Már csak emlék, amikor hajdanában a kígyózó Aranyos völgyén felfelé a füstölgő vicinálismozdony személy-, és tehervagonokat vontatott maga után a keskeny nyomtávú vasúton. Helyenként immár ennek a vasútnak még csak helye sem látszik az elgazosodás miatt, bár manapság turisztikailag is nagy jelentősége lenne. Az akkori gidres-gödrös úton leginkább csak az ekhós móc szekerek járták talán napokig tartó útjukat, és alig lehetett látni egy-egy gépjárművet. Manapság az arány fordított.
A sokfajta turisztikai látványossággal rendelkező Aranyos völgye meglehetősen hosszan kígyózik fel a mócok országába. Várfalvát elhagyva, az Aranyos hídján áthaladva a folyónak kisebb gátja van, ahol nyáron a merészebbek fürödnek, de a horgászok sem kerülik el ezt a helyet. Később a völgy helyenként immár annyira leszűkül, hogy az út és az egykori vasútvonal a két kisebb méretű alagútjával alig fér el egymás mellett. Elhagyva a torockói-nagyenyedi eltérőt, ahol a Jára völgye torkollik az Aranyos völgyébe (ezen az úton is el lehet jutni Alsójárába, ahol az EKE XX. vándortáborát szervezzük), közvetlenül a Járai eltérő előtt komoly szerkezetű gyalogos fémhíd ível át az Aranyoson Borrév irányába. Ennek a gyaloghídnak a helyén állott az a ki tudja hány éves fahíd, amely egykoron biztosította a teherforgalmat Torockóra, illetve a Kőközi szoroson keresztül Nagyenyedre. A kacskaringós úton tovább haladva baloldalt messziről feltűnik a kimagasló Vidalykő 1285 méteres csúcsa. Jobboldalt az alsóaklosi letérőnél el lehet jutni a Ronki szorosba, és innen Bélavár 1382 méteres magaslatára, majd esetleg Kisbányára. Egy másik letérő az alsópodságai, amely szintén a festői Bélavári hegyvidékre vezet. Ez az út közben egybeolvad a másik völgyből feljövő ösvénnyel. Természetesen a két völgyet a bélavári sziklaszirt alatt egynapos, nem nehéz körúttal is le lehet járni.
Az Aranyos völgye nagyon szép vízeséssel is megörvendeztet. Ez a Sipota-vízesés, ahol parkolási lehetőség is van. Hozamából az Aranyos fölött átívelő kezdetleges vízelvezető biztosít szomjoltót a megpihenő átutazónak. A völgyön fölfelé egy lengőhíd a Szolcsvai búvópatakhoz is elvezet, a gyalogos kirándulók itt rövidíthetnek ahelyett, hogy a távolabbi Alsószolcsvát érintve haladnának.
A korabeli leírásokban olvasható, hogy Felsőszolcsván, Brezesden és Szártos környékén sokszor lehetett látni aranymosókat, akik durva pokróccal letakart deszkalapra rakták az Aranyosból kikotort kavicsos iszapot. A durvább kavicstól megtisztított pokrócra tapadt iszapot az ún. választóteknőbe tették, és ezt óvatosan rázva addig mosták, amíg a finom aranyiszap a teknő mélyebb részén összegyűlt, majd ezt higannyal kezelve, borsó nagyságú tiszta aranyat kaptak.
Aranyosbánya, Nagylupsa, Bisztra, végül Topánfalva. Ezen a vonalon, az Aranyos mindkét oldalán turisztikai látványosságokban bővelkedő utak vezetnek völgyeken keresztül, fel a hegygerincekre. A móc fővárost, Topánfalvát elhagyva nemsokára elérjük a Nagyaranyos völgyzáró gátját. A gáton keresztül jutunk el a Kisaranyos völgyébe, ahol el lehet jutni az egykori híres leányvásár színhelyére, a Gaina tetőre is (1486 m), a mi utunk viszont csak Felsővidráig tart (a Kisaranyosban, és a mellékpatakokban egykoron nagyon sok Vidra élt, innen adódik a Vidra és Felsővidra elnevezésű helységek neve is). Felsővidra most az itt született Avram Iancu nevét viseli. A mi utunk Avram Iancu szülőház-múzeumáig tart, ugyanis itt van az őslénytanilag is híres csigadomb-rezervátum, amelynek csigakövületeit immár közvetlen közelről szemmagasságban lehet látni. Innen földút vezet, az ún. Pisaja-vízesés vadregényes helyére. Az odavezető út, ami kb. 400–500 méter távolságra van a főúttól, nagyon könnyen járható, de inkább csak gyalogszerrel, és a szintkülönbség is alig 50 m. Közben látni lehet egy nagyon régi, de gondozott lakatlan móc házat is. A mintegy 20 m magas vízesés környéke, díszítő elemként tele van hatalmas kagylókövületi görgetegekkel, mészkőtufákkal. A közvetlen közelben turistaszezonban fogadó is működik.
Legközelebbi túra: mikrobuszos kirándulás március 19-én, szombaton.
Vas Géza
