Több száz vár, várkastély és templomvár, erődtemplom létezik Erdélyben. Ezek nagyrésze csodálatos környezetben lévő, alig ismert rom, csekély vármaradvány – sokat ezek közül csak a régészek ismernek. Az idő vasfoga kegyetlenül pusztítja őket, köveik egy részét elhordták, történetük mind jobban az idők homályába vész. Egy ilyen romos, régi várat kerestünk fel május 18-án, a Váralmás melletti Almási-várat, vagy ahogy még nevezik, Dezső-várat.
A túrát Szőcs János vezette, több mint húszan vettünk részt. Reggel a 8 órai vonattal indultunk Kolozsvárról, egy óra az út Sztánáig erdő borította dombok, füves legelők mellett, igazi kalotaszegi tájon. Leszállunk a vonatról, balra az állomás épülete. Nyugat irányába indultunk a sínek mellett egészen az alagútig. Faragott jelzőtábla igazít útba: Sztána, Kispetri, Kós-villák, „100 éves somliget”, Csigadomb. Itt 1900-tól kialakult egy nyaralótelep, ahol főként módos kolozsvári polgárok építtettek villákat. Sztána legismertebb építészeti emléke Kós Károly (1919–1996) háza, az eredetileg hétvégi háznak tervezett, mesebeli kastélyra emlékeztető Varjúvár, amely az ismert tervező, grafikus, néprajzkutató, Kalotaszeg kitűnő ismerője, író és politikus alkotóműhelye lett. A környezet csodaszép, nem véletlenül választotta Kós Károly ezt a helyet. A falu maga 3 km-re van a vasútállomástól a vasút túloldalán.
Meleg, szép, nyárias idő volt, az ösvényt akácvirágtól roskadozó bokrok szegélyezték. Az alagúttól északra tértünk a Sztánára vezető útra. Rövid emelkedő után a távolban előbukkant a Vlegyásza, csúcsán hófoltokkal. Mögöttünk, délre, a Riszeg-tető, Kalotaszeg legmagasabb pontja (748 m), tavasszal a névadó henye boroszlán (riszegvirág) édes illata bódítja az arrajárókat. Előttünk hosszan látszik a Sztána-patak völgye, ha tiszta az idő, a távolban egy dombtetőn megpillanthatjuk utunk célpontját, az Almási-várat. Nemsokára felbukkantak Sztána házai. Régi EKE-társunk, Osváth Lajos kalotaszegi tájházát és gyűjteményét tekintettük meg, kalotaszegi festett bútor, színes kannák és tányérok mellett sok érdekes, hagyományos és hasznos háztartási kelléket láttunk. Sztána alacsony kőfallal körülvett református temploma a falu központjában fekszik. Építésének idejét nem ismerik biztosan, első ismert átépítése 1640-ben történt. 1836–38 között bővítették, átalakították, háromszintes tornya 1876-ból való. Mennyezete, mint általában a kalotaszegi templomoké, kazettás.
Elhagyva a falut, a sztánai szőlősdomb felé iramodva elértük az erdőt. Itt hamarosan ráálltunk az ösvényre, ahol tavaly újították fel a turistajelzéseket a kolozsvári ekések a minden augusztusban sorra kerülő hagyományos Kós Károly-teljesítménytúra útvonalán. Szép erdei úton haladtunk egy darabig, majd balra legelő következett, elhagytunk egy villámsújtotta fát, balkéz felé a távolban a Meszes-gerinc látszott, majd ismét erdőben haladt az ösvény, és nemsokára felbukkant előttünk az Almási-vár megmaradt öregtornya. Régi szekérúton jutottunk fel a várhoz egy kis sziklaszoroson keresztül, onnan kanyargós erdei út vezet az egykori várudvarra. Körbejárjuk a megmaradt romokat, megcsodáljuk az idővel dacoló vastag kőfalakat és a magas tornyot. A növényzet sok helyen sűrűn benőtt mindent.
A vár a sztánai vasútállomástól csak 8 km-re van, a Váralmás falutól keletre húzódó Várhegyen. Újabb kori írásokban Dezsővár, a régi oklevelek Almásvára néven emlegetik. A torony magassága 20–22 m, emeletenként 4 rend szobával. A torony déli oldalát lerombolták, ám a másik 3 oldala ma is zárt. A község felőli falának szélessége 10 m, falvastagsága 3 m, belvilága 3,65 m széles. A torony hátulsó oldala 18 m széles. Maga a vár kőfallal kerített felső és alsó várból állott. A ma is álló torony a felső vár egyik bástyája, az alsó várat egészen elhordták. A várfalak nyomát ma már csak sejteni lehet.
A vár keletkezésének előzményét az almásmonostori apátság képezi, melyet a Benedek-rendiek alapítottak, már 1238-ban emlegetik. Almásmonostor az 1242-i tatárjárás áldozatául esett. A vár építésének ideje ismeretlen, de már 1370-ben Nagy Lajos király Bebek Györgynek adományozza. Egy 1434-ben Bázelben kelt okmány említi Dezsőfalvát.
Visszafelé a Sztána-patak völgyén jöttünk Kispetri irányába. A dombok között megbújó kis falucskába vezető földút elég gyenge minőségű, de a falu fekvése, a gyönyörű parasztházak, a csend és nyugalom igazi jelképe lehetne. A hajdan népes Kispetri lakossága ma már kétszáz alá apadt (165 volt 2002-ben). Kispetri hogyan lett hétvégi falu, azt kevesen tudják. Talán azért, mert vannak emberek, akik a várostól távoli csendet keresik, hétvégi otthonokra vágynak, házakat vesznek, és oda járnak pihenni.
Kispetritől 3 kilométernyi utat tettünk meg Sztána faluig és újabb 3 km-t a sztánai állomásig. Az itt levő forrásból friss hideg vízzel olthattuk szomjunkat. Délután 6 óra, még mindig melegen süt a nap, 30 perc múlva érkezik a vonatunk, amellyel hazatérünk Kolozsvárra. Várakozás közben Szentimrei Jenő sztánai versének sorai jutnak eszünkbe: „Nagyon nyílt kék az ég itt,/ Dombok és tölgyesek,/ S a tölgyek dombos lombján,/ Harsány szajkó fecseg / Fű közt kéken csilingel/ Millió kis harang,/ Imát hadar a csöndben/ Az ér a sás alatt.”
Pál Gyöngyi
