Kilencen az Algyógyi-szorosokba kirándultunk szeptember 8-án és 9-én. Túravezetőnkkel, Vlád Pállal szombaton kora reggel, még sötétben indultunk Kolozsvárról Tordán, Enyeden át, Gyulafehérvár felé. Ott megnéztük a restaurált várat és a római katolikus székesegyházat, majd Alvincen (Vinţu de Jos) megittuk reggeli kávénkat. A Maros völgyén mentünk tovább. A szokatlanul meleg és száraz nyár miatt a Marosban alig csordogált egy kevés víz. Déva előtt letértünk Algyógy (Geoagiu) felé Erdőfalváig (Ardeu). Innen indultunk a Mádai-szorosba (Cheile Madei vagy Măzii). A vidéken több sziklaszoros is van (Cibului, Băcăiei, Glodului, Ardeului, Madei, Balşa), bár a környező hegyek-dombok alig haladják meg a 700 métert. Ezeket a szorosokat kevesen látogatják, alig ismertek, de a helybeliek tisztában vannak a vidék turisztikai értékeivel.
A 3 km hosszú Mádai-szoros elején a köveken egyensúlyozva próbáltunk haladni, de a közepétől csak vízben gázolva jutottunk előre. Ösvény nincs, csak a patakmeder, meredek sziklafal mindkét oldalon. A kristálytiszta patakvíz visszatükrözi a sziklák képét és a felhőtlen kék eget. Nehéz szavakkal leírni a szorost, a szeptemberi napsütésben csodálatos látványt nyújtanak az érdekes sziklaalakzatok, a függőleges, sima sziklafalak. A szoros közepén bővizű karsztforrás buzog elő a sziklából. Azt mondják, nyáron hideg, de télen nem fagy be. Máda (Mada) falu határában ér véget a szoros. Megpihenünk, majd felkeressük a befalazott barlangot (Peşterea Zidită) egy hatalmas sziklafal, a Piatra Măzii oldalában. Búvóhely volt, a XVII. században a portyázó csapatok elől idemenekülő környékbeliek kőfallal és lőrésekkel tették védhetővé. A barlang szájából szép kilátás nyílik. Az első tágasabb teremből keskeny bejáraton egy 545 méter hosszú barlangba juthatunk, melyet cseppkövek ékesítenek, ott denevértelepek is találhatók.
Visszatérünk a szoroson keresztül, majd a Bálsai-szorost (Cheile de la Balşa) keressük fel. Ez nem annyira látványos, de itt is érdekes, teknő alakú sziklaképződmények vannak. A meder majdem száraz, csak a völgy elején van egy kevés víz. A végében vízesés nyoma látszik.
Éjjelre szállást Algyógy-fürdőn (Geoagiu-Băi) kaptunk. Egyesek a termálstrandot keresték fel, többen a Clocota vízesésig sétáltunk el, de a szárazság miatt itt is alig csepegett a víz. Reggel megnéztük a Germisara nevű római fürdő maradványait, majd elindultunk Erdőfalva (Ardeu) felé, onnan a Glodi-szorosba. A patak medrében, óriási kövek közt másztunk felfelé. Az előző napi túra kényelmes séta volt ehhez képest. Óriási sziklák, kőgörgetegek közt kapaszkodtunk, érdekes színek keveréke, kristálytiszta patakvíz, kis vízesések, meredek sziklafalak kárpótoltak a fáradtságért. A szoros közepe táján értük el a piros háromszög jelzést, amely az erdőn keresztül vezet fel a faluból. A jelzés a patak medrét követi, hamarosan forráshoz értünk (Izvorul Tămăduirii), a helybeliek gyógyító hatású csodaforrásnak tartják. Elágazásnál egy nyíl Strâmtura felé irányít, a másik irányba a piros háromszög halad tovább a tető, majd Glod falu felé.
A csodálatos Strâmtura nagyon keskeny sziklaszoros, benne kádszerű sziklavájatok, egyikből a másikba folyik a víz, kis vízeséseket alkotva. A víz itt elég mély, 1,5 m-nek is mondják. Megpróbálkoztunk bemenni a szűk szorosba, de a víz nagyon hideg, így csak a sziklaszűkület elejéről fotóztuk térdig érő vízben a különleges szorost és a csodálatos színekben játszó sziklafalakat, ahol a sárgától a barnáig és a bordóig minden színárnyalat megtalálható.
Időnk nem engedte, hogy továbbmenjünk a jelzésen, mert hosszú út állt előttünk Kolozsvárig. A piros háromszög jelzésen tértünk vissza a faluba, ezúttal az erdei ösvényen, kikerülve a sziklás patakvölgyet. Haza Zalatna (Zlatna) felé mentünk, majd az Ompoly völgyén ereszkedtünk le Tövis (Teiuş) felé. Útközben még megálltunk Sárd (Şard) faluban, ahol egy középkori református műemlék templom is van. Este 8 órakor megérkeztünk Kolozsvárra.
Pál Gyöngyi
