is nagy jelentősége lenne. Az akkori gidres-gödrös úton leginkább csak az ekhós móc szekerek járták talán napokig tartó útjukat, és alig lehetett látni egy-egy gépjárművet. Manapság az arány fordított.
Túra volt, méghozzá nem is akármilyen, szikrázó napsütésben. Kisbányai kiindulóponttal (immár 3 éve nem túráztunk itt) az Öreghavas 1800 méter fölötti lapos platóját vettük célba, úgy déli 11 óra tájban. Az alternatíva a Bélavár lett volna, de kevés a hó az Aklos forrásvölgyében, nem túl impozáns a táj, lemondtunk róla. A nyári időszakban kellemetlen, poros erdészút, télen, havasan, kellemes sétaterep.
Kolozsvártól északra, a Szamos és Nádas vízválasztójaként húzódó Hója-gerinc, illetve a Hója rég felkeltette turista elődeink figyelmét. Míg az EMKE 1891-es kalauza szerint a Hója: „... kedvencz sétálóhely – bár távolabb fekszik”, nem is beszélve az itt rendezett majálisokról, a XIX. század végével kezdődően sorra felfedezik a Kányafőt – ahova később az EKE menedékházat is létesít –, az átjárót a Bácsi-torokba, a Hajtás-völgyet.
