A januári tavaszias időjárást hirtelen havazás, majd hideg szakította meg, de ez a télies idő sokkal rövidebb ideig tartott, mint gondoltuk volna. Március elején ismét tavaszias lett az idő, bár a hó foltokban még sokfelé megmaradt.
Tavasz a Bérc-tetőn
Március 4-én Kisbács felé kirándultunk, de nem a megszokott úton a Bácsi-torok felé mentünk, hanem a Kisbács tábla mellett jobbra fordultunk, és egy szekérúton feltértünk a bányák felett levő fenyves felé és a Kisbács feletti dombtetőre, a Bérc-tetőre. A tetőről szép volt a kilátás. Alattunk Kisbács kertes házai, de sok új tömbház is épült a Bácsi-erdő alatti domboldalban. Tőlük keletre a Lomb-erdő és a Lombi-tető (682 m), távolabb, északkeletre a Szent Lőrinc-tető és a Kajántói fenyves. Délkelet felé a Hója-erdő gerincén keresztül látszott a hóval borított Feleki-tető egy része. Tovább mentünk a Bérc-tetőn, beláttunk a kis tóra a Hosszú-patak völgyében és a mellette levő esztenákra. Dél és délnyugat felé elénk tárult a Szucsági legelő, elszórt fák tarkították, virágzott a pirosló hunyor és a tavaszi kökörcsin. Középen a Hosszú-patak völgye vágta át. A legelő déli részén megmaradtak a hófoltok, az északi részén, a Kőszegő-erdő mellett haladó szekérút Szucságba vezet. A legelő felett áthaladtak a magasfeszültséget szállító villanyoszlopok. Délnyugat felé a Gyalui-havasok még havas csúcsait láthattuk. Leereszkedtünk a patak völgyébe, amelynek vize megduzzadt az olvadó hólétől, a Bácsi-torokban haladó út mellett az erdő tele volt hóvirággal és kakasmandikóval. Az úton visszatértünk a 31-es autóbusz megállójába.
Gyalogtúra az EKE-forráshoz
A Kolozsvár környéki kirándulóhelyek közül kevésbé ismert és járt része a Bükknek a Gorbó-patak felső szakasza. Az Árpád (Peana)-csúcs és a Havas-bükke (Recea) között, pontosabban a szelicsei úttól északra, a Bivalyosnak nevezett legelő alatt, meredek, vad patakvölgyektől szabdalt erdős rész terül el. Az itt eredő patakocskák összefolyásából jön létre a Gorbó-patak. A kirándulók, akik a Bükk-erdőnek ebbe a részébe indulnak, általában az EKE-forrást keresik fel, amely ennek az erdőrésznek a nyugati felében található. Az EKE-forrás városunktól megközelíthető a Gorbó-patak völgyéből, vagy a Gorbó-gerincről, a távolság a Monostor lakónegyedből gyalog jövet-menet 20 km. “A már századunk elejétől EKE forrásnak nevezett vízfeltörést, korunkban a Kolozsvári EKE Osztály foglalta, építette és avatta fel. 1993-ban valóságos mozgalom indult a forrás rendbetételére. Május és szeptember között a kolozsvári EKE tagok csaknem minden hétvégüket a forrás körül töltötték.”– írta Ajtay Ferenc a Kolozsvár környékének kirándulóhelyei című írásában. Az elmúlt években ritkábban kirándultunk arra.
Most, március 11-én, Csorba Anna szervezett kirándulást az EKE-forráshoz. Szombat reggel 9 órakor indultunk a Monostor negyedi végállomásról a Szent János kút felé vezető úton a Kerék csárda felé. Átmentünk a Gorbó-patak hídján a Valea Gârbăului utca új tömbházaihoz, és felkapaszkodtunk a Gorbó-gerinc meredek oldalában vezető ösvényen a telefonjelt erősítő toronyig. Onnan már kis emelkedő és a gerincen voltunk. Az éjjel eső esett, de reggelre elállt, a füves oldal és a tető felszívták a nedvességet. A gerincről szép volt a kilátás mind a Gyalui-havasok, mind a Bükk-erdő felé. Előbb füves, majd ligetes erdőkkel borított területen haladtunk keresztül. A gerincen nyílott már a sárga tavaszi hérics. Elhagytunk egy farmot, amelynek lakói állatokat nevelnek. Jobbra alattunk a völgyben Kolozstótfalu házai látszottak. Elértük az erdő szélét, ahol a forrás található, majd egy ösvényen eljutottunk a tisztásra az EKE-forráshoz. A forrás kinézetre elhanyagolt, de most is bőven ontja vizét. Ebédszünet után az erdőn keresztül ereszkedtünk le a Gorbó-patak völgyébe, onnan vissza a Monostor negyedbe.
