Keressük meg a Páter-forrást!

Telnek a hónapok, már május közepén vagyunk. Az enyhe telet szép tavasz követte, április elején néhány napig lehűlt az idő, még havazott is. De jöttek szép napsütéses hétvégék, hamarabb zöldült az erdő és két-három héttel a megszokottnál hamarabb nyíltak a virágok. Április 6-án a Páter úton sétáltunk, élveztük a zöldülő erdőt és a nyíló virágokat, a madarak vidám csicsergését. A sétát a Diós-nyereg körül hirtelen érkező tavaszi zápor zavarta meg, de kellett az eső, mert nem volt hó a télen, eső is alig esett, és kiszáradt a föld.

PÁL GYÖNGYI

A Havasbükkére kirándultunk április 21-én, az M16-os autóbusszal Szelicséig utaztunk, onnan gyalog a falutól északnyugatra levő Havasbükke-tető (759 m) felé mentünk. Csodálatos volt a kilátás a pazar napsütésben a Gyalui-havasok felé, az Öreghavas tetején még ott fehérlett az április elején lehullott hó. Április 27-én a Dumbrava-gerincet jártuk össze, a Cérna-forrást, a Brüll-kilátót, ahol virított a sárga tavaszi hérics. Visszafelé jövet a kilátóról megálltunk falatozni a Slamovics-ház tisztásán, majd az István-forráson keresztül érkeztünk le a Szent János-kút völgyébe, onnan a Diós-nyereg felé folytattuk utunkat a Monostor negyed felé. Újabb tavaszi virágra bukkantunk az erdő aljnövényzete közt, a kék színű írisz vagy apró nőszirom kecses virágait fényképeztük. Május 4-én a szászfenesi erdőben túráztunk, a Leányvár negyedből indultunk, az erdőben nyíltak már a vadon nőtt gyöngyvirágok.
Hiányoznak a megszokott tavaszi vonatos túrák, Nagyvárad–Kolozsvár között a felújítási munkálatok miatt a vasúti közlekedés szünetel, így nem jutottunk el Sztánáig a Riszeg-tetőre, amikor kinyílt a riszegvirág, vagy Barátkára a Boiu-vízeséshez, vagy Vársonkolyosra és a Sebes-Körös szurdokvölgyeibe. Kiskocsival lehetséges lenne, de így nehezebb összehozni csoportos kirándulást. A vonatos túráknak is megvolt a maguk varázsa, egy-két órás utazás a döcögő személyvonaton a Nádas völgyén, a kalotaszegi falvak között. Bánffyhunyad előtt feltűnt a Vigyázó tömbje, kíváncsian szemléltük, van-e még hó a tetőn, látjuk-e a gerincet, vagy felhőbe burkolózott a tető. A Sebes-Körös völgyében haladtunk tovább, ahol eleinte még csak kis patakocska a Körösfőnél eredő folyóvíz, aztán Sebesvár, Csucsa, Feketetó után egyre nagyobbá vált az összegyűjtött mellékpatakok vizétől, néztük a szép tájat, beszélgettünk, hamar telt az idő. Tudtuk, melyik megálló mikor következik. Vársonkolyos után áthaladt a vonat a Révi-szoroson. Valahogy mindez összetartozott, a csendes kis falvak, települések, a környező erdővel borított dombvidék, a hegyek, a Körös völgyének sziklás falai, a vonat ringatása, sokszor a túra után el-elnyomott az álom hazafelé. A munkálatok néhány évig még eltartanak. Ki tudja, mennyire fogja majd a 160 km/óra sebességgel vágtató szupervonat megváltoztatni ezt a békés tájat, talán sohasem lesz olyan, amilyennek ismertük, szerettük. Lesz-e egyáltalán olyan járata a vonatoknak, amely a kis településeket összeköti majd, mint ahogy eddig volt?

Közeledik a nyár, hosszabbak a napok, később sötétedik, olyan útvonalakat keresünk a nyári időszakra, amelyek hosszabbak. Vannak még helyek a Bükk-erdőben, ahol évek óta nem jártunk a nagyobb távolságok miatt. Ilyen az Árpád-csúcstól délre, a Mikes-patak völgyében levő Páter-forrás, amely az EKE egykori elnökéről kapta a nevét. Az utóbbi években nem jártunk arra, általában az Árpád-csúcsig jutottunk. Ennek egyik oka az évek múlása, már lassabban, nehezebben mozgunk, mint egykor, hosszabbnak tűnnek a kilométerek, meredekebbek az emelkedők, pedig most autóbuszjárat is van a Bükki telepig, Csürülyéig (Ciurila), de akár Magyarpeterdig is, ahonnan 20 perc a Tordai-hasadék hátsó bejárata, ezek megrövidítik a távolságokat.
De ki is volt Páter Béla, akiről utat és forrást neveztek el a kolozsvári Bükk-erdőben? Páter Béla (Eperjes, 1860. szeptember 4. – Kolozsvár, 1938. június 21.) erdélyi magyar botanikus, gyógynövénykutató volt, ő hozta létre a világ legelső gyógynövénykutató állomását. Kolozsvárra (Kolozsmonostorra a Gazdasági tanintézethez – később Gazdasági Akadémia) kerülése után, 1893-ban beiratkozott az Erdélyrészi Kárpát-Egyesületbe, amelynek már 1894-ben választmányi tagja volt. 1933 után az EKE elnöke, 1935-től pedig tiszteletbeli elnöke volt. A gyógynövényekről első írása 1905-ben jelent meg, ezután cikkeinek többségében a gyógynövények leírásával, gyógyhatásuk ismertetésével foglalkozott. A kék iringó, a gyöngyajak, a fillérfű az ő cikkei alapján került be a jelenkor gyógynövényeinek sorába. Egyaránt foglalkozott a vadon termő gyógynövényekkel és a termesztett fajokkal. Páter Béla Európa-szerte, sőt a tengerentúlon is elismert botanikus és gyógynövényszakértő volt. Az általa alapított Kolozsvári Gyógynövénykísérleti Állomás mintájára hozták létre később, az akkori Ausztria területén, Bécsben és Prágában, majd Magyarországon a hasonló rendeltetésű intézményeket.

Sokat járt botanizálni a kolozsvári Bükk-erdőbe, az Erdélyi Kárpát-Egyesület (EKE) Erdély című folyóiratában ismertette az erdő növényvilágát. Az általa annyiszor bejárt útszakasznak az EKE vezetősége a Páter út nevet adta. A névadás időpontját 1930 és 1933 közé helyezhetjük, azaz Páter Béla EKE-elnökségének kezdetére, amely az EKE-nek a királyi Romániában való hivatalos bejegyzés utáni fellendülését is fémjelezte (forrás: tothpaltamas.blogspot.com). Szintén őróla nevezték el a Bükkben a Páter-forrást.
A Páter út a Mező utca elejétől a Plecska- és a Pap-völgy választójára kapaszkodott, majd ezen folytatódott az 50-es években épült Bükki menedékházig (6 km). Az Árpád-csúcs (833 m) alól eredő Mikes-patak jobb oldali ágának völgyében található, a helyiek által Flămândaként ismert forrást Páter-forrásnak nevezték el. 2010-ben az EKE-Kolozsvár 1891 Páter Béla egyetemi tanár, neves gyógynövénykutató, híres kiránduló születésének 150. évfordulója alkalmával aligha tudott volna emlékéhez jobban illő programot szervezni, mint kirándulást a róla elnevezett forráshoz. A 2010. szeptember 11-én szervezet EKE-túrára mintegy harminc résztvevő indult a monostori végállomástól, Tóthpál Tamás vezetésével. Ez a túra része volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület mezőgazdasági szakosztálya és az Erdélyi Kárpát-Egyesület – Kolozsvár 1891 háromnapos Páter Béla-rendezvénysorozatának.

A Monostor negyed végéről indult az akkori túra. Átmentünk a Bükki telepen, magunk mögött hagyva a modern villákat, elértük a feleki gömbkövekről híres Sáros-bükköt, a Mikesi házakat, onnan az Árpád-csúcs irányába tértünk le jobbra. Elhagytuk a Mikesi házakat és a rádiósházat. Az Árpád-csúcs alatt vágtunk át a legelőn, hogy beereszkedhessünk a meredek oldalon a völgy felső végébe, ahol több kis patakocskából jött létre a Mikes-patak. Ez a hely kicsit távolabb van, mint a Kolozsvár környéki többi kirándulóhely, ez a „civilizált világ” zajától távol eső kis zuga a Bükk-erdőnek a csend és a nyugalom jelképe volt, a természet megmaradt érintetlenül, reméljük, azóta is. Az emlékezetes kiránduláson, a Páter-forrás tisztásán Bozsoki Adrienn szabadtéri fotókiállítást rendezett az EKE-tagok képeiből. A legtöbb szavazatot Bozsoki Adrienn, Mezei Elemér és Fazekas Feri fotói kapták. Szakács Éva által készített kis koszorút helyeztünk el a forrásnál, Vekov Károly, akkori EKE-elnök beszélt Páter Béláról, majd sorban vizet merítettünk a kis forrásból. A kirándulás sokunk számára emlékezetes.
Azóta a forráshoz ritkán volt szervezve túra, talán mert távolabb esik, mint a többi kirándulóhely, a völgy oldalai meredekek, benőtte a bozót, nehéz megközelíteni. Évekkel ezelőtt, amikor utoljára jártam arra, eljutottunk a forrás közelében levő tisztásig, de a forrást magát nem találtuk meg, úgy tűnt, hogy egy nagyobb eső után elmosta a megáradt patak. De érdemes volna újra megkeresni…