CÍMLAP
A természet minden évszakban szép, minden évszaknak megvan a maga különleges varázsa. Talán a legtöbb élményt az őszi kirándulások nyújtják. Az őszi túrákon nem kell az erdők lombjai alatt menedéket keresni a nyári hőség elől, nyugodtan élvezhetjük a napsugarak melegét. A fák lombjai a zöld, a sárga, a barna, a vörös szín minden árnyalatában tündökölnek a napsütésben. Ősszel mindig elkápráztatnak a lombhullató erdők fantasztikus színei.
Mikor ér véget a nyár és mikor kezdődik az ősz? Valahol augusztus végén, szeptember elején. Az átmenet olykor hirtelen történik, egy kiadós nyári vihar után hirtelen lehűl az idő; vagy szinte észrevétlenül, mint ahogy ebben az esztendőben is történt, szeptember elején még folytatódik a nyárias idő, majd fokozatosan csökken a meleg, egyre hűvösebbek lesznek a reggelek és kezdetét veszi az vénasszonyok nyara. De egy dolog biztos, mikor az erdő szélén, a füves tisztásokon megjelennek az őszi kikerics halványlila virágai, akkor már azt mondjuk, hogy itt van az ősz. Az őszi kikerics a kora ősz egyik jellegzetes évelő növénye, amely természetes élőhelyein szép lilás virágszőnyeggel borítja be a nyirkos réteket és legelőket. Tömegesen virágzik, szinte lilára festve a gyepet. Ekkor nincs levele, a levél csak tavasszal jelenik meg. A növény erősen mérgező, hatóanyagát, a kolhicint felhasználják egyes gyógyszerek készítésénél, de a népi gyógyászatban nem alkalmazzák.
Szeptember 15-ének szép, derült őszi reggelén az M16-os autóbusszal a Kolozsvártól 13 km-re levő Szelicsére (Sălicea) utaztunk. A falu a Feleki gerinc legnyugatibb részén fekvő Kis Magura (824 m) nevű domb alatt fekszik. A falutól északra egy 725 m-en fekvő plató található, melyet nyugatra a Rákos-patak völgye, keleten a kolozsvári Bükk-erdőnek a Gorbó-patakot alkotó kis patakocskák által szabdalt erdős része, észak felé a Bocsor-patak völgyének felső része, valamint az erdőborította kolozstótfalusi gerinc határol. Ennek a területnek az északnyugati, magasabb (759 m) része a Havasbükke (Recea).
Érkezés Sztánára
Gyalog indultunk a falu házai között, míg eljutottunk a Napoca Sport Horse nevű lovasfarmig, itt az út elágazott. Az egyik ág az erdőben haladt tovább és az EKE-forrást érintve a Gorbó-patak völgyébe ereszkedett le. A másik út elhaladt a lovasfarm mellett az erdő szélét követve, ezen mentünk Havasbükke felé. Onnan szép kilátás nyílt nyugati irányba a Gyalui havasokra. Alattunk a Rákos-patak völgye az autópályával, a völgyben Járarákos (Vălișoara) és Magyarfenes (Vlaha) házai. Tordaszentlászlót (Săvădisla) a Nagyerdő takarta. Déli irányba Szelicse és a Kis Magura, észak felé erdősáv takarta a kilátást. Visszafordultunk az erdő szélen haladó úton és a Kolozstótfalu (Tăuți) feletti legelőkön ereszkedtünk lefelé egy szekérúton. Innen szép kilátás nyílt Kolozstótfalura, a Gorbó-gerincre, a Leányvár kettős csúcsára, a Kis Szamos völgyére, azon túl a Hója-gerincre, a Bácsi-erdőre és a Lombra. Egy tisztáson ebédszünetet tartottunk, majd a tótfalusi erdőn keresztül (Medve-gerinc) ereszkedtünk le Szászfenesre (Florești), ahonnan rendszeres autóbuszjárat van Kolozsvárra. A kiránduláson 19-en vettünk részt, 14 km-t tettünk meg gyalog.
Szeptember 21-én vonatos kiránduláson voltunk, Csorba Annával Sztána környékét jártuk be. Sztána mellett van egy százéves somliget, somot ugyan keveset találtunk, nagyobb részét már összeszedték, ami maradt, az pedig összeszáradt a nyári nagy melegtől és szárazságtól. Hűvös őszi reggel volt, alig 3°C, de később felmelegedett az idő és kellemesen sütött a nap. Kihasználva a szép őszi időt kirándultunk a környéken, a Riszeg-tetőn, a Csiga-dombon és megnéztük Kós Károly egykori otthonát, a Varjúvárat. A tetőkről szép volt a kilátás.
