Vannak kirándulóhelyek, melyeket többször is bejártunk, mégis mindig visszahúz a szívünk. Ilyen hely a Berettyó forrása. Tavaszi túráink között többször is szerepelt, minden alkalommal újból és újból megcsodáljuk.
A Berettyó a Réz-Hegység (Munţii Plopiş vagy Şes) Ponor nevű csúcsa alatt ered több forrásból. A legnagyobb a Nagy-karsztforrás, amely a Toplica-patakot táplálja a Bihar, Kolozs és Szilágy megye találkozási pontjának közelében. A forrás környéke természetvédelmi terület. Ezen a szakaszon a Berettyó meredek hegyoldalak közt tör előre, gyors hegyi patak jellegű, majd sík területeken folytatja útját és Magyarország területén ömlik a Sebes-Körösbe. Neve ősi magyar szó, jelentése: berekkel szegélyezett folyó. A név mai alakja ebből alakult Berettyóvá. 1476-ban találkozunk először a nevével.
A 2013-as esztendő első negyedének időjárása nem kedvezett a kirándulásoknak. Nem voltak nagy hidegek, de többnyire borús, ködös, nedves, szomorú idő volt, sokszor esett, még havas eső is. A februári rövid tavasz után beköszöntött a márciusi tél, hideggel, kiadós havazással, a hónap vége felé pedig többnapos esővel. Ha véletlenül előbújt a nap rövid időre, akkor meg hideg szél fújt. Április első vasárnapján indultunk a hagyományos tavaszi túrára, a Berettyó-forráshoz. Túravezetőnk Vlád Pál volt, 14-en vettünk részt ezen a kiránduláson. Az idő most is borús maradt, egész éjjel esett. Személygépkocsikkal indultunk reggel 7 órakor Bánffyhunyad felé az egyre sűrűbb ködben. Csak reménykedtünk, hogy talán felemelkedik a köd, mert bár az igazi kirándulót a zord idő sem tántorítja el, ám mégiscsak szívesebben kirándul szelídebb időjárási körülmények között, no meg a tavaszt is nagyon vártuk már a hosszú tél után, de hiába. Az időjárás-előrejelzések sem voltak szívderítőek.
Az elmúlt években a Berettyó forrását többször is felkerestük, más-más útvonalakon. Így a Királyhágó (Bucsa/Bucea) felől, a Fogadó-völgyön keresztül vagy a Királyhágó tetejéről (Pasul Piatra Craiului), az ortodox kolostorhoz vezető úton jutottunk el a Măgura Mare csúcs (917 m) melletti televízió-átjátszóállomásig, onnan a Culmea telep elszórt házai közt a Kolozs és Szilágy megye határát képező gerincre, és beereszkedtünk a vízeséshez. Ez jövet-menet egy egész napos, 22-24 km-es gyalogtúrát jelentett. De máskor megközelítettük Kraszna, illetve Zilah felől, és akkor Tuszatelkéről (Tusa) jutottunk el a karsztforrásig, majd követve a Berettyó útját, szűkebb szoroson, aztán szép völgyön – ahol több kis betongát és vízesés található – jutottunk el a pisztrángosig. Akkor onnan tovább Füzespaptelekre (Preoteasa), majd ismét egy szűkebb völgyön, a folyó kanyarulatait követve értünk el Valkóváraljáig (Sub Cetate). A távolság a forrástól kb. 12 km lehetett, nem sok, de nehezen járható az út. A vad patakvölgy csodálatos ezen a szakaszon, három szoroson halad át, úttalan utakon, kövekre, sziklákra lépve, vízen gázolva, ember nem járta helyeken követtük a Berettyó útját, a táj szépsége pedig kárpótolta a fáradságot.
A mostani kiránduláson egy rövidebb úton, Csucsánál (Ciucea), a nemzetközi útból észak felé leágazó Kraszna-Szilágysomlyó felé haladó út felől közelítettük meg. Erről, Börvénynél (Vânători), egy északnyugati újabb letéréssel, 12 km után elértük Tuszatelke községet kocsikkal (a dózerút elég rossz állapotban van). Tuszatelkétől 4 km-re található a jelzőtábla, amely jobb kéz felé a Berettyó fő forrását mutatja (5 perc), balra pedig a kisebbik forrás felé jelzi az irányt (20 perc). Nem álltunk meg a forrásnál, felmentünk a tetőre, innen gyalog indultunk a Királyhágó felé vezető úton és felkerestük a tőzikerétet. Ha nem is szép az idő, de a tavasz csak itt van, a természet pedig tudja ezt. Így virágzásuk teljes pompájában találtuk ezeket a hóvirágnál nagyobb, harangocska alakú, bájos kis virágokat. Fényképeztük őket, hogy így „hazavihessük”.
Innen visszafordultunk, hogy a Berettyó fő forrását is megnézzük. Az idő továbbra is borús maradt, de eső nem esett, és a köd is felemelkedett, így többet láthattunk a tájból. A forrás fantasztikus. Erős, bővizű, kristálytiszta karsztforrás. A Ponor- tető víznyelőrendszerében felgyűlt víz tör itt a felszínre, majd több ágra szakadva, kisebb vízeséseket alkotva halad tovább. Követjük a kis patakocskákat, és a meglepetés csak ezután következik. A forrás vize egy meredek részen lezúdulva a mohás kövek között vízesésfüggönyt hoz létre. A mohával benőtt mésztufa dombon több ágra szakadva zuhan alá, főleg esős időszakban, amilyen ez a tavasz is, csodálatba ejti a látogatókat. A vízesés körül kialakult buja zöld növényzet valóságos mesevilág. A vízesés kb. 10-12 m magas, szépségével megbabonázza az arra járókat. Percekig állunk, és nem tudjuk levenni szemünket a természet e csodálatos alkotásáról. Szerettünk volna leereszkedni a völgyön a tuszatelki pisztrángosig, de az esőzésektől megduzzadt patakon többször át kellett volna kelni, és a rossz idő miatt nem kockáztattuk ezt az utat. Hazafelé Kraszna, majd Zilah felé mentünk, este 7 órára értünk Kolozsvárra.
A Berettyó-forrás megközelítése akár a Sebes-Körös völgyéből, akár Zilah felől elég nehéz. Ez magyarázatot ad kevésbé ismert voltára. Itt a természet megőrizte eredeti természetességét és részben vadságát, ami külön varázsa a tájnak. Azok, akik ismerik és látogatják, felejthetetlen élményben részesülnek, s örökre szívükbe fogadják ennek a páratlanul szép vízesésnek a látványát.
Pál Gyöngyi
