Meglátogattuk a mezőzáhi Ugron-kastélyt

Szeptember közepén hallottuk, hogy egy hónapig hétvégenként látogatható a mezőzáhi Ugron kastély az Anteportum Egyesület idegenvezetésével. Október 8-án tehát elindultunk mi is, hogy végre bejussunk abba a kastélyba, amit kívülről már többször is láttunk, hiszen a mezőzáhi keskenylevelű bazsarózsák miatt már jártunk néhányszor a faluban.

Mivel az idegenvezetés déli 12 órára volt meghirdetve, előtte Tordára mentünk, ahol megnéztük a vallásszabadság emlékművét, majd a történeti múzeumba látogattunk. A város központjában álló múzeum épülete egykor Sókamaraház volt, a 15–16. században a Torda környékén bányászott só szállítását, adóztatását ebből az épületből irányították. Különösen értékessé teszi, hogy egyike a fennmaradt kevés középkori hivatali épületeknek Erdélyben. A fejedelemség korában a ház kincstári tulajdonba került, így a tordai országgyűlések alkalmával, és a fejedelmi udvar utazásai során is szálláshelyként szolgált a fejedelem és közvetlen kísérete számára. A földszinten négy nagyobb fogadótermet, az emeleten nyolc lakóhelyiséget alakítottak ki. A bejáratok és az ablakok jelentős hányada kőkeretes. Az épületben történelmi kiállítások mutatják be a környéken talált értékes kő-, bronz- és vaskori leleteket, római és középkori emlékeket, itt látható Körösfői Kriesch Aladár híres festménye, Az 1568-i tordai országgyűlés, amelyet a művész a honfoglalás 1000. évfordulójára készített.

Mezőzáh körülbelül egyórányi autóútra fekszik Marosvásárhelytől és Kolozsvártól egyaránt. Itt épített kastélyt gróf Ugron István diplomata 1908–1912 között. Igazi kozmopolita volt, dolgozott Törökországban, Egyiptomban, Olaszországban, Amerikában és Oroszországban is, a magyar és a német mellett hét nyelven beszélt. Számos legenda próbálja megmagyarázni, hogy miért is döntött az egykori tulajdonos úgy, hogy megépítteti ezt a romantikusan szép kastélyt. Az egyik szerint Ugron István beleszeretett egy francia nőbe, és azt remélte, ha meggyőzi, hogy költözzön Erdélybe, akkor majd ebben a kastélyban él vele. A másik legenda is hasonló, csakhogy ezúttal az orosz cár lányáról szól a love story. Akárhogy is volt, az biztos, hogy sohasem házasodott meg, magányosan élte le életét, kastélyát a testvére unokájára hagyta, akit örökbe fogadott. Idegenvezetőnk mesélt a birtok és a család történetéről, Ugron István lenyűgöző életéről és pályafutásáról, a kastély építésének történetéről, a berendezéséről a korabeli leltár alapján és egyéb érdekességekről. Megcsodálhattuk az épület külső díszítését, majd a szobákba belépve az ismertetés alapján elképzelhettük, hogy milyen lehetett itt az élet 100 évvel ezelőtt, és láthattuk, hogy mennyire tönkre lehet tenni egy gyönyörű kastélyt. Államosítás után a mezőzáhi Ugron-kastélyból a berendezési tárgyak legjavát hivatalos személyek hordták szét. A kastélyban 1954-ig gabonagyűjtő központ, 1954–1959 között iskola és 1959–1962 között gazdasági líceum működött. Az épületben 1963 óta gyerekotthon működött, amelyet 2012 júliusában számoltak fel. Azóta elhagyatottan áll és napról napra pusztul. Sajnos a család, bár próbálkozott, nem tudta visszaszerezni, most a Maros Megyei Múzeum igazgatása alá tartozik és eladó. Reménykedjünk, hogy jó gazdája lesz.

Kirándulásunkat Magyar­szováton fejeztük be, ahol a több mint 700 éves unitárius templomba látogattunk, amelyet meglévő családi templomként említ az 1311-es oklevél. Bár a templomot többször is bővítették az évszázadok során, főbb alkotóelemei és falfestményei, amelyek rendkívül töredékesen maradtak fenn, mind 1311 előttről valók. A bejáratokat védő portikuszok, a szépen faragott kő szószék és a karzat az 1790-es átalakítások alkalmával készült.

Kovács D. Zsuzsa

A beszámoló elérhető a Szabadság weboldalán ide kattintva.