Túrák és rendezvények

Egy kéziratos útleírás alapján ismertetek egy másfél évszázaddal ezelőtt történt kirándulást: milyen indítékból mentek, hogyan szervezték meg, hogyan utaztak, mi érdekelte az utazókat. A kézirat szerzője Mikó Ádám (1843–1862, gr. Mikó Imre és gr. Rhédey Mária fia, Zabolán született, Marosújvárt gyermekeskedett, majd a nagyenyedi kollégiumban tanult, 19 évesen elhunyt), a nagyenyedi kollégium végzőse, mindössze 17 éves az utazás idején. Az ismertetést kiemelt idézetekkel vegyítem.

Az erdélyi tájak közül az Erdélyi Érchegység (Munţii Metaliferi) sokarcúságával és változatos felépítésével hívogat. Az Aranyos, a Maros és a Fehér-Körös folyómedrei tagolják ezt a Fehér és Hunyad megye területén fekvő hegyvonulatot. A hegységben található a Verespatak, Aranyosbánya, Nagyág és Zalatna falvak által határolt „aranynégyszög”. A területen rendkívül nagy mennyiségben fellelhető nemesfémek a neogén korban lezajlott vulkanikus tevékenység eredményei.

Beszámoló a NAC turistagárdájának gyönyörű útjáról

Ha van még hely széles e világon, ahol felejt az emberi lét gondot, bánatot és ahova kenyérbélyeges mindennapunk taposómalmának rohanva zakatoló lármája nem ér: az a szabad természet a maga elbűvölően csodás, folytonos változatosságának mindenkit egyforma szeretettel fogadó mélységes csendje...

Kilencen az Algyógyi-szorosokba kirándultunk szeptember 8-án és 9-én. Túravezetőnkkel, Vlád Pállal szombaton kora reggel, még sötétben indultunk Kolozsvárról Tordán, Enyeden át, Gyulafehérvár felé. Ott megnéztük a restaurált várat és a római katolikus székesegyházat, majd Alvincen (Vinţu de Jos) megittuk reggeli kávénkat. A Maros völgyén mentünk tovább. A szokatlanul meleg és száraz nyár miatt a Marosban alig csordogált egy kevés víz. Déva előtt letértünk Algyógy (Geoagiu) felé Erdőfalváig (Ardeu). Innen indultunk a Mádai-szorosba (Cheile Madei vagy Măzii).

Alig 20 km-re Kolozsvártól, párhuzamosan a Torda felé haladó országúttal található a Túri-hasadék. Titokzatos világ, ahol minden szikladarabhoz, kőhöz, barlanghoz, vízeséshez tündérmesék, legendák, mondák fűződnek. Mese, fantázia, legenda és valóság kapcsolódik itt össze, egyesek szinte babonás félelemmel elkerülik ezt a vad sziklaszorost, de olyan híres természetjárók, mint Orbán Balázs és Czárán Gyula kutatták rejtélyeit.

64-en érkeztünk Magyardé­csére 10 órakor, miután előzőleg a szentbenedeki romos Korniss-kastélyt is megtekintettük. A cseresznyefesztivál belépője­gyének megvásárlása után 11 órakor részt vettünk a református istentiszteleten, majd Fekete János tiszteletes úr sokat mesélt nekünk Décséről, lakosairól és válaszolt kérdéseinkre. A cseresznyefesztivált az iskola udvarán rendezték meg, 12 órától. Az üdvözlő beszédeket kulturális műsor követte a színpadon.

A Vlegyászáról Czárán Gyula idézete jut eszünkbe: „Nem is gondolná az ember, hogy a Vigyázó ellapított sima, zöldellő lejtőiből néhol merészebb sziklacsoportok is bukkannak elő, hogy megszakítsák a nagy terjedelmű gyepes hegyoldalak egyhangúságát. Ilyen az a Sphynx is, azon ösvény mellett, melyen a Fazset pásztortelepről a főcsúcson jutni fel.”

Miért éppen a Pányiki-szorosba?

Eddig üledékekről volt szó. Egyszer ugyan – amikor a Dési Tufa Formációról beszéltünk – volt szó vulkáni eredetről. Azt mondtuk, hogy a vulkáni tufák anyaga magmából származik, de keletkezési módja és megjelenése üledékes. No, ezzel ki is merült a tapasztalatunk azokra a kőzetekre vonatkozólag, amelyek a Föld mélyében keletkeznek. Márpedig azok, amelyek a Föld kérgének felépítésében részt vesznek, túlnyomó többségükben nem a felszínen keletkeznek (mint az üledékes kőzetek), hanem a mélyben.

Talán kevesen tudják, hogy a Hesdát-patak, mielőtt Sinfalvánál az Aranyosba ömlik, szép vízesést hoz létre egy sziklaszűkületben, lezúduló vize kis tóban gyűl össze. Nyáron a nap felmelegíti a hideg sziklákat és a patak vizét, kellemes fürdőhelyet alakítva ki. Ez a Csukás-tó és a Csukás-vízesés, a tordaiak Kis Acapulcónak nevezik ezt a vadregényes helyet.

Összeségében 50 kilométer és összesen 3000 méter szintkülönbségű túrákat tartottunk a múlt hét végén (június 16–17.), az e hét végén esedékes Albán Alpok bemelegítőjeként. Lehet, hogy jólfog majd a melegben mozgáshoz való hozzászokás is, de reméljük, nem az utóbb szokásos 30–35 fokos kánikulával találkozunk újra a Montenegro, Albánia és Koszovó között megosztott hegyekben.