A kissebesi vízesésekhez tett kirándulás a 2008-as EKE Vándortábor egyik kedvence volt. Azóta nem jártunk arra. Négy év után, két hete keltünk útra, ám csalódnunk kellett: úti célunkat szétdúlták, csak reménykedhetünk, hogy a helyszínen zajló munkálatok után valaki a természet helyreállítására is odafigyel majd.
Kiskocsikkal indultunk Kolozsvárról a Dregán-völgyi víztározó, a Floroiu-tó felé. Nagysebes (Valea Drăganului) után egyre szebb tájakat hagytunk magunk mögött a szűkülő völgyben. Lunca Vişaguluitól kemény emelkedő, a szerpentin felvezet a Floroiu erőműhöz.
Körös-körül fenyvesekkel borított hegyek őrzik a hatalmas vízfelületet. Előttünk a Kissebes völgye, balra a Nagysebes völgye, háttérben a Horgas-havas. Mögöttünk a Vigyázó (Vlădeasa) zárja a körpanorámát. Balra, a gát másik oldalán erdészút vezet a Cserepes (Ciripa) erdészház és Eszmeralda-forrás felé, innen gyalog juthatunk el az 1283 m tergerszint feletti magasságban található kétlépcsős, 25 méteres Ördögmalom-vízeséshez.
Egy szokványos túrán, így 2008-ban is a Floroiu erőműnél jobbra térünk, a Jád völgyébe vezető úton haladunk néhány km-t az egykori munkásszállásokig. Innen gyalog beereszkedünk a Kissebes völgyében levő erdészeti útra, könnyű séta a patak jobb partján, és hamarosan megpillantjuk a Kaldár-, Rizikó- és Kánkán-vízesést. Az út fenyők közt halad, 2–2,5 óra alatt eljuthatunk a Măgura erdészházhoz, itt jobbra van egy emelkedő a Forrásesztena (Stâna de Izvor) irányában. A tetőn halad a Biharfüredről érkező kék jelzés a Jád völgye felé. Szép havasi legelőkön vezet az ösvény, majd fenyőerdőkön keresztül, végül meredeken beereszkedik a lesi motelhez, a Jád völgyébe.
Mostani kirándulásunk alkalmával az autókat a gát felett hagytuk, innen gyalog indultunk a füves ösvényen. Elhaladtunk egy kis fa védkunyhó mellett, balra alattunk a tó kisebbik ága, a felszálló párából tudtuk, hogy ott van, magát a tavat tiszta időben sem láthatnánk, annyira mélyen fekszik. Felette az 1792 méter magas Bocsásza (Buteasa). Erdőn haladtunk át, majd elszórt tanyák, hegyvidéki házak között. Elhagyva a szekérutat, meredek oldalon indultunk lefelé a völgybe. 2008 nyarán szép, napos időben jártunk itt, friss, üdezöld volt a fű, virágosak a fák, kis fahíd, néhány fehér ház, távol a világ zajától elrejtett völgy, csodálatos tisztás. Most a zord időben a táj is kicsit barátságtalan, de a völgyekből felszálló ködfoszlányok érdekes látványt nyújtottak. Közben mind lejjebb ereszkedtünk a kanyarogva haladó keskeny ösvényen, nemsokára felbukkant a Kissebes völgye, a Poieniţa-tisztás, a patak, a házak. A fahídnak nyoma sincs, a köveken egyensúlyozva keltünk át a vízen.
Elindultunk felfelé a völgyön a vízesésekhez. Az erdészút sáros volt, de nem az esőtől, az utat feltúrták, nagy csöveket fektettek le, több gép is dolgozott. – Valami kisebb vízierőmű készül itt – mondta az egyik munkás. A frissen feltört földet, szikladarabokat a patakmeder oldalára tolták. Nem voltak már meg a vízeséshez vezető ösvények sem, elfedte őket a törmelék. Köveken, földhányásokon botorkálva, nehezen tudtunk csak leereszkedni és megközelíteni a három vízesést. Indultunk hát tovább, felfelé a völgyön. Közben az eső is eleredt, siratta velünk együtt a Kissebes völgyét. Nem mentünk végig a völgyön, a harmadik vízesés után átkeltünk a patakon és elindultunk a fenyőerdőben felfelé az úton, hogy a gerincen térjünk vissza a kocsikhoz, kivágott farönkök közt botladozva. Mire kiértünk a gerincre, sűrű felhő ereszkedett le. Az egyre sűrűbb ködben semmit nem láttunk a tájból, még egymást is alig. Nem vettük észre a jobbra térő utat sem, így jó pár km-rel többet gyalogoltunk. Egy jóindulatú pásztor igazított útba.
A Kissebes völgye nem védett terület. A természet talán majd begyógyítja sebeit, nem tűnnek el a vízesések, kinőnek a fenyők, és olyan lesz a Kissebes völgye, mint valamikor, 1905-ben, amikor Czárán Gyula felfigyelt rájuk. Vagy talán csak emlékeinkben, fotókon maradnak meg az egykori képek?
Pál Gyöngyi
