Igaz nem sok jelentkező volt, de elegen ahhoz, hogy nagyszerű szakmai hangulat alakuljon ki. Az érkezési nap későbe nyúló estéjén diavetítés keltette jó hangulatban ismerhettük meg egymás felvételeit, amelyeket aztán barátilag lehetett bírálni, az egyéni érveléseket tanulságosan megbeszélni.
A rövid éjszakai pihenést nagyon korai ébredés követte: a napfelkelte fotózásával kezdődött a munkanap. Ehhez a Szolcsvai búvópatak fölé valamivel több mint 1000 méter magasra kellett felmásznunk. Ezt követően az 1366 méter magas Geamăna-hegy lábánál lévő, nagy kiterjedésű tó volt a célpont – az egykori falu helyén, egy külszíni rézbánya következménye. Fotós szemmel nézve drámai felvételek készültek: a beömlő színesvíz intarziás mintái, a ki tudja mikor dombra épült szászavinci templom hajójának cserepes teteje és a torony felső része, a tó szélén a zagylében elmerülő ház siralmas látványa került lencsevégre.
A szombat is koránkeléssel kezdődött, a Detonáta és környékének reggeli fotózásához készültünk. Amennyire ködös környezet fogadott, annál látványosabb volt a Detonáta lábától a völgyekben gomolygó ködtengert fényképezni. De a sziklabércekről elénk terülő látvány sem volt mindennapi. Később Verespatak templomai és más látványosságok voltak fotótémáink, majd ugyancsak a Szolcsvai-búvópatak fölötti gerincről a naplemente megörökítésével zárult a kirándulás.
A vasárnap szabad fotózással telt, mindenki maga választotta meg célpontját. Az volt a feladat, hogy a környező falvakban a következő vándortábor kiadványaiban felhasználható felvételek készüljenek.
Vas Géza
