CÍMLAP
A február az utolsó téli hónap, mégis az elmúlt években sokszor még március közepéig is eltartott a havas, zord idő. Addig is kirándulunk, a napok és a túrák rövidebbek, az utak csúszósak, az idő hűvös, ködös, nedves – 10-15 km-es túra ilyenkor szép teljesítmény. A februári EKE-programban, mint általában télen, könnyebb túrák szerepeltek, mint a Slamovics-ház, Cérna-forrás, Bácsi-torok, Györgyfalvi-erdő, de aki messzebb vágyik, ott volt a Havasrekettyei-vízesés, a Meszes-gerinc vagy a kisbányai gyereksíverseny, amit Veres Ági hagyományosan minden évben megszervez.
Az erdélyi gyökerű néphagyomány szerint február másodikán, gyertyaszentelő napján, a medve kijön a barlangjából és ha napos időt talál, akkor árnyékától megijedve visszabújik a barlangba. Ez azt jelenti, hogy még hosszú lesz a tél, még 40 napig tart a hideg. Ha kijön, és a rossz idő miatt nem látja az árnyékát, és kint marad, akkor lassan vége a télnek, s jön a tavasz. A hiedelem szálai Jókai Mórhoz, Az új földesúr című regényéhez is vezethetnek. Sokak szerint a nagy mesemondó fantáziájában született meg az időjós medve máig élő alakja, hiszen szerinte „… a medvének mindig igaza van”.
Ebben az évben a szokottnál enyhébb a tél. Február másodikán enyhe, de borús idő volt, esett és havazott egyes helyeken. Az árnyékát biztos nem láthatta a medve, ami azt jelentené, hogy hamar kitavaszodik. De az előrejelzések szerint még március elején hidegre számíthatunk.
Vasárnapra, február 3-ra a rossz előrejelzések miatt rövidebb túrát terveztünk a Hójába. A Hója hegygerinc is, erdő is, kiterjedése megközelítőleg 295 hektár, legmagasabb pontja 506 méter. Déli oldala meredekebb, míg az északi, a Nádas felé lankásabb. Keleten a Törökvágás határolja, nyugaton a Csigadomb követi, amely szintén a Szamos-Nádas vízválasztó része. Északkeleti részén található a Bácsi-torok. Neve először 1564-ben bukkant fel, Tulogdy János szerint szláv eredetű, „bekerített lólegelőt” jelent.
Délelőtt 10 órakor a Törökvágás tetején a falumúzeumtól tízen indultunk el, a felső úton. Valamikor a gerincen végig lehetett sétálni, szép kilátás nyílt a Donát negyedre, a kanyargós Kis-Szamosra, a városra, a környező dombokra, hegyekre. Most bekerített telkek vannak és egy-egy ház. Egyik kertben a bokrok közt a Donát-szobor fejét pillantottuk meg. A Hója oldalának egy kimagasló pontjára a 18. század végén állították fel a szőlősgazdák védőszentjének, Szent Donátnak a szobrát. A szoborhoz egy XIX. század végi monda is kapcsolódik, ez a Törökvágás mondája is, több változata ismeretes. „A szőlők tetejében, odafenn a Hója-erdő alatt, áll egy időviselt kőember. Réges-régen pásztorember volt ez a Donát, ott legeltette juhait az erdő szélén. Egy éjszaka a holdvilágnál észreveszi, hogy a törökök vágják át a hegyet, hogy a Szamost a Nádas terére vezessék, s ne legyen a városnak ivóvize. Lélekszakadva fut be a városba. Bezörget a Monostor-kapun, s rohan egyenest a városházára. Csak annyi ideje volt, hogy elmondhatta a dolgát. Holtan összerogyott. De a katonaságot hamar összetrombitálták, s elkergették az ellenséget. Azután pedig háládatosságból kifaragtatták a Donát képét, s feltették a hegytetőre, az erdő aljába. Még a kőember is minden éjszaka leszáll, s körülnéz, hogy nincs-e valami baj a kedves városban? Azután korsóját a Szamosból megmeríti, s úgy tér vissza. Az átvágott hegyet pedig ma is Törökvágásnak híjják.” (Asztalos Lajos cikke nyomán). A szobrot 1970-ben ledöntötték, később helyreállították, az 1990-es években a telek tulajdonosa bekerítette.
A Hója régebb a kolozsváriak kedvenc kirándulóhelye volt, nagy majálisokat rendeztek, amelyeken több száz ember vett részt, az utóbbi években kevesen látogatják, pedig könnyű séta, és a levegő is tisztább mint az autóktól túlzsúfolt városban.
Nemsokára elértük a gerinc legmagasabb pontját, a Kányafőt, az út jeges, csúszós volt a vizes hótól, helyenként sáros. A tetőn régi messzelátó torony, a lépcsők letörtek, felmenni rá nem lehet, veszélyes is lenne, de az alatta levő dombtetőről gyönyörködhetünk a város és a környező hegyek panorámájában. Kár hogy az idő borús, szebb volna a látvány, ha sütne a nap. Rontja a szép kilátást az ott éktelenkedő csúnya fekete kerítés épp a kilátó alatt. Szerencsére átlátunk felette, ha az ösvényről felkapaszkodunk a dombra, amelyen a kilátó áll. Tovább haladtunk a gerincúton, a Hajtás-völgy felett, elhagytuk a Róka-dombot, melynek csak a neve maradt meg, a rókalyukak már rég eltűntek. Tovább megyünk az erdőben, a Szent Pál-tető felé, elérünk az UFO-tisztásnak is nevezett Kerek-pojánára. A Hója-erdő nevezetes az állítólagos paranormális jelenségekről is. 1968-ban egy kolozsvári amatőr fényképész egy UFO-t örökített meg, amely a szakemberek véleménye szerint hitelesnek tűnik.
A kerek tisztáson ebédszünetet tartottunk, néhány száraz gallyból tüzet is raktunk, szalonnát sütöttünk és melegedtünk a parázs mellett. Nem találkoztunk sem ufókkal, sem „kicsi zöld emberkékkel”, sem más paranormális jelenségekkel, de lehet, hogy csak nem szeretik a kirándulókat, vagy a februári időjárást. Közben az idő még borúsabbra vált, sötét felhők gyülekeztek. Úgy látszott, hogy eljön a megjósolt eső és havazás. Hóval eloltottuk a tüzet, majd elindultunk hazafelé, a Hajtás-völgynél beereszkedtünk a Donát útra. Az eső és a havazás ezen a délután szerencsére elmaradt. Február, hol a nyár? Még messze van, de a tavasz már közeleg. Az elmúlt héten a Bükkben, az ördögfák tisztásán, a hó alatt, a fák tövében már előbújt a hóvirág.
Pál Gyöngyi