CÍMLAP
Sóval sózunk, sível sízünk
Február 24-én egy igazi polihisztor, a történész-politikus és egyben szenvedélyes síző, Jeszenszky Géza mutatta be könyvét Magyarország Kolozsvári Főkonzulátusának a rendezvénytermében. A Lehet-e sízni a Kárpátok alatt betekintést enged a magyar sísport jelentős történelmi pillanataiba 1892-től napjainkig. Mialatt Jeszenszky Géza saját nemzedékének sízési élményeit foglalja össze személyes hangvételű beszámolóin keresztül, Neidenbach Ákos társszerzőtől a hegymászók és sítúrázók kapnak tanácsot a lavinával vagy a hó alatti légzéssel kapcsolatban. Az előadáson több érdekességet is megtudtunk a sokak által kedvelt téli sportról: a kezdetekkor például lábszánkózásnak nevezték és a ma használatos rövid botok helyett csupán egy hosszabb, túrabot szerűséget használtak a könnyebb haladáshoz. Emellett az előadó rendet rakott mindenkinek a fejében miszerint a sóval sózunk, a sível pedig sízünk (nem síelünk). A vetített képes bemutatón fekete-fehér archív felvételek elevenítették fel (h)őseink bámulatos versenystílusát, akik sok esetben még bizonytalanul egyensúlyoztak a léceken, mégis eszeveszetten száguldottak a cél felé. Legnagyobb meglepetésünkre pedig olyan képek is előbukkantak, amelyeken hosszú ruhás nők igazi eleganciával suhantak léceiken.
A fekete kontinens fehér csúcsa
Alig két nappal később, február 26-án Nagy Károly vállalkozó kalauzolta el a közönséget kelet-afrikai útjának jelentős állomásaira. Az Apáczai dísztermét ismét száz feletti kíváncsi szempár töltötte be igazolva, hogy szinte mindnyájunkban ott lapul a kalandvágyó utazó. A komplex túrafelszerelésben feltűnő előadó megjelenése gyorsan feloldotta a hangulatot, amit csak fokozott a részletes élménybeszámoló és a túráról készült összefoglaló kisfilm levetítése. Elmondása szerint a csapat egy részének gyerekkori álma vált valóra a Kilimandzsáró megmászásával, másoknak felejthetetlen kalandot jelentett, egyeseknek pedig többéves humanitárius projekt részeként valósult meg adománygyűjtés céljából. Habár motivációik különböztek, mégis mindnyájuk számára egy életre szóló élményt jelentett a fekete kontinens fehér csúcsának meghódítása. A kelet-afrikai út a hegymászással együtt sok mindent megváltoztatott benne, hiszen mindenhol egyszerű, kedves emberek fogadták őket nagy szeretettel. Habár a Kilimandzsáró Nemzeti Park különleges oázisa mindenkit lenyűgözött, a legmaradandóbb élményt számára mégis a Van egy téglám Kenyában kezdeményezés által támogatott iskolánál töltött néhány nap jelentette, ahol elmondása szerint a gyerekek szaladva mennek iskolába. Az előadás végén a túra ötletgazdája és szervezője Csiszér Balázs, valamint Gorbai Attila túratárs is megosztotta személyes tapasztalatát.
