Kolozsvárról 80 km-es autózás után az Aranyos völgyén felfelé haladva, az impozáns Sipote vízesést elhagyva, két kilométerrel fentebb, az Aranyoson átívelő lengőhídnál kiépített parkírozó van. Autónkat elhagyva innen immár gyalogosan a lengőhídon keresztül indulunk a mintegy négy kilométeres gyalogutunk végcélja felé. Az épületeket és a gyalogösvényt magunk után hagyva az immár jól járható völgyi úton fölfelé a patak vizének zajos morajlása kísér. Gyalogutunk első részét magasra nyúló, szinte függőleges mészkősziklafal zárja le. A meredek fal oldalában látjuk meg a mintegy 30 m magas impozáns sziklaportált, a búvópatak kiömlő nyílását, amelyet Sárkányok kapujának is neveznek.
A búvópatak a nagy kiterjedésű mészkőtömbben kialakult mellékágakkal együtt közel két kilométer hosszú vizes barlangot képez. Mészkőképződményein kívül nagyszámú denevértanyája is van, ezért védett barlang. Vízszint magassága helyenként eléri a másfél métert. A beömléstől a kiömlésig a víznek mintegy 90 m az esése. A nagyközönség nem látogathatja, csakis az erre hivatott barlangászok, megfelelő felszereléssel.
A portál előtt lévő lengőhídon vagy ha éppen kicsi a vízhozam, a patakon átmenve a közelben lévő forrás mellett étkezésre kialakított helyet találunk. A nagy portállal szemben lévő domboldalon egykoron magányosan állott egy kis fatemplom. A vallási felszabadulás olyan mértékben érintette, hogy a túlzott átépítése és a közelében felépült kolostor egészen megváltoztatta a romantikus tájat is. Viszont az is igaz, hogy ennek köszönhetően Szolcsva községen keresztül jó minőségű hengerelt út van a kolostorig. Ennek ára van: ahová a civilizáció behatol, ott vége a természet egykori romantikájának.
Az út második része a vizes barlang beömlőnyílásának a látogatása. Csak azoknak ajánlott, akik bírják a huzamosabb gyaloglást, mert oda-vissza kb. 4 óra, és közel 200–250 m a szintkülönbség. A Bedellő gerincről aztán nagyszerű panoráma nyílik.
A torockói hegységhez tartozó Ponor víznyelő három patak vizét egyesíti. Az immár bővizű patak hosszú, sötét alagúton folyik át, hogy a hegy másik felén csörtetve kerüljön felszínre, ahol a nagy kőgörgetegek közt varázslatos a patak tovafolyása. A beömlő hatalmas nyílást csak messzebbről lehet jól szemügyre venni, mert ez a rész nagyon vadregényes, nehezen megközelíthető, különösen ha a vízhozam is nagy. Ekkor viszont a víznyelő baloldalán lévő patak fátyolszerű impozáns vízesése is jól látható. Egy másik patak felső felében bő vízhozam alkalmával fürödni is lehet.
A nem mindennapi látványosságokkal betelve, természetesen visszafelé is megmászva a hegyet, majd a nem kevés romantikát magában rejtegető patak mentén immár csak lefelé haladva, minden bizonnyal kissé fáradtan, de elégedetten érkezik minden kiránduló a várakozó autóhoz.
A gerincről a panoráma páratlan látványa megér minden fáradságot!
Kirándulás: szeptember 10.
Minősítés: közepes
Távolság: 80 km gépkocsival,
4+1 km gyalog
Szintkülönbség: 70 m, majd
200–250 m
Túravezető: Jancsó Hajnal,
Vas Géza
Vas Géza
