CÍMLAP
Eljött a 2013-as év és a január. Napsütéssel búcsúzott tőlünk az óév, december végére több kirándulást is meghirdettünk, és szép számban voltak résztvevők: szombaton, 29-én az Őzek-völgyében és a Bácsi-torokban, vasárnap, 30-án a Sárosbükk – Majláth-kút – Cérna-forrás útvonalon. A Bivalyoson tiszta, napos időben szép a kilátás nyugat felé a Gyalui-hegyekre, keleten a Radnai-havasok hóborította bércei is láthatók voltak. Ritka alkalom, mert a sokszor párás, ködös levegő, vagy a felhős égbolt miatt nem mindig részesülünk ilyen szép látványban.
A hagyománynak megfelelően több mint hetvenen ünnepelték az újévet az Apáczai-líceum dísztermében szervezett EKE-szilveszteren, melynek rendezői Bagaméri Tibor és Kovács F. Zsuzsa voltak.
Január 2-án hideg, de napsütéses idő csalogatott a 2013-as év első túrájára. A monostori végállomáson két túrából is válogathattak az itt összegyűlt EKE-tagok. A hagyományos évnyitó és „józanító” túrát a Rejtett-forráshoz Bagaméri Tibor vezette. A másik a Székely Lavotta szintén hagyományos és népszerű szerdai „Gyalogolni jó!” túrája volt az István-forráshoz. A két túrán összesen 44 résztvevő volt.
Az első hét napos idővel indult, majd ködös, borús idő váltotta fel, a decemberi hóból is elég sok maradt, sok helyen jegesekké, csúszósakká váltak az utak, így a túrázás is nehezebb, mint a többi évszakban, a napok is rövidek. De kirándulni azért télen is lehet, a Bácsi-torok, a hagyományos Árpád-csúcs, Gyalui-erdő, Majláth-kút és más túraajánlatok között válogathattunk a januári programból, mindenki saját ízlése és fizikai erőnléte szerint.
Kezdünk egy új esztendőt, egy évvel öregebbek vagyunk, talán észre sem vesszük, vagy csak nem tudjuk, miért tűnnek most hosszabbnak a kilométerek. De jön a hétvége, reggel csereg az óra, vár a hátizsák, indulunk. Az utcán, a reggeli csendben felbukkan egy-egy túrabotos kiránduló, kíváncsian nézzük, vajon velünk tart-e? De ki az, aki ilyenkor útnak indul? Zubor István újságíró, hegymászó és turista talán így felelne: „Turista az, akinek gyönyörűség a kilátás, akinek barátja a csend és akinek élmény a vihar. Megáll a réteken, megbámulja a virágok pompáját, nyitott szívvel hallgatja a madarak vidám beszédét, csendes bámulattal áll meg a hatalmas fenyők alatt és áhítattal néz a magasba szökő sziklabércre. Nem esik kétségbe ha megered a zápor, nem ijed meg a keményre fagyott úttól, nem riasztja vissza a sár és nem rémíti meg az éjszaka. A természet csak szép tud lenni!!”
Kirándulásokon kívül más rendezvényeket is találtunk az EKE januári programajánlatában. Ilyen a Feischmidt János szervezte honismereti előadás és vetítés a kolozsvári Kétágú templomban, ahol több mint 50 személy vett részt. Bartha Aladár lelkész beszélt a templom történetéről, Nagy Ákos néprajzkutató mutatta be a templom keleti tornyában berendezett, egymás fölött található három hóstáti emlékszobát. Adorjáni Ágota az orgona történetét magyarázta el. A Kétágút úgy tartják számon, mint a hóstátiak templomát, hiszen az 1800-as évek derekán, amikor épült, hóstáti házak vették körül. Megtekintettük dr. Feleki Károly Hóstát 1979–1984 című fotókiállítását és Csép Sándor Kalandos Társaság, avagy hóstáti ünnep- és hétköznapok című filmjét. Már csak emlékekben, idősek történeteiben él a kolozsvári földészközösség életmódja, szokásai, hagyományai. A kommunizmus idején kisajátították tulajdonaikat, lebontották takaros házaikat és szeretettel, gondosan művelt földjeikre tömbházakat építettek. Az emlékszoba a hóstátiak életére és kultúrájára hívja fel a figyelmet, célja, hogy megismerjük ennek az egykor földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkozó közösségnek a múltját.
Reméljük, hogy a 2013-as évben sok szép és érdekes rendezvényben lesz részünk, melyekre minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Pál Gyöngyi