XI. Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrák

Az 5. Kolozsvári Magyar Napok keretében szervezte meg az Erdélyi Kárpát Egyesület–Kolozsvár 1891 és a Szentimrei Alapítvány az 50, 25 és 10 km-es XI. Kós Károly Emlék- és Teljesítménytúrákat augusztus 16-án.

A teljesítménytúrázás a természetjárás egyik extrémebb formája, lényege hogy adott időkorláton belül végig kell haladni egy adott útvonalon az ellenőrzőpontok érintésével. A cél nem feltétlenül a leggyorsabb célba érkezés vagy a versenylehetőség, inkább az erdő és a táj szeretete hajtja a túrázókat egy olyan megmérettetésre, melyen önmagukat kell legyőzniük, saját ügyességüket, kitartásukat, fizikai erőnlétüket mérik fel vele. A teljesítménytúrák általában szép vidékeken haladnak át, így az egészséges testmozgás mellett alkalmat adnak a táj megismerésére is. Egy tájat akkor ismerhetünk meg legalaposabban ha gyalogosan lépésről-lépésre bejárjuk.

Az idei túra rendezői László Györgyi, az EKE-Kolozsvár 1891 részéről és Szabó Zsolt, a Művelődés főszerkesztője voltak. Pontbírók: Martonossy Magda, Etédi József, Nagy Klára, Szima Szabolcs, Szőcs János, Szőcs Katalin, Kiss János, Kosztin Erika, Pál Gyöngyi, Pál István és Kún Zoltán voltak.

A túra helyszíne, Kolozsvár és környéke, olyan helyek, amelyhez Kós Károly ezer szállal kötődött. Kalotaszeg, miként Kós Károly 1932-ben megfogalmazta, „eredetileg a Vlegyásza lábánál elterülő azt a kicsiny háromszögletű földterületet jelenti, melyet a Bánffyhunyad alatt összeömlő Sebes-Körös vizei fognak be,” tágabb értelemben, Kolozs megyének azt a területét jelenti, mely a Kolozsvár – Nagyvárad vasútvonal és az országút közt, illetve a két oldala mentén Kolozsvártól egészen Csúcsáig terjed. Kós Károly életének fontos helyszíne volt Sztána, a kis kalotaszegi település, 1910-ben felépítette későbbi lakóházát, a Varjúvárat, és családjával együtt hosszú időn át itt élt. Több fontos szépirodalmi műve mellett 1921-ben itt írja meg a Kiáltó Szót.A jellegzetes stílusú építész munkásságát mindenki ismeri. Leghíresebb, szemet gyönyörködtető tervezései, megvalósult épületei közül való a kolozsvári Kakasos templom (1912-1913). Úgy emlegetik, mint az utolsó magyar polihisztort. Nem szabad megfeledkeznünk írói, grafikusi, könyvtervezői, szerkesztői, könyvkiadói, tanári és politikusi munkásságáról. "Nem gondoltam másra és nem tettem mást, mint szeretettel és lehető hűségesen felrajzoltam benne úgy ahogy láttam és ahogy tudtam a kicsi kalotaszegi világot, a hegyeket és erdőket, a földet és a népet, melyet én vállaltam és amely cserében vállalt engem és amelynek mindent köszönhetek, ami bennem emberi és művészi érték" – vallotta Kós Károly.

A vállalkozó kedvű kirándulók, mint minden évben, most is háromféle útvonal közül választhattak: teljesíthetik az 50 km-es, a 25 km-es vagy a 10 km-es szakaszt. Mi a teendő ilyenkor. Ha teljesítménytúrára vállalkozunk, mérjük fel először is azt, hogy hány és milyen hosszú utat vagyunk képesek bejárni. Azok, akik még nem tettek meg ekkora távot, először is gondolják át mindazt, ami ezzel járhat. A felhólyagzott sarok nagyon fájdalmas, olyan túracipővel induljunk útnak amely kényelmes, új bakancsot ne teljesítménytúrán próbáljunk ki. Tanulmányozzuk előre az útvonalat, tudjuk használni a térképet. Vigyünk magunknak ivóvizet, érdeklődjük meg, hol tudjuk pótolni útközben.

Az időjárás kicsit szeszélyes volt ezen a napon, reggel szép derült idő fogadott, itt-ott pára szállt fel az erdőkből, a délelőtti, majd a déli órákban egy-egy rövid nyári zápor bizonyította, hogy a hátizsákból nem hiányozhat az esőköpeny.

A leghosszabb útvonal Kolozsvárról indult, a Kakasos templomtól, át a Törökvágáson, a Szamos-Nádas vízválasztón, majd érintette a Báthory-hegyet, a gorbói országutat, a Gyerőffy-szöktetőt, Gyerővásárhelyt, Jegenyét, a Riszegtetőt, majd a Varjú vártól érkezett a Szentimrei-villába. Idén ezt az útvonalat 6-on teljesítették, érkezési sorrendben a következők voltak: Tamás Miklós, Vicsai Norbert, Kún Zoltán, Bíró József, Popovics Emma, Kiss Olivér. A 25 km-es útszakasz három falut érint (Sztána, Zsobok, Kispetri), valamint az Almási-várat és a Riszegtetőt, általában ez bizonyul a legnépszerűbbnek, összesen 23-an tették meg. A kevésbé járatos kirándulók a 10 km-es útszakaszt választották, ez a Szentimrei-villa kertjéből indult, majd a Csigadombról haladt át a Riszegtetőre, onnan pedig vissza a kiindulóponthoz. A túrát minden résztvevő teljesítette, a Szentimrei-villába elfogyasztották a fáradt túrázóknak járó túrós puliszkát, Szabó Zsolt célbíró, a Szentimrei Alapítvány képviselője állította ki a túra megtételét bizonyító oklevelet a résztvevők számára.

Reméljük, hogy az évről-évre megszervezett emlék és teljesítménytúrával sikerül felhívjuk a figyelmet erre a csodálatos vidékre, néphagyományaikat megőrző falvaira, a ma is élő gyönyörű népviseletre, varrottasokra, faragásokra, kopjafás temetőkre, a festett kazettás mennyezetű fiatornyos templomokra és annak a rendkívüli embernek az életére és munkásságára, aki mindezt annyira értékelte és szerette.