Tusnádfürdő – XXIV. EKE vándortábor

Alig két évvel a csíkszépvizi tábor után, újból a csíkszéki EKE vállalta fel és szervezte meg július 28. és augusztus 2. között a XXIV. vándortábort Tusnádfürdőn. Az 1245 résztvevő közül 791 volt erdélyi, 449 magyarországi, de érkeztek táborozók az Egyesült Királyságból és Csehországból is. A táborlakók között 431 EKE-tag volt. A legnépesebb csoport természetesen a szervező csíkszéki osztály volt 91 résztvevővel, őket követte a gyergyóiak 60 fős csapata, harmadik helyen pedig holtversenyben a kolozsvári és marosvásárhelyi osztály 44-44 résztvevővel. A legfiatalabb táborlakó hathónapos, a legidősebb 86 éves volt, a legnépesebb korcsoport a 41-50 év közötti volt – 254 fő –, de gyerekek is voltak szép számban.
A természet szeretete újból egybegyűjtötte a turistákat határokon innen és túlról. Lassan már családtagként üdvözöljük egymást az évente sorra kerülő táborokban. Így van ez jól!
A táborszervezők igyekeztek bemutatni a környék természeti szépségeit, épített és szellemi örökségét. A különböző nehézségi szintű túrák közül minden résztvevő megtalálhatta a számára ideálisat, erőnléte és kívánsága szerint. A gyerekeknek kalandpark látogatással, egybekötött fürdőzéssel vagy hódlessel, izgalmas kirándulásokkal, a fotózás rajongóinak pedig egy látványos fotóstúrával kedveskedtek. Volt magashegyi túra, 2500 m fölé a Búcsecsbe, de bejárhatták a táborlakók a környék messze földön híres kirándulóhelyeit – Szent  Anna-tó, Mohos-tőzegláp, Kászonok vidéke –, vagy olyan nevezetes történelmi események színhelyét, mint a székely Thermopülének nevezett Nyerges-tető és a vérrel áztatott Úz-völgye. A honismereti túrák során főleg építészeti örökségünk gyöngyszemeivel ismerkedhettünk, jeles személyiségek emlékét elevenítettük fel, de megismerkedhettünk a házi kenyérsütés fortélyaival is. Megtehettük mindezt gyalogosan, kerékpárral, szekérrel, autóbusszal vagy ahol a helyzet úgy kívánta, terepjárókkal. A három nap során összesen 2641-en vettek részt a naponta induló 23 túra valamelyikén.  A legnépszerűbb a Borvíztúra volt, a három nap alatt összesen 303 résztvevővel. Esténként, a túrák után jobbnál jobb előadások, vetítések alkalmával ismerkedhettünk a környék természeti szépségeivel, állat- és növényvilágával, gyógynövényeivel. Volt elsősegélynyújtó oktatás is, láthattuk az RTV Magyar Adásának a régebbi EKE-táborokról készült filmjét is.
A tábor megnyitóján a köszöntő beszédek és a papi áldás után a Csíkszéki EKE nemrég megalakult néptánccsoportjának nagyszerű előadásában gyönyörködhettünk, a záróünnepségen a CsEKE női kórusa mutatkozott be. Ugyancsak a záróünnepségen került sor a kitüntetések, oklevelek átadására, amit a díjazottak többéves kitartó munkájukkal érdemeltek ki, de gazdára lelt néhány humoros leg-oklevél is, olyanok, mint: a legeredetibb székely anekdotákat mesélő túravezető, a legtáncosabb lábú túravezető, a legvidámabb szekeresek, vagy a leghangosabban horkoló táborlakó. A jól sikerült vándortábort most is tábortűz zárta, hajnalig tartó nótázással és tánccal. Szép volt, jó volt, köszönet érte a csíkszéki EKE-osztálynak! Egyetlen dolog árnyékolta be az idei tábort: 1995 óta először fordult elő, hogy nem harangszóval kezdődött és ért véget a vándortábor. Bízzunk benne, hogy jövőre, a XXV. Jubileumi Vándortáborban, melyet az EKE Gyergyói Osztálya szervez Borszéken, újból megszólal az EKE harangja.

Kovács D. Zsuzsa