Rododendronok, 30 cm-es gerincen és 500. túra

Félezredik túrámon vettem részt szeptemberben: a 499. volt 11-én a 2374 m-es Mija csúcs, majd az 500. szeptember 18-án a Lápos szoros.

Félezredik túrámon vettem részt szeptemberben: a 499. volt 11-én a 2374 m-es Mija csúcs, majd az 500. szeptember 18-án a Lápos szoros.

Kevéssel reggeli fél hét után indulunk Szászfenesről (Kolozsvár) Lacival az erdélyi autópályán és 9.15-kor parkolunk le 500 m-re a Groapa Seacă menedékház alatt, ott, ahol a piros és sárga kereszt turistajel elindul a Pareng főgerince felé. Habár az eredeti terv a Jeges-, Zöld- és Cârja-tavak túrája lett volna, a vízszegény időjárási viszonyokat feltérképezve érdekesebbnek találjuk ezt tavaszra halasztani, és a Cârja csúcsa felé haladunk, kitérők nélkül. Meglepetés: frissen nyíló rododendron. A Cârja és Mija sziklagerincének legalacsonyabb pontján érjük el a mellékgerincet. Laci megpróbál a matematikai gerincet követve a Cârja felé kimászni, de az omladékos kőzet miatt visszafordul. A kitett, sziklás gerinc a Mija felé nem okoz problémát és nemsokára a Mija déli, 2374 méteres csúcsáról bámuljuk a tájat, a Transzparing utat, a Kapacina-, Latorka- és Lator-havasok mögött a Koziát, a Fogarast, északra a Surjánt, nyugatra a Retyezát csúcsait tudom kiolvasni egytől egyig. A Mija déli és középső csúcsa között a gerinc egy adott ponton 30 cm szélesre szorítkozik, úgy, hogy a bal lábam alatt a Mija-tavat, a jobb lábam alatt a Jeges-tavat láthatom. A Mija északi csúcsáról előbb görgetegen, majd törpefenyvesben, áfonyáson, rododendron mezőn, málnásban, majd erdőben ereszkedünk az esztenához, ahol a Cigány gerincen, a régi piros kereszt útján érjük el a Petrozseny–Groapa Seacă műutat. 8.10-kor indulunk hazafelé és pontosan 3 óra elteltével érkezünk Szászfenesre. (Fotók: http://tinyurl.com/hampeter-mija)
Az Ilosvai hegység (román megfelelője nincs) egészében nem léteznek turistautak, pedig a Lápos szoros igencsak bővelkedik turisztikai látványosságokban. Mivelhogy tavasszal a szoros keleti végeit már megismertem (lásd http://tinyurl.com/hampeter-lapos-01), most a szoros szép kilátókkal tűzdelt középső vidékére esik a választás. A nagybányai EKE négy fős csoportjával a Salniţa hídjától előbb a Custura Cetăţelei sziklás gerincét járjuk végig (másfél óra). A tetőn, az 500. túranapom alkalmából egy üveg 3 puttonyost is elfogyasztunk. Ugyanakkor ez volt a 100. Keleti-Kárpátok túrám (Szigethegység és Bánsági hegyvidék 226, Déli-Kárpátok 94, Északi-Kárpátok 22, Alpok 37, Balkán 16, más 5). Újra a Salniţa hídjától indulunk útnak, és Dealu Corbului szórványtelepülés vidékén előbb a Vâltori vízesés környékét, majd a Cetatea Dealu Corbului kilátópontját keressük fel. Szép patak-kanyar panoráma, a Crna gora-i (montenegro) Rijeka Crnojevica-ra hasonlít (lásd: http://tinyurl.com/hampeter-crnagora). Kerülővel, a takaros falu központja felé kanyarodva fordulunk vissza a Salniţa hídjához, időközben a Piatra Ciutei kilátóját is megtekintjük. Legalább olyan szép, mint az előző, a folyó a lábunk alatt fordul vissza hajtűben, a reggeliben meglátogatott „Custura Cetăţelei”-t megkerülve. Hazatértemkor Melinda meglepetés-tortával fogad, rajta a gyertyák 500-ast jelképező formában. Köszönöm szépen! (Fotók: http://tinyurl.com/hampeter-lapos-02)

Hám Péter