Parajdon, a Sóvidék központjában kezdődött június 17–19-i székelyföldi körutunk. A Korond-patak szurdokvölgyében, a Sószoros bércei közt sétálva csodáltuk a felszínre törő, csodálatos sóképződményeket. Tovább haladva rövidesen megérkeztünk Tamási Áron szülőfalujába, Farkaslakára, amely egyben örökös nyughelye is. Itt a neves székely író kopjafás sírját látogattuk és koszorúztuk meg a templom melletti két cserefa alatt, ahova saját végrendelete alapján temették. A sír mellett áll a Tamási emlékmű, Szervátiusz Jenő és Tibor alkotása.
Ezután Szejkefürdő következett, Orbán Balázs, a legnagyobb székely örökös nyughelye, itt is koszorúztunk. A dombtetőre épült síremlék felé hálás utódok emelte faragott székelykapuk alatt vezet az út. Utána Székelyudvarhelyen keresztül Csíkszeredáig utaztunk, ahol a Rejtélyek, sorsok, múmiák című, nagyon érdekes kiállítást néztük meg a Csíki Székely Múzeumban. Gyergyószentmiklóson a városközpontot és az örmény-katolikus templomot látogattuk meg, majd a Tarisznyás Márton Múzeumban A fekete leves – A kávéfőzés története című kiállítást.
A várost elhagyva, rövidesen a festői szépségű Gyilkos-tóhoz érkeztünk, mely Erdély egyik legszebb torlasztava. Innen a Békás-patakot követve érkeztünk a Békási-szorosba, a Keleti-Kárpátok legszebb és leghosszabb szurdokába, mely 200–300 m magas, függőleges sziklafalaival Európa egyik természeti ritkasága, s egyben a hegymászók paradicsoma. A szoros legszebb részén gyalogosan keltünk át, hogy legyen alkalmunk gyönyörködni a táj szépségében és fényképezni is. Továbbra is a Békás-patakot követtük, a Békási víztározó gátjáig. A közeli kikötőből rövid sétahajózásra indultunk a tavon. Alkalmi zenészünk, hallva, hogy magyarul beszélünk, magyar zenével szórakoztatott. Kirándulásunk utolsó napján körbeautóztuk a tavat, több helyen megállunk, megcsodáltuk a gyönyörű tájat, hiszen a tó túlsó oldalán a szépséges Csalhó emelkedik, amit utunk során több oldalról is láthattunk.
A tó végétől a Beszterce mentén folytattuk utunkat utolsó megállónk, Borszék felé, mely egykor a monarchia egyik legelegánsabb üdülő- és fürdőhelye volt. Bár eléggé tönkrement, régi pompája még most is látszik. Örvendetes, hogy az utóbbi időben újból „jó gazdája” lett a városnak, elkezdődtek a felújítási munkálatok, talán néhány év múlva megint régi fényében fog tündökölni Borszék. Maroshévíztől a Maros mellé szegődve folytattuk utunkat Szászrégenen, Marosvásárhelyen keresztül kincses városunkig.
Kovács D. Zsuzsa
