Meglepetés: villanyvilágítás a János-barlangban
Október 6-án húszan indultunk a Feischmith János és Székely Öcsi szervezte autós kirándulásra, az Aranyosfői (Szkerisórai) jegesbarlanghoz. Útirányunk Torda, onnan az Aranyos völgye.
Végre szép, meleg őszi nap, ezerszínű erdők csodálatos színpompával. Megálltunk a Sipote-vízesésnél, Topánfalvától (Câmpeni) 5 km-re megnéztük a Mihoeşti-i víztározó tavat, melyet az Aranyos hozamának szabályozására építettek. A gát magassága 29 m, és kb. 6,25 millió köbméter víz tárolására képes. Következő megállónk Felsőgirda (Gârda de sus) volt, az Aranyos forrásának irányában. Az Aranyos völgye az Erdélyi-szigethegység leghosszabb völgyszorosa, innen sok szép kirándulóhely közelíthető meg. Az Aranyos folyó Mihoeşti falu közelében két ág, a Nagy-Aranyos és Kis-Aranyos összefolyásából jön létre. 160 kilométer hosszú, és Marosludason túl folyik a Marosba.
Felsőgirda az Aranyos folyó felső szakaszán található, a Vertop-hágó közelében, a Bihar-hegység lábainál fekszik. A hegyvonulat legmagasabb csúcsát, a Nagy-Bihart (Curcubata Mare, 1849 m) és a gerincet a kellemes őszi időjárás ellenére hó borította. A Szkerisórai-barlang Felsőgirda község egyik legvonzóbb turisztikai látványossága, nagyon sok hazai és külföldi turista látogat el ide egész évben. A környéken barlangok, vízesések, sziklaszirtek, kanyonok és egyéb látványosságok fogadnak. Az 1200 m-es magasságban, az Ocoale-Scărişoara fennsíkon található tanyavilág az ország legmagasabban elhelyezkedő települései közé tartozik.
Felsőgirda főterén elhagyjuk az Aranyos völgyét, a templommal szemben észak felé indul egy betonút, mely egy patakvölgyben, a Gârda-patak völgyén vezet felfelé. Körülbelül 1 km után a völgy kettéválik, itt jobbra fordulunk, az Ördöngös-völgybe (Cheile Ordincuşei), és egy csodálatos sziklaszurdokon áthaladva, amely legvadabb részén alig 2-3 m széles, eljutottunk egy hatalmas barlangszájhoz. Ebben a sziklaüregben 20-25 ember kényelmesen elfér. A patakon híd ível át, a bejárat előtt padok vannak, s az út mentén ivóvizet is találunk.
Innen jutunk el a János-kapuhoz (Peştera Poarta Lui Ionele), amely egy 120 m hosszú barlang. Előkerestük a fejlámpákat, és elindultunk a bejárat felé. Meglepetésünkre, lámpára nem volt szükség, villanyvilágítást vezettek be az elmúlt években és korláttal ellátott lépcsőkön járhattuk be a barlangot, vezető kíséretében. Az Ördöngös-völgyön most már műút vezet fel a Szkerisórai-barlangig (19 km), Ocoale településen keresztül. 1165 m magasban vagyunk. Nemrég még a világtól elzárt tanyákhoz csak gyalogösvényen vagy szekérrel lehetett eljutni, de immár műút köti össze a világgal, sok új ház épül és sok turista keresi fel. Az autók parkolójától 10-15 perc alatt elérjük a barlangot. Hamarosan hatalmas katlan szélén álltunk. A barlang mély üregrendszere hosszan húzódik a föld mélyében, de jég csak a felső termekben van. Az alsó régiókban cseppkövek találhatók, de ide csak kötéllel lehet lejutni. A jeges barlangok kialakulásához sajátos feltételek szükségesek, itt a magasban nyíló (1000 m fölött), mélybe vezető barlangszáj. Így télen a mélyebb rétegekben megrekedt hideg levegő nyáron nem áramlik ki, a jég a legmelegebb hónapokban sem olvad el teljesen. Ehhez a hideg hónapokban újabb jégréteg rakódik a lecsöpögő vízből. A jégformációk leginkább tavasszal képződnek, amikor az olvadó hó beszivárog a barlang repedésein keresztül és bent megfagy. A jégbarlangban villanyfény világítja meg a szemet gyönyörködtető jégalakzatokat. A Szkerisórai-barlang jégtömbjének vastagsága 15-20 méter, térfogata – a számítások szerint – 73 ezer köbméter. A jeget 3500 évesnek becsülik. Jégképződmények csak a bejárathoz közeli termekben vannak, látogatni is csak ezeket lehet. Egy végeláthatatlan vaslépcsősor vezet a mélybe és tekeredik körbe a hatalmas zsomboly szélén. Az első teremben látható formák hatalmas jégkunyhónak vagy félelmetes cápaszájnak tűnnek. A második terem korlátjától megcsodálhatjuk a megvilágított alakzatok tömegét.
Utunkat a Mununa településen áthaladó, csak néhány hete átadott új műúton folytattuk, nagy szerpentineken ereszkedtünk le a Szárazgirda (Gârda Seacă) patak völgyébe és innen vissza Felsőgirdára. Ez az útszakasz 9,5 km.
Hazafelé jövet, Fehérvölgy (Albac) falunál letértünk Horea (régi nevén Arada), illetve Poiana Horea felé. Az út aszfaltos, csak Mătişeşti település és Poiana Horea közt van egy 14 km-es rész, amely földút (ez az útszakasz télen nem járható). A táj gyönyörű. Itt is, mint a szigethegység magasabb régióinak hagyományos településformájában, a házak szétszórtan helyezkednek el.
Elhagyjuk az Albac-patakot, és szerpentinen haladunk fenyőerdők között, alattunk mély völgyek, elérjük a hágó tetejét (Şaua Ursoaia, 1320 m) és a Fehér és Kolozs megye közötti határt. Az Aranyos és a Meleg-Szamos vízválasztóján vagyunk. Innen beereszkedünk Poiana Horeára, és nemsokára megérkezünk Jósikafalvára (Făntănele-Beliş), ahol megcsodáljuk a délutáni nap sugarától csillogó hatalmas tó vízfelületét. Innen már hazafelé indulunk, este 7-re érünk Kolozsvárra egy csodálatosan szép, 332 km-es körút megtétele után.
Pál Gyöngyi