Ökrök-völgyi körtúra
Március 25-én vonatos kirándulásra indultunk a Sebes-Körös völgyébe, a Barátka (Bratca) közelében levő Ökrök völgyébe. Reggel 7.14 órakor indultunk a kolozsvári állomásról a TFC vonattal, Barátkára 9.01 órára érkeztünk, onnan kezdtük gyalogtúránkat a Sebes-Körös partján levő Remetelórévig, átkeltünk a Körös hídján és elindultunk a piros ponttal jelzett útvonalon az Ökrök völgyében, a vízesés, majd onnan tovább a kilátók felé. A völgy eleje összeszűkül, ott, ahol az Ökrök (Boiu) patak a Sebes-Körösbe ömlik, majd ismét kiszélesedik. Az itt található nagyobb tisztás nyári időben sátorozásra is alkalmas, felettünk a kilátó sziklái (Belvedere Piatra Boiului) látszanak. A völgyön a patak mellett szekérút halad felfelé, több helyen építkezés, házalapok látszanak, valószínűleg hétvégi házak épülnek, pár éve kempingházakat is helyeztek el, az utat több helyen szélesítették, hogy kocsikkal is be lehessen parkolni a tisztásokra. Sajnos így a völgy épp azt a csendet, nyugalmat és rejtettséget veszíti el, amely oly csodálatossá tette, kiszorítva a természet csendjét kedvelő gyalogos kirándulókat. Eljutottunk a forrásig, onnan nemsokára az elágazást jelző tábláig, amely a vízesés felé mutatott. A patakon való átkelés kis izgalomra adott okot. A túrára ajánlott a gumicsizma vagy cserecipő, akinek nem volt, az a köveken, ágakon egyensúlyozott, a merészebbek mezítláb keltek át a hideg patakvízben. A patak másik oldalán haladt az ösvény a vízesés felé egy jó ideig, majd ismét következett két átkelés a vízen. A hét méteres bővizű vízesés látványa kárpótolt a nehézségekért. Nyáron, meleg időben, érdemes a patakmederben elmenni a vízesésig.
Visszatértünk az elágazásig, onnan az út felfelé vezetett a kilátók felé. Sajnos eleredt az eső, eleinte alig szemerkélt, majd egyre jobban eset, előkerültek az esőköpenyek. Az ösvény egy szakaszán ideiglenes patakocska alakult ki az esőtől, amelyben fekete színű, sárga foltos szalamandrák lubickoltak, próbáltuk fotózni őket. Kijutottunk egy tisztásra, ahol a jelzés egy tanya mellett hirtelen jobbra fordult, a ház mellett egy faépület található. Ott húztuk meg magunkat az eső elől, míg csendesedett egy kicsit, közben bekaptunk egy-egy szendvicset, innen még volt egy 20 perces út, míg elértük a tetőt és a Körösponort Barátkával összekötő utat. Egy szép, füves tisztásra értünk, máskor itt szoktunk ebédszünetet tartani, de most az eső miatt vizes volt minden, leülni nem lehetett. Mentünk tovább, elhagytuk Poiana Bratca tanyaházait, innen balra egy út levezet Barátkára, de a kilátókhoz a jobb oldali út vezet, egy fenyő és nyárfás ültetvény mellett, az erdő szélén. Az elmúlt években az ültetvényen megnőttek a fák, a jelzés elég rosszul látszik, az erdő szélét kell követni. Egy tábla a kilátóhoz irányít: egy ösvény a bokrok között, kis emelkedő és kint voltunk a sziklák tetején. Figyelni kellett, mert az esőtől csúszósak voltak a sziklák, a kilátás viszont ez alkalommal is lenyűgözött minket. Mellettünk a sombokor tele volt sárga virágokkal. Visszatértünk az ösvényre, még hátra volt egy kilátópont, a Tipleu, ahonnan szintén csodás panoráma tárult elénk. Egy óra alatt beereszkedtünk Barátkára, az állomáshoz közeli teraszon elfogyasztottunk egy kávét, majd 15.30 órakor az Interregional Călător vonattal visszatérünk Kolozsvárra, ahol meglepetésünkre egész nap egy csepp eső sem esett. Ennek ellenére az eső nem rontotta el a kirándulás hangulatát.
Április első hetében pár napra ismét visszatért a tél és hó takarta be a virágba borult fákat.
Pál Gyöngyi
A beszámoló elérhető a Szabadság weboldalán ide kattintva.
