Ebben az évben szép hosszú volt az ősz. Szeptembertől minden hétvégén az időjárás kedvezett a természet kedvelőinek. Eső alig volt, többnyire felhőtlen kék ég, ragyogó napsütés csalogatott ki a természetbe, hétről hétre megcsodáltuk az erdők őszi tarkabarka levélköntösét. Bár már november vége felé járunk, még nem hullatták el lombjaikat a fák, még mindig színesek az erdők.
November 15-én reggel 7.40 órakor Csucsára indultunk a váradi vonattal, ebben az órában még köd borít mindent, ez ősszel gyakori jelenség, de mikor Csucsán leszállunk a vonatról, már napsütés fogadott.
Az állomásról először a csucsai EKE-házhoz indulunk. Az EKE – Kolozsvár 1891 tavaly vásárolta meg kulcsosháznak (két ház, gazdasági épület és a hozzájuk tartozó telek), a nagyobbik ház tetőzetét még múlt ősszel kijavították, idén a kisebbik ház és a gazdasági épület tetőzete került sorra. A szobák kifestve, matracokkal ellátott emeletes ágyakkal berendezve, a konyhában szekrény, edények, poharak, asztal, aragázkályha, jégszekrény, egy közeli forrásból a vizet is bevezették. A bútorok nagy részét a tagság adományozta. Jelenleg az ereszcsatornák és a kerítés rendbehozatalán a sor. Sajnos a meghirdetett közmunkákon csak nagyon kevesen vesznek részt, pedig akad még bőven tennivaló.
A környéken bejárható túrák útvonalait Kiss János állította össze, lemérte a távolságokat, szintkülönbségeket és a megtételükhöz szükséges időt. Több mint 30 túraútvonalat állított így össze, könnyű, közepes, nehéz és nagyon nehéz túrákra osztva. A rövidebbek 8–10 km körül vannak, a legnehezebb eléri a 44,50 km-t. Ezek a túrák a Sebes-Körös jobb oldalán levő Körösfeketetó, Negrii-völgy, Ponor-rét, Almácska (Merişorului) tető, a két Berettyó forrás, illetve a Poicu patak közötti területen haladnak keresztül, a Sebes-Körös bal oldalán pedig a Nagy-hegyig (Dealul Mare, 1076 m) jutnak el. Szeptember utolsó hétvégéjén az Ady Endre emléktúrákat szervezte meg Kiss János.
November 15-ére két gyalogtúrát hirdettünk meg. Egy hosszabb, nehezebb Kiss János vezetésével Körösfeketetóról indult, a Fekete Ponor három vízkeletéhez (Seredos, Berettyó, Kisberettyó), 25 km-t tesznek meg, 900 m szintkülönbséggel, az éjszakát a csucsai házban töltik, és másnap folytatják a túrázást. A másik könnyebb túra, 12 km, 500 m szintkülönbséggel, Csorba Anikó vezeti a Hârşu-gerinc–Germin-völgy–Mileşeştiek-völgye felé. Sajnos a túrákon is gyenge a részvétel, pedig igazi turistacsalogató idő van, talán az utolsó szép meleg őszi hétvége ebben az évben, a következő hétre már esőket és hideget mondanak az előrejelzések. A város zaja után jólesik a vidéki csend, a fű sok helyen még zöld, még nyílnak a százszorszépek, az őszi kikericsek, margaréták, még harangvirágot is látunk. Az erdő még mindig tarka, de lassan már lehullnak a levelek. Déli fekvésű oldalon járunk, melegen süt a nap, csak az árnyékosabb helyeken van hűvös. A nem túl magas (684 m) Hârşu-tetőről csodáljuk a szép kilátást, minden irányba messze ellátni. Nyugatra a Réz-hegység, a Măgura Mare csúcs (917 m), tovább a Cornu-csúcs (903 m), a Dealu Ponor (801 m), északra a szilágysági dombvidék, keletre a Meszes, melynek piramis alakú csúcsa, a Perjei Magura (Vf. Măgura Priei, 996 m) már messziről látható. Utóbbi a hegyvonulat legmagasabb csúcsa, déli irányban a Sebes-Körös völgye, mögötte a Vlegyásza előhegyei.
Visszatérünk Csucsára, délután 5 órakor indul a vonatunk Kolozsvárra, de előtte még sétálunk egyet a Sebes-Körös partján, a régi szekérúton, és terveket szövünk a jövő évre, elhatározzuk, hogy többet kirándulunk erre a szép vidékre.
Pál Gyöngyi