Útban a Mikesi-tóhoz
Október 5-én Fazakas Ferenc szervezett kirándulást a Mikesi-tóhoz Kolozsvártól 18 km-re, csodálatos, festői környezetben, távol a zajos, forgalmas utaktól. Aki csendre, nyugalomra és tiszta levegőre vágyik, ott megtalálja. A Mikesi-tó mesterséges tó, a Mikes-patak és a Hosszú-patak összefolyásánál készült el a gát 1988-1989-ben, hogy megvédjék a völgyet és Mikes (Micești) települést az áradásoktól. Mikes falu 2 km-re van a tótól völgymenet. A tó 2 ha területen terül el (60 m széles, 350 m hosszú), 1992-től magántulajdonban van, 2009-re épült fel a panzió, amely azóta egyre bővül, a tavat halakkal telepítették be. Az M16-os autóbusz román opera melletti megállójában gyülekeztünk, 14-en vettünk részt a kiránduláson. A Bükki telep házaitól indult a gyalogtúránk, a piros sáv jelzésen mentünk felfelé a Sárosbükkön a Mikesi házakig, elhaladtunk a kalandpark mellett a Tordai hasadékhoz vezető gyalogúton. A turistaút a Mikesi gerincen halad, erről az útról elágazott régebb egy kék színnel jelzett ösvény, amely a gerincről kanyargó szerpentinen vezetett le a tóhoz. Évekkel ezelőtt kivágtak a fákból és az út teljesen eltűnt, benőtte a bozót. Az erdő széle felé, egy ösvényen ereszkedtünk le a völgybe, a Mikes faluból jövő útra. Eljutottunk a tóhoz, ott megpihentünk a tóparti panzió teraszán. Hazafelé a Hosszú-patak völgyén mentünk felfelé, majd egy ösvényen kapaszkodtunk fel a Mikes-gerincre, a kalandpark mellett értünk ki, onnan a Sárosbükkön át, majd a Páter-úton értük el a Monostor negyedet, 24 km-t tettünk meg ezen a kiránduláson. Útközben három mókust is láttunk, megpróbáltuk lefényképezni ezeket a kedves kis állatokat, ami persze nem volt könnyű, mert nagyon gyorsak és bizalmatlanok voltak, egy-kettőre igyekeztek elrejtőzni a szemünk elől, ugráltak egyik fáról a másikra, majd eltűntek a bozótban.
Az utóbbi időben nem nagyon láttunk sem őzeket, sem mókusokat, sőt még madarakat sem, mintha elnéptelenedett volna az erdő, talán hozzájárul az, hogy a Bükk egyre jobban beépül, a Bükki telep már egész városnegyed lett, a Szent János-kút völgye beépült, a Gorbó-völgye szintén, a Mező utca felől a tömbházak már az erdő szélét is elérték, sok fát kivágtak, az ösvényeken két- és négykerekű járművek verik fel az erdő nyugalmát, így nem csoda, ha az állatok elhúzódnak, csendesebb helyeket keresnek maguknak az erdők mélyén.
Gyalogszerrel vágtunk neki a Várhegyre vezető, enyhén emelkedő szekérútnak. Az utat időközben kiszélesítették¸ kiegyengették, hisz a munkákhoz szükséges anyagot és kellékeket fel kell szállítani, így negyedóra alatt feljutottunk a kör alakú öregtoronyig, de beljebb már nem mehettünk a munkálatok miatt. Így csak kívülről szemlélhettük meg a vár nyugati falait és bástyáit. Ottlétünkkor is dolgoztak, működött egy betonkeverő is, de a toronyról és a nyugati oldalról már leszedték az állványokat, itt már elkészültek a kijavításokkal. A keleti oldalon, a falu felett és a várfalakon belül még folyik a munka.
Visszamentünk a faluba, meglátogattuk a régi vízimalmot és ványolót. Mindkettő a patak vizét hasznosítja. A malomban hatalmas malomköveken őrlik lisztté a búzát, kukoricát. A ványoló nem más, mint egy szőnyegmosó, ahova a piszkos szőnyegeket bedobják a nagy kádhoz hasonló természetes tisztítóba, ahol az örvénylő vízben forogva másfél óra alatt teljesen kitisztul. Ezt a szerkezetet az automata mosógép ősének is tekinthetjük.
Még maradt időnk a vonatunk indulásáig, addig megkerestük a római castrum maradványait is. Elindultunk hát a marótlakai kőkitermelés felé vezető úton, majd elhagytuk a házakat, míg a legelőn egy magaslatra értünk, ahonnan jó rálátás nyílik a Sebes-Körös völgyére. Itt egy régészcsoportot találtunk, akik épp az ásatásoknál dolgoztak. A környéken végzett ásatások szerint a várheggyel szemközti dombon előbb egy dák, majd a rómaiak idejében Resculum nevű határtelepülés állt, melyet egy – a mai vár helyén álló – castrum őrzött (korabeli neve: Castrum Resculum). A római erődítmény a népvándorlás idején megsemmisült.
Visszatértünk az állomásra, megérkezett a vonatunk és hazatértünk Kolozsvárra azzal a reménnyel, hogy a jövő évben befejeződnek a munkálatok és megtekinthetjük a felújított várat.
Pál Gyöngyi
A beszámoló elérhető a Szabadság weboldalán ide kattintva.
