Gyerektúra a Brüll-kilátóra

Nem könnyű elérni a megfelelő célközönséget egy-egy kirándulás meghirdetése során, egy gyerektúrának a kolozsvári EKE-honlapon és a közösségi oldalakon megjelenő felhívása nem biztos, hogy eljut a gyerekes szülőkhöz, főleg, ha azelőtt nem kerültek kapcsolatba az EKE-vel. Ezért kimondottan örültünk annak, hogy október 12-én, szombat reggel a Kerékcsárda mellett 17 gyerek és 20 felnőtt gyűlt össze túrára készen. Külön értékeltük, hogy az Apáczai-líceum harmadik osztályából többen is megjelentek, szüleikkel együtt. 
A túra a Kolozsvár melletti Bükk-erdő jelenleg csak kevesek által ismert, de annál szebb túracélpontjának tekinthető Brüll-kilátóra vezetett. Hajdanán egyik kedvenc kirándulóhelye volt ez a kilátó a kolozsvári természetjáróknak, asztal, padok és tűzhely várta itt a túrázókat. Sajnos most ezeknek nyoma sincs, a közeli erdőből is sok fát kivágtak.
A kisiskolások mellett kisebb, 4–6 éves gyerekek is ügyesen végigjárták a 10 km-es utat annak ellenére, hogy a szeszélyes időjárás próbára tett kicsit-nagyot egyaránt. A legeslegapróbb, egy-két éves túrázók szüleik nyakából vagy a háti hordozóból csodálták a tájat.
A Kerékcsárdától indulva a kék kereszt, majd a piros háromszög jelzést követve, a két világháború között hajdan kocsmaként működött Slamovics-házhoz értünk, ahol már elkezdett cseperegni az eső. Innen visszaereszkedve, majd a piros körrel jelzett ösvényen haladva kiértünk az EKE egykori alelnökéről, Brüll Emánuel nyelvművelőről (1884–1951) elnevezett kilátóra. 
Nyelv és múlt című tanulmánygyűjteményében Szabó T. Attila így írt a kilátó névadójáról: „Akik ismerték Brüll Emánuelt tudják, hogy szenvedélyesen szerette a természetet. Nem csak a tanítási szünnapokon, sokszor hétköznap is kiment a természetbe. Tudatosan vallotta, környezetében élőszóval és ezen túl a toll meggyőző erejével is hirdette, hogy az embernek nem szabad kiszakadnia a természetből, a szellemi munkásnak meg éppen szüksége van a szabályos időközökben, ütemesen megismétlődő kikapcsolódásra mind a testi, mind pedig a szellemi rugalmasság megőrzése érdekében.”
A kilátón az alattunk fekvő tájat ködtenger fedte, pedig innen tiszta időben szép kilátás nyílik a Gorbó völgyére, a Feleki-gerinc legnyugatibb csúcsára, a Kis-Magurára, a távolban pedig a Gyalui-havasok magaslatai is feltűnnek (Öreghavas, Buszkát). Biza, mindenkire felkerült a hátizsákból a melegebb ruha és az esőkabát. A kijelölt tűzhelyen az esős és hűvös idő ellenére a kicsik nagy örömére sikerült tüzet gyújtani, sok gyerek most először tapasztalta meg a nyárson való szalonnasütést. Idővel felemelkedett a köd, így az őszi színekbe öltözött táj szépségeiben gyönyörködhettünk.
Visszafelé az erdőben már kisütött a nap, kitisztult az ég, de nem bánkódtunk az előzőleg átélt zordabb időjárás miatt sem, hiszen a természetjárás nem csak szép időben nagyszerű és szívet-lelket melengető szabadidős tevékenység.
 

Veres Ágnes