CÍMLAP
Kedves résztvevők! Ne felejtsétek el, hogy szombat éjjel áttérünk a nyári időszámításra! A kellemetlenségek elkerülése végett induljatok el időben, hogy senkire ne kelljen várakoznunk.
A honismereti kirándulásunk támogatója:
Március 28-án, vasárnap, emléktúrát szervezünk tavaly januárban elhunyt, közkedvelt túravezetőnk, Palczer János emlékére. A túrára reggel 7 órakor indulunk, 2-2,5 órányi buszozás után kezdjük könnyű gyalogtúránkat, amelynek során 8-10 km gyaloglásra számíthatunk. A várrom lejtőit kora tavaszi gyógynövényeink egyik legértékesebbje, a medvehagyma borítja, bőven jut belőle mindenkinek. Emellett nem elhanyagolható a várrom történelmi jelentősége sem.
Indulás: március 28-án, vasárnap reggel 7:00-kor a volt FLIP üzlet (buszmegálló, Mihai Viteazul (volt Széchenyi) tér 9A szám) elől.
A buszban a helyek száma korlátozott, ezért előzetesen kell jelentkezni, legkésőbb március 22-én, hétfőn 16 óráig az alábbi linkre kattintva.
A buszban a helyek a jelentkezés sorrendjében telnek be, tehát minél hamarabb regisztrál valaki, annál előrébb fog helyet kapni.
Figyelem! A jelentkezés a részvételi díj kifizetésével válik véglegessé.
A részvételi díj EKE-tagoknak és 18 éven aluliaknak 40 lej, a többi résztvevő számára 50 lej.
Az utazási költségeket előre ki kell fizetni, legkésőbb március 22-én, hétfőn 18 óráig, a következőképpen:
• készpénzben, az EKE – Kolozsvár 1891 ideiglenes ügyfélszolgálati irodájában: Kolozsvár, 1989 December 21 sugárút 116, az udvaron, baloldali épület, hétköznaponként 10-16 óra között
• banki átutalással a kolozsvári EKE bankszámláinak egyikére:
Bank neve: OTP Bank Romania
Számlatulajdonos: Asociatia SCA–Cluj 1891
Bankszámlaszám: RO12OTPV200001142190RO01
Befizetés célja (detalii): DONATIE EXCURSIE PESTIS 2021 <résztvevő neve>
Bank neve: BCR
Számlatulajdonos: Asociatia SCA – Cluj 1891
Bankszámlaszám: RO50RNCB0106107535870001
Befizetés célja (detalii): DONATIE EXCURSIE PESTIS 2021 <résztvevő neve>
Banki átutalás esetén kérjük e-mailen elküldeni az átutalási bizonylatot.
FIGYELEM! A befizetett összegeket nem térítjük vissza; ha valaki le szeretné mondani a jelentkezését, kereshet maga helyett más személyt, akinek egyéni egyezség szerint átadja a helyét.
Sólyomkő várának romjait Élesd közelében, a tőle északra fekvő Sólyomkőpestes (Peștiș) falu határában találjuk meg. A falut elhagyva, sűrű erdővel borított hegyek határolta szűk völgyben, a Sólyomkő-patak mentén, vadregényes úton haladva közelítjük meg a romokat. A völgy egyszerre csak kiszélesedik, majd középen, egy különálló magas sziklahegyen elénk tárulnak a 484 m magas csúcsot koronázó Sólyomkő várának romjai, amelyek ma is, mint hajdanában, csupán csak a keleti oldalról közelíthetőek meg. Itt volt a vár egykori bejárata is, amelyet mély árok védett, felvonóhíd vezetett rajta keresztül. Ma már csak a kövekből rakott falak egy része, néhány csonka torony, omladozó ajtó- és ablaknyílások láthatók, valamint a falakban a gerendák helyei, amelyek bizonyítják, hogy a sziklavár emeletes volt.
Sólyomkő várának története a 13-dik században, a tatárjárás után kezdődik. A dunántúli eredetű Geregye nemzetségből származó Pál országbíró, IV. Béla hű embere, katonai érdemeiért Bihar vármegyei birtokokat kapott. Az ő nevéhez fűződik Sólyomkő várának építése 1250-1260 körül. Pál fiai szembekerültek V. István királlyal, kegyvesztettek lettek, bihari birtokaik a Körösök és a Berettyó mentét uraló Borsa nemzetségre szálltak. Ám hatalomra törő politikájuk miatt ők is hamar elvesztették birtokukat, Sólyomkő vára 1318-ban a koronára szállt. Ezután királyi adományként többször cserélt gazdát, míg 1599-ben Bocskai István tulajdonába került, aki igyekezett kiépíteni, jól megerősíteni bihari birtokának központjaként. A vár igazán nevezetes Bocskai István erdélyi fejedelem idejében volt, aki 1604. szeptember végén innen szervezte meg győzelemmel végződő szabadságharcát a Habsburgok ellen. Halála után (1606) ismét többször gazdát cserélt, majd a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc leverése után, 1711-ben a császári csapatok foglalták el, és a szükségtelennek ítélt erősséget lerombolták, mint annyi más magyar várat. Azóta pusztuló rom, amelyet mára már sűrű növényzet borít.
