Egy kéziratos útleírás alapján ismertetek egy másfél évszázaddal ezelőtt történt kirándulást: milyen indítékból mentek, hogyan szervezték meg, hogyan utaztak, mi érdekelte az utazókat. A kézirat szerzője Mikó Ádám (1843–1862, gr. Mikó Imre és gr. Rhédey Mária fia, Zabolán született, Marosújvárt gyermekeskedett, majd a nagyenyedi kollégiumban tanult, 19 évesen elhunyt), a nagyenyedi kollégium végzőse, mindössze 17 éves az utazás idején. Az ismertetést kiemelt idézetekkel vegyítem.
„Kolozsvárott végezve tanulmányaimat, külföldre szándékoztam, de amint a külföldre gondoltam rögtön eszembe jutott Napóleon tréfája, s gondoltam, hogy nagyon hasznos s egyszersmind nagyon mulatságos lenne először Erdély nevezetességeivel megismerkedve menni külföldre”. Háromszéki társaival megegyezik, hogy amazok lovon, ő meg szekérrel megy Kolozsvártól Abrudbányáig, ahol találkoznak. Útitársai a nevelője és egy diáktársa (valószínűleg szolgadiák). Puskát-pisztolyt is visznek magukkal, Enyeden iránytűt kérnek, mint nélkülözhetetlen kelléket. Útközben mindent feljegyez. „Július 1. …híressé teszi még Tordát pogácsája, pecsenyéje és a város déli végénél levő nagy lábatlan híd.” (Utóbbi makettje a Közlekedési Múzeumban látható.) Útja Felvincen, Nagyenyeden, Tövisen át folytatódik, közben volt diáktársaival is találkozik. „Julius 3. Prenáka mellett most is lehet az útszélen egy keresztet látni, mely alatt az ott megölt magyarok feküsznek.” Megfigyeli a régiségeket, feliratokat másol, kőzeteket gyűjt, érdekli a technika. (Zalatnán) „… A kohóbeli bánásmód így megy: A stampok által porrá tört s ki mosott érc lisztet vegyítik valami ként tartalmazó kővel ... hogy ez az ércliszttől az aranyat s ezüstöt vegye magába. Kemencéjük igen furcsa alkotású, a tűz a kemencét egészen körbe fogja, egyik oldalát kivéve, a mely be van tapasztva s egyik felén vagy két-három láb magasságban egy lyuk készítve, min a salak kifolyik. A másik oldalán pedig sokkal alább, midőn akarják, egy nagy vasrúddal egy lyukat ütnek min a tisztábbik érc ki foly... Ezt a vegyítéket újra megolvasztják s még ónnal vegyítik, most az ón szívja magához az aranyat s ezüstöt... nevezetes itt a Debreczeni által feltalált nagy csigafúvó, melynél a csigás üregbe víznyomás által beszorított levegő idézi elő a szelet.” (Megj.: Debreczeni csigafúvója ma is elismert találmány.) Abrudbányán társaival találkozik – sajnos sem számukat, sem neveiket nem közli –, megbeszélik a detonátai és szkerisoarai kirándulást, meglátogatják a bányát.
(július 5) „... A jégbarlangig egész Vidráig szekérrel lehet menni s csak ott kell lóra ülni. Levél ment a topánfalvi erdésznek, rendeljen vagy tíz lovat Vidrára s a jégbarlang bejárását is nézesse meg, hogy ha nem járható állapotba lenne, igazíttassa ki.” Így kirándul egy főúri csapat!
(a jégbarlang leírása) „... kis tisztáshoz érünk, mely mellett egy mélység tátong, mintegy 40 ölnyi, hová létrán kell leszállni. Az erdész egyszer leszállott a vízig, addig ment, amíg a víz és a jég közt nem volt hely a fejének.” (A topánfalvi erdész hasonló beszámolóit több korabeli utazó, köztük Schmidl is fenntartással kezeli.) Leírja a három üregbe való leszállást: „A második járható üregbe fejszékkel vagy tíz grádicsot vágtak. A harmadik üregbe kissé lehajolva kell menni, mely mindenyiknél pompásabb s nagyszerű. Itt nincs egy olyan kúp sem, mint az elsőben, de vannak temérdek kicsik melyek mind az ember alatt vannak... A forradalom előtt meg volt parancsolva, hogy állami költségen tartsák jó karban az oda vezető utakat. Ezért az egy barlangért megérdemelné eljönni ... nem csak Magyarországból, hanem Európa bármely messze eső részéből.” (Tehát a barlang már a forradalom előtt ismert volt, első említése 1847-ből Szirtfi A. majd Peters K. F. és Schmidl A. írja le tudományosan 1861-ben és 1863-ban.) Ezután következik két oly természeti ritkaság megnézése, amelyekről a környékbeliek legtöbbet tartanak: Csetátye és a Detonáta. Csetátye kettő van, Nagy Csetátye és Kis Csetátye (ezek római tárnák). Majd meglátogatják a Detonátát (...orgonasíp alakú bazalt oszlopok), ahol találnak egy magyarországi festőt, aki csak azért jött Erdélybe, hogy a Detonátát lerajzolja. Brádon bemutatják nekik az aranykivonást, Mikó részletesen leírja, hogyan választják ki a higannyal. A mindenre fogékony 17 éves fiatalember megfigyeli a műszaki újdonságokat is: „…az úton furcsa szerkezetű csutorás malmot láttunk, öblös lapátokkal ellátott tengelyből áll.” (Ez a Pelton kerék népi változata.) Útja augusztus 3-án ér véget: „Érkeztünk haza Kolozsvárra, útitársaink Háromszékre mentek.”
Hints Miklós
