Őszi bogyók, termések – a csipkebogyó

Vándormadarak hava (IX. 21–X. 20.). A Nap a Mérleg jegyébe lép. Rovatunk az év különböző hónapjainak, évszakainak közvetlen környezetünkben észlelhető sajátságos természeti jeleit térképezi fel. Ebben a hónapban a vadon termő növények őszi terméseire figyelünk.

„Aztán pedig, kedves kalendáriumolvasó, ha azt hiszed, hogy a kilobbanó verőfény az október sarába fullad, vedd kezedbe a szőlőfürtök hamvas gerezdjeit, ízleld meg a húsos körték illatos zamatát, s bennük meg fogod találni az éltető napsugár csodás átalakulását, mert semmi sem vész el a természetben, csupán átalakul...”
Xántus János A természet kalendáriumában oly gyönyörűen tálalja az érett gyümölcsök zamatát, hogy szinte érezzük a csalogató illatokat, máris indulnánk szüretelni. Azonban Vándormadarak havában (szept. 21–okt. 20. ), simogató napsütésben nemcsak a hozzáértő kezek hosszú nyári, verejtékes munkájával és fáradhatatlan kitartásával termelt zamatok részesei lehetünk. A természet bőven kínálja az anyaföld változatos – népdalokat és költőket ihlető – terméseit. Felgyorsult életvitelünk, számos teendőnk mellett jó lenne időt és energiát „lopni” kedvességüket megcsodálni, hasznukat megismerni és megbecsülni. Motorizált világunkban ne úgy menjünk el az „aszfaltból kinövő” fa mellett, hogy pillantásra sem méltatjuk, de őseinkhez hasonlóan, értékeljük a téli pihenőre készülő „alma mater” – tápláló anya-gyümölcseit. Mert ha figyelmesen járunk a város ösvényein is, akárcsak az erdőn-mezőn a vetkőző növények, álomba merülésük előtt, ezernyi titkot árulnak el kíváncsi tekinteteinknek.
Melius Pétert idézhetném Az fáknak, füveknek nevekről, természetekről és hasznairól című, a XVI. században írt könyvéből: őseinknek az időtájt jó lehetőségük volt a „fáknak, füeknek(!) megmondhatatlan sokféle gyönyörűséges voltával” foglalkozni, „melyekkel az embereknek nemcsak testek tápláltatnék, hanem szemek is tekintettel gyönyörködnék, és ha betegségek történnék, orvossággal testeket gyógyítanák.”
Nézzük legelőbb a „rózsák hamupipőkéjét”, az útszélen ácsorgó vadrózsát, melyről hosszú időn át megfeledkezett a háládatlan ember. A vele rokon nemes gyümölcsfák, az alma, körte, szilva már rég kedvencünk, a nemes rózsák pedig írók, költők ihletői. A régmúlt idők orvosai időszámításunk első századában már gyógyszerként ismerték a rózsafélék (Rosaceae) családjába tartozó „kutyatövis bokrot”. Gyakori erdőkben, főleg azok szélén, irtásokban, legelőkön, kaszálókon, szántóterületek szélén, bokros napsütötte helyeken. Igen kedveli a meszes talajt. Két-három méter magasra növő, indás szárát sűrű, horgosan görbült tüskék borítják, melyek, ha nem vagyunk kellő óvatosak, gyakran megszúrják kezünket. Májusban virágzó rózsaszín–fehér, megtermékenyített virágaiból képződött, hibásan nevezett bogyói nem igazi termések, ezek húsos része a virág vackából származó védőburok. A csipkebogyó szó azonban annyira meghonosodott nyelvünkben, hogy kiirtása teljesen felesleges kísérlet lenne. A 2–3 cm hosszú, tojásdad alakú húsos áltermés belsejében számos apró, szőrképlettel borított sárgás aszmag-terméske van, ezek nehezítik meg feldolgozását és teszik kellemetlenné nyers fogyasztását. A kezdetben sárgáspiros bogyók sötét vörösre érnek, barnás árnyalatuk elárulja: itt van szüretük ideje. Ilyenkor tartalmazzák a legtöbb C-vitamint (aszkorbinsavat) az összes vad és kerti gyümölcsök közül, tízszer többet a citromnál. Az első hóharmat után a legalkalmasabb szedni, majd feldolgozni vagy szárítani, különben nem lehet tárolni, mert megpenészedik. Változatosan hasznosíthatjuk. A dércsípte bogyók puhák, és lekvár készítésére alkalmasak. A lekvár pikáns ízénél fogva nemcsak sütemények, fánkok, kenyér vagy kalács kitűnő ízesítője, hanem különböző mártások alapanyaga, adható vadhúsok mellé önállóan is. Csipkebogyómártás készíthető néhány kanál lekvár, egy evőkanál mustár, fél citrom leve és három-négy evőkanál bor elegyítésével.
A gyógytea influenzás időszakban, meghűléses megbetegedések idején rendszeresen fogyasztandó. Egy teáskanál bogyót szobahőmérsékleten 200 ml vízben 4–5 órát (egész éjszakát) áztatunk, majd nem fém szűrővel leszűrünk. Így őrzi meg a legtöbb C-vitamint, mely – ellentétben más gyümölcsökkel, zöldségekkel – változatlan marad a tárolás során!
Már az ókori népek is felismerték a hecserli gyógyító hatását, főként a sorvadásos betegségek ellen. A bogyókban található C-vitamin fokozza a szervezet ellenállóképességét, a flavonoidok gyulladásgátló és antibiotikus immunerősítő hatást fejtenek ki, a pektinek pedig segítik az emésztést. Ismeretes gyógyhatása bélhurut és hörghurut esetén, vese- és hólyagbántalmakra, gyenge vizelethajtó, emésztésserkentő. A szárított csipkebogyót ízjavító hatása miatt gyógynövény-keverékekben, gyümölcsteákban széles körben alkalmazzák. 
A hecserli gyógyító hatását nemcsak az ember, hanem a tisztásokon élő madarak, az erdeinkben élő nagyvadak is hasznosítják. Elsősorban a medve és a szarvas keresi fel a fagyok beállta után a messziről pirosló csipkebogyó cserjéket.
A vadrózsa magvaiból nyert olajat a kozmetikai ipar hasznosítja a bőr regenerálását szolgáló készítményekben.
A bibliában a csipkebokor Mózes elhivatását jelképezi. A középkorban a lángoló csipkebokrot Mária jelképének tekintették, aki érintetlenül lett Isten anyja, ezért a barokk művészetben az égő csipkebokor a szeplőtelen fogantatás jelképe.
Kriza János népköltészetünk ragyogó gyöngyszemeit gyűjtötte össze Vadrózsák címen, Grimm-mesékben gyermekirodalmunkban is találkozhatunk Csipkerózsika álmát őrző, tövises bokorral, melyen csak a varázserejű lovag tud áthatolni.

Gottwald Márta